Fővédnöke, a világ jelenleg egyik legtöbbet fényképezett asszonya, Katalin, wales-i hercegné nyitotta meg néhány héttel ezelőtt az alaposan átépített és átrendezett National Portrait Galleryt (NPG). A híresebb mostohatestvérével, a Trafalgar téri National Galleryvel fizikailag összenőtt, de attól teljesen független intézmény három évig volt bezárva, amíg a Jamie Fobert Architects iroda teljesen újraálmodta az utoljára a millenniumra rekonstruált épületet, melynek már St Martin's Place-i új kapuja is élmény a korábbi sivárabb, eldugottabb bejárat után.
A nagyvonalú, 41,3 millió fontos (18,1 milliárd forint) költséggel transzformált Nemzeti Portrégaléria mintegy egyötödével bővíti ki az 1856-ban alapított múzeumot, az arcképekben elmondott brit történelmet.
A hat évszázadot átölelő kollekció a középkortól abszolút a máig villant fel meghatározó egyéniségeket, kezdve a Tudor-ház királyaival a jelent befolyásoló személyiségekig, köztük Sir Andy Murray teniszbajnokkal, a fia fajgyűlölő motivációval való meggyilkolása óta emberi jogi harcos Doreen Lawrence bárónővel, a grime elektronikus zenei irányzat csillagával, Stormzyval.
Napjaink névtelen hőseit, a 2020-as, első nagy-britanniai Covid-karantén közepette munkájukat végző négy szemétszállítót Michael Armitage gobelinje örökíti meg.
Ahogy az ezredfordulós felújításból, úgy a 2020–2023-asból is kiemelt pénzügyi részesedést vállalt a National Heritage Lottery Fund, de a komoly beruházás újabb bizonyítékát adta, ha erre egyáltalán szükség volt, milyen elengedhetetlen a magánszféra, tehetős üzletemberek bevonása a művészeti mecenatúrába. A galériában új termeket és eredeti megközelítéseket, kezdeményezéseket támogatnak rangos jótékonysági alapítványok, melyek közül egy frissen létrehozott, a kortárs portrékat közszemlére állító szárnyhoz a közel évszázados múltra és kanadai gyökerekre visszatekintő Garfield Weston Foundation adta a nevét. A Tate Modern és a British Museumhoz hasonlóan itt is segített a Blavatnik Alapítvány, sőt, az ukrajnai születésű, a Szovjetunió összeomlását követő privatizációs hullám idején rohamosan meggazdagodott brit-amerikai iparmágnás az NGP történetének legnagyobb, 10 millió fontos felajánlását tette. Ebből hozták létre azt a kilenc elegáns termet, melyek a gyűjtemény kiemelkedően értékes, a XIX.–XX. század nagyjait – Charles Darwin, William Gladstone és Benjamin Disraeli miniszterelnökök, a Brontë testvérek, Oscar Wilde, stb. – megörökítő arcképeit tartalmazzák. Új művészeti filantróp a színen David Ross, aki az 1991-ben létrehozott és európai tényezővé fejlődött a Carphone Warehouse mobiltelefon-üzlethálózaton, majd annak tőzsdére vitelén szedte meg magát. Ő tette lehetővé a tágas, nyitott, mozgássérültek számára is hozzáférhető foyer kialakítását és rendelte meg az egyik legismertebb brit kortárs festőművésztől, Tracey Emintől a jelenleg 45 elemből álló, „minden kor minden nőjét reprezentáló” síkdomborművet.
Nem mintha az újranyitáskor közkinccsé tett, kronológiai sorrendben elrendezett 1100 portré, köztük Holbein felséges VIII. Henrik festménye, vagy a paletta másik végén Sam Taylor-Johnson alvó David Beckham videója nem nyújtana elég élvezetet, a csúcsra járatás jegyében közönségcsalogató időszaki kiállítás ad helyet Sir Paul McCartney 1963–64-ben készült Beatles-portréinak. Az „Események középpontja” címet viselő show 250 fotójának legnagyobb értéke, hogy saját bevallása szerint is Sir Paul „jó időben, jó helyen volt”, így
Pentax fényképezőgépével dokumentálhatta a Csodálatos Négyek berobbanását a popzene világába, Liverpoolból Londonba, Párizsba, majd első amerikai turnéjukra, New York-ba, Washingtonba és Miamiba vezető útjukat.
A „Fab Four” egyetlen életben lévő alapítójától bátor vállalkozás volt kiállni a nyilvánosság elé egyértelműen és vállaltan amatőr fotóival, hiszen az immár 81 éves Sir Paul mindössze 56 évesen elhunyt felesége, Linda más aktivitásai – vegetariánus szakács és állatvédő – mellett elismert fotóművész volt, de első gyermekük, Mary is felkapott, profi fényképész.
Az egészen az utolsó fejezetig, Miamiig fekete-fehér képeken a Beatles, sorsukat formáló menedzserükön, Brian Epsteinen, legendás producerükön, George Martinon, az első barátnőkön és feleségeken kívül más zenészek, rengeteg újságíró és rajongók tömegei jelennek meg. A porral borított negatívok és fotólemezek, melyek ugyancsak megjelennek a tárlaton, 2020-ban kerültek elő Sir Paul archívumából, amikor egy Linda emléke előtt tisztelgő retrospektívet készített elő. Ahogy most az NPG kiállítását kísérő katalógusban beismeri, „több időt is fordíthatott volna a fókuszálásra”, de erre nem volt idő és „amúgy sem tekinti magát mesternek, legfeljebb lelkes krónikásnak, aki egy-egy rendkívüli pillanatot akart lekapni”. A kiállítás látogatóját leginkább a fotók spontaneitása, informalitása, hamisítatlansága, romlatlansága és egy felejthetetlen korszak emléke foghatja meg.
Infó: National Portrait Gallery (St. Martin's Place, London). WC2H 0HE. Nyitva: naponta 10.30 és 18 óra között, péntek-szombaton 21 óráig. Az alapgyűjtemény ingyenesen látogatható. Paul McCartney: Photographs 1963–64. Eyes of the Storm. Nyitva október 1-ig. Belépődíj: 22-24 font
