(esés előtt)
A jó ugródeszka sima, rugalmas, tartása és lelke van.
Ha valaki ívelt ugrást akar végrehajtani a sikerbe, a jövőbe,
vagy netántán szaltót a semmibe, annak
nagyon-nagyon sok erőt, lendületet és szeretetet
kell sugároznia a deszkára.
Mert a talpak selymessége és erotikája nem feledteti a taposást.
A deszka alszik, dorombol, hízeleg és tettre kész,
mint egy kőkemény és szelíd phallosz.
Minden vágya a kilövellés.
Érted?
Dehogyis érted.
Csak nézed a vizet, s a combjaid remegnek.
(egy oktalannak súgja az okosak gyülekezete)
Mit kezdhetsz az öngyilkos lányok muffjával.
Ezzel a divatos, csodálatos, szőrméből készült kézmelegítővel,
ha már rothad a hús.
…
Az ereket átvágta, remek kezeit Martin Heidegger:
Sein und Zeit művébe rejtette, s ezzel a gesztussal – –
„világban léte, mint együttlét s mint önlét”, megszűnt.
…
Túl romantikus talán ez a halál, de mint lelkiismeretünket ölő tény,
profánabb és közönségesebb nem is lehetne.
Kínos önvizsgálatra kényszerít, s mi seggre esett bohócok;
a trapézról lezuhanót figyeljük könnyes röhögéssel – –
egymás lisztporos tekintetét gyilkolva utólag.
Élünk & Virulunk!
Így van ez, kedvesem.
