A magyarok és a külföldiek Szigeten belüli aránya évek óta visszatérő sajtópolémia tárgya, miközben a kérdés magát a közönséget kevéssé foglalkoztatja. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a rendezvény a programkínálatot - két év kényszerszünettel járó - elmúlt harminc éve során fokozatosan, de egyre inkább, érezhető tudatossággal a külföldi látogatók ízléséhez igyekezett igazítani. (Igaz, az MTV - a Music Television - már 1997-ben kitelepült.) Mindazonáltal az a jellemzően jobboldali médiumokban terjesztett vád, miszerint a hazai előadók kiszorulnának a rendezvényről, nem áll meg. Számításunk szerint a fellépők harmada magyar.
A magyar és a külföldi közönség aránya már az előző évtized elejére elérte az 50-50 százalékot. Bár különböző felmérések, illetve helyi tapasztalatok szerint mostanra egyértelműen a külföldiek kerültek többségbe, ezeket a benyomásokat Kádár Tamás főszervező, a rendezvény mögött álló Sziget Zrt. cégvezetője legalábbis erősen árnyalja. A bérletek túlnyomó többsége, az egész éven át tartó, nemzetközi marketingnek köszönhetően, kétségkívül a nyugati piacokon kel el. Így az adott napon - kiváltképp kora délutánig - kint tartózkodók nagy többsége általában külföldi. A napijegyeket viszont, szintén túlnyomórészt, belföldön értékesítik. Így azok között, akik legalább egyszer kilátogattak a rendezvényre, az arány változatlanul körülbelül fele-fele. Bár a rendezők által hirdetett, 4-500 ezres látogatószámon belül szintén a külföldieké a többség, ez mérési sajátosságokból adódik. Az érték ugyanis az adott napokon kint tartózkodók számának összeadásából jön ki. Így egy, mindvégig kint tartózkodó bérletes voltaképp hat személynek számít, közöttük pedig messze a külföldieké a többség.
Az étel-és italárakat tagadhatatlanul szintén a külföldiek pénztárcájához szabták. Így idén egy-egy „normál” adag étel - legyen az hamburger, csirkepaprikás vagy épp szusi - nemigen úszható meg 5 ezer forint alatt. Az italok ára szabott: a legolcsóbb korsó Dreher 1690, a dobozos 1890 forint. Előbbihez az első vásárlás során 800 forintért repoharat is kell vásárolni, amivel - természetesen minden fordulónál kimosottra cserélve - akár a rendezvény végéig is kihúzhatjuk, amiért aztán távozáskor 400 forintot adnak. A röviditalok 2300-tól 25 ezer forintig terjednek.
Nem állítható ugyanakkor, hogy a rendezők ne gondoltak volna a kispénzű látogatókra. Hosszú évek óta üzemel ugyanis a fesztivál területén egy Aldi, amelynek pékárui például ugyanannyiért szerezhetők be, mint az ország többi részén. Kaphatók drágább ételek is, amit akár helyben meg is grilleznek, ennek ára pedig nyilvánvalóan a Sziget többi részén elérhető, hasonló fogások töredéke. Mindemellett belefutottunk néhány megszokott, jellemzően pékárut értékesítő, „reggeliző” pultba is, ahol azért láttunk ezer forint alatti árcédulákat is. Emellett idén a rendezők valamennyi „konyha” számára kötelezővé tettek egy legfeljebb 2500 forintos, úgynevezett „budget food” kínálatban tartását is. A kezdeményezés egyelőre vegyes fogadtatásra talált. A vásárlók némiképp kevesellték a „budget” falatok mennyiségét, míg a vállalkozók azon berzenkedtek, hogy ha túl nagylelkű „budget”-menüt fogadtattak el a Szigettel, mindenki azt vette tőlük és ki is fogytak belőle (ami amúgy tilos). A helyszíneken egyáltalán nem tapasztaltunk tolongást sem az Aldinál, sem a reggelizőknél, sem a „budget food”-okért. A jelek szerint a - borsos bérlet- és napijegyárat kifizetni képes - egyszeri Sziget-látogató az egyik koncertről a másik mutatvány felé rohanva még most sem különösebben nézegeti az árcédulákat. De a hazai látogatók is készülhetnek úgy, hogy egy-egy éjszaka több tízezer forintnak az ülepére vernek. Aki pedig mégis takarékoskodna, vagy megkeresi a Szigeten belüli lehetőségeket, vagy a rendezvényen kívül elfogyasztott étellel és itallal igyekszik kihúzni az aznapi programok végéig.
Míg tavaly a Szigeten még belefuthattunk 2500 forintos ételekbe, idén ennyiért inkább csak budget food kapható