opera;Karinthy Frigyes;nihilizmus;

- Marno János: A szó hordereje

                                                                     „Vettem gesztenyét,                                                              de nem bírtam lenyelni.”                                                                (Karinthy Frigyes: Nihil)

Ülök csak itt, kihűlőben,
mint szürkületben a penészedő
környék. És beleszédülök
a puszta gondolatba, hogy néhány
percen belül fel kell emelkednem
innen. Nem azért, hogy úrrá
legyek magamon, s eltegyem magam
holnapra, nem, a holnap nem
az én műfajom. Az én műfajom
a zúgolódás, mint a zümmögés
a Pillangókisasszonyban.
Ami szavakba foglalva talán
tragédiának tűnnék, végzetszerűnek,
amennyiben hiszünk a szó
horderejében. És akkor
sem térünk ki e hitünkből, ha más-
nap kelletlenebbül kelünk
a kelleténél, gorombán
viszonozva az első üdvözlő
formulát, dolgunkra menet.

Menekülni, meglapulni-kivárni, behódolni? Mit tehet az ember, ha a fasiszta hatalom rátelepedik a mindennapjaira, s döntésre kényszeríti a túlélés érdekében? Az Ella háborúja című regény szereplői mindannyian ezzel a dilemmával küzdenek – s közben önmagukkal is, mert bármelyik utat is válasszák, az életük már nem lehet a régi. A romantikus szálat sem nélkülöző kötet szerzőjével, a Dél-Németországban élő Bagó Tündével beszélgettünk.