- A növények tisztelete

A fenntarthatóság manapság az egyik legdivatosabb hívószó. Azt gondolhatnánk, hogy akinek kertje van, a maga részéről már mindent meg is tett a fenntarthatóságért, azonban sajnos ezen a területen is rengeteg olyan trendet tapasztalhatunk, ami ellentmond ennek. Fajszegény – gyep-tuja típusú – kertek, letérkövezett udvarok, kaviccsal felszórt területek jellemzik különösen az újonnan épített lakóparkokat.

Kiss Zoltánné Androsovits Petronella – Petra – a természetes kertek megismertetését, az élhető, sok és sokféle növényt alkalmazó kertművelés elterjesztését tűzte a zászlajára; maga is egy igazi csodát teremtett meg. A saját példáján keresztül hívja fel a figyelmet a fák fontosságára, a kertészkedés örömére és arra, hogy mit ad nekünk a növényekkel való foglalkozás, mennyire más érzés ilyen környezetben élni.

Petra magával ragadó lelkesedéssel mesél az otthonteremtésükről. Mivel fuvarozással foglalkoznak, olyan házat kerestek, aminek az udvarára viszonylag könnyen be lehetett állni egy teherautóval. Nagyjából ez volt az egyetlen szempont, ami miatt a választás a több mint 4300 négyzetméteres telekkel rendelkező kaposvári ingatlanra esett. 2000 karácsonyán tudtak beköltözni az akkor 4,5 éves fiával és a férjével. "Még most is emlékszem az akkori növényzetre. Az előkertben mindössze egy paeonia, gyöngyvirág, a kapunál tiszafa, a szomszéd ház fala mellett négy bokor hortenzia, két fűzfa és két nagyon öreg nyárialma-fa árválkodott. Ezenkívül díszfüvek voltak és egy mogyoró-, valamint egy fagyalbokor.”

Gyakorlatilag az egész első udvart leterítették murvával, hogy a teherautó ne süllyedjen el, így Petra kezdetben csak kis szigeteken tudott kertészkedni. Pár év után lecserélték az addigi teherautójukat, már nem volt szükség pótkocsira, így Petra megnyerte a teljes első udvart. "De a kocsi nyomvonala végig murvás volt. Na, ezt többet nem tudtam felszedni. Az első udvarrész nagy ágyásában levő növények zömét csákánnyal tudtam csak elültetni. És működött. Az örökzöldek, a rózsák, a virágzó bokrok, az évelők mind-mind szépen fejlődtek. Eddigre már megtaláltam több remek kertészetet, ahonnan bátran rendelgettem különlegesebbnek hitt növényeket. Olvasója és aktív tagja lettem különböző kertes fórumoknak, ahonnan nagyon sokat tanultam. Képes voltam teát főzni a rózsáknak cickafarkból meg csalánból, ami igenis hatott. Gyakorlatilag minden növénnyel, amit ültettem, sikerélményem volt.”

2010 körül aztán Petra úgy határozott, hogy kicsit lop a hátsó udvarból is, mert addigra úgy gondolta, az első rész betelt. Az örökzöldekért a kezdetektől odavolt. Az első kadarkúti magánarborétum-látogatás után pedig semmi sem tarthatta vissza, hiszen látta az élő példát, hogy minden kertészeti képzettség nélkül micsoda kertet lehet létrehozni. 2014-ben pedig eljött a rózsaszerelem. Olyan növényekre talált rá külföldi oldalakon, amikre már régóta vágyott, vagy épp ellenkezőleg, még soha nem hallott róluk.

Petra kertje előre meghirdetett időpontokban bárki számára látogatható. Ilyenkor az egyik leggyakrabban elhangzó kérdés, hogy mekkora munka mindezt fenntartani. Petra erre csak annyit válaszol: „Nekem ez a munka nem fáradság, hanem kikapcsolódás. Sokszor úgy elfáradok, mint egy ló, de ez egy elégedett fáradság, hiszen eredménye van. Szeretek slaggal öntözni, mert gyakorlatilag addig is gyönyörködöm a kertemben, de az öntözés egyébként a fiatal növényekre korlátozódik. A kert, mint kerek egész, már elvan öntözés nélkül. A metszések idényjellegűek, akkor persze nagyon elfáradok. A fűnyírás az egyetlen, ami a férjem feladata. Én ilyenkor vígan lépkedek mögötte, megcsodálom, mennyivel rendezettebb máris a kert, és bizonyos alkalmakkor elüvöltöm magam – Zoli, ne told neki a növénynek, nyírd körbe! –, amitől a férjem kiütéseket kap.”

Petra saját Facebook-oldalán (Csodás kertem arborétum) rendszeresen vezet blogot, ad tanácsokat kezdő kertészeknek, fotókkal, videókkal és részletes leírásokkal tájékoztat, lelkesít. Kertje mára már egy valódi magánarborétum, körülbelül ezer fás szárú növénnyel és legalább ugyanennyi lágyszárúval. A tulajdonos büszke a Taxodium- és a Metasequoia-gyűjteményre csakúgy, mint a japánjuhar- vagy a hortenziagyűjteményre, amelyben az összes faj képviselteti magát, de megtekinthetők nála valódi ritkaságok is, sőt néhány vörös listás növény, amelyek veszélyeztetettek, mint a Cornus darvasica, Sinojackia xylocarpa, Mespilus canescens (ezeknek a fajoknak nincs magyar nevük – a szerk.).

„Számomra a fenntartható kert azt jelenti, hogy a kert nélkülem, a kertész nélkül is képes fennmaradni" – fogalmazta meg a hitvallását Petra. "Minden, amit teszünk, ennek érdekében történik. Ezért nem fenntartható például egy olyan kert, ahol csak egynyári virágágyások vannak, vagy csak évelőágyások, vagy hatalmas pázsitfelület, mert ha elutazok nyaralni két hétre, vagy pláne meghalok, az a kert onnantól kezdve csak egy bizonyos ideig képes túlélni. De a fenntarthatóság azt is jelenti, hogy mennyi pénzt költök egy kertre. Például vásárolok-e mulcsot feleslegesen, miközben a kertben is elő tudnám állítani az ehhez szükséges anyagot. Vagy kell-e beruházni öntözőberendezésre ahelyett, hogy olyan növényeket ültetek, amelyek nem igénylik a rendszeres öntözést.”

Petra szerint, ha fenntartható kertet szeretnénk létesíteni, az egyik legfontosabb dolog megismerni a saját területünk adottságait: talaj, hőmérséklet, benapozottság, szélviszonyok, csapadékmennyiség, és ehhez válasszunk növényeket. Józan paraszti ésszel belátható, hogy nem várhatunk ugyanolyan teljesítményt ugyanazoktól a növényektől az Alföld homokos talaján vagy Somogyban, egy agyagos talajú kertben. A biodiverzitás szintén kéz a kézben jár a fenntarthatósággal, ráadásul egy fajgazdag kert sokkal látványosabb tud lenni. A monokultúrás ültetésnél egy kártevő vagy kórokozó megjelenése végzetes lehet, hiszen terített asztal várja, végigvonul a növényeken. Az ilyen kertekben emellett sokkal kevesebb a hasznos madár és rovar, amelyek természetes kártevőirtók, emellett élettel töltik meg a kertet.

A talaj mindennek az alapja, arra vigyázni kell egy életen át. A legritkább esetben van csak szükség talajcserére. Olyan növényeket válasszunk, amelyek az adott talajt kedvelik, emellett minden lehetséges módon – talajműveléssel és szerves anyagokkal – lazítsuk, javítsuk, tápláljuk a talajt.

Egy fenntartható kertben nincs geotextília, mert ősszel a lombot a növények köré terítjük, hiszen ez a szerves anyag lebomlik, és a talajba jutva lazítja azt. A geotextília egyébként minden ellenkező híreszteléssel szemben nem akadályozza meg a gyomosodást sem. A mulcs nem csupán dekorációs anyag, hanem szervesen hozzátartozik az ágyások és a kert képéhez, szerepe a talaj takarása, lazítása, javítása. Éppen ezért érdemes minden, a kertben található szerves anyagot felhasználni erre a célra, a fűnyesedéktől kezdve a visszavágott évelőkig, ősszel a lombhullató fák lombjáig. A fenntarthatóság fontos eleme a komposztálás is.

A mi éghajlati viszonyaink között felesleges angol pázsitra áhítozni. Petra szerint érdemes megelégedni a nem agyongondozott gyeppel, és attól sem kell kétségbe esni, ha százszorszép, pitypang vagy lóhere színesíti a füvet. Ezt nem kell hetente nyírni, naponta locsolni, sőt kánikulában kifejezetten tilos a nyírás. El kell fogadni, hogy a kártevők is hozzátartoznak a kerthez, törekedjünk egyfajta egyensúly elérésére, nem pedig teljes strerilitásra. Az egészséges talajban fejlődő egészséges növények egyébként is kevésbé hajlamosak a betegségekre.

Mindeközben pedig tanuljunk meg türelmesnek lenni, tisztelni a növényeket, a környezetünket, és nem várni tőlük lehetetlent – tanácsolja Petra.