Fekete-fehér kivetített fotókkal emlékeztek az István, a király jubileumi előadásának alkotói az Arénában, a mű negyven évvel ezelőtti királydombi 1983-as ősbemutatójára. Fontos színháztörténeti pillanat volt ez a premier. A Boldizsár Miklós drámájából született rockopera egy nemzet születéséről és azt kísérő viszályokról szól, melyet Szörényi Levente és Bródy János jegyez. A királydombi bemutató óta sok minden történt. A zenét, a dalszövegeket több generáció magának érzi, azonosulni tud velük. A darab több motívumát, mondatát talán aktuálisabbnak érezhetjük ma, mint negyven évvel ezelőtt.
Az Arénában színházat rendezni valóban istenkísértő vállalkozás. Novák Péter, aki gyerekként jelen volt a mű születésénél - hiszen az ősbemutató koreográfusa édesapja, Novák Ferenc - érezhetően sokat tud az István, a királyról. Ez a személyes érintettség érzékelhető a jubileumi előadásban és az alapkoncepció is, hogy a szétszakítottság után jöjjön már a békesség végre. Csakhogy ez a vágy egyelőre továbbra is gyerekes illúziónak tűnik. Az Arénában dominál a látvány és a zene. Tóth Kázmér díszlettervező egy mérlegszerű hosszúkás színpadot tervezett, egyik oldalán István, a másik oldalán Koppány színpaddal, középen szakrális térrel, fölötte le-föl mozgó koronával. Az előadás egyik nagy találmánya, hogy az állójegyesek is a színpad két oldalán megoszlanak István és Koppány hívőkre. Ily módon a jelenetek egy része közöttük játszódik, ők is részesévé válnak az eseményeknek. A produkcióban százhúsz táncos vesz részt, a színpad körül állókat bevonva. Ily módon néhány dalnál nyüzsgő táncházzá válik a küzdőtér. Ezek az előadás legemlékezetesebb momentumai: a közös élmény, a valódi interaktivitás, a dalok együttes átélése, a tánc közösségteremtő erejének pillanatok alatt a szemünk láttára megtörtént hatása. Én nagyon fentről néztem az Arénában az előadást, de onnan is úgy éreztem, hogy feltűnően jó szólt a zene. (Volt egy külön rockszekció, illetve népi hangszereken Agócs Gergely játszott.) Bevallom, talán a távolság miatt is, de színházilag kevéssé érintett meg az előadás. Megnéztem aztán a televíziós felvételt is (a szombat esti előadást élőben adta a Duna Televízó). Ez segített a színészi teljesítmények megítélésében. A színészek sok helyről jöttek, a színházi szféra képviselőin, a népzene és a rockzene előadóin át, széles a skála. Ezért nem is várható el az egységes színházi nyelv használata. A címszerepben Koltai-Nagy Balázs lángoló tekintetű, vívódó István, kiválóan énekel. Édesanyját Saroltot Schell Judit játssza határozottan, élesen kontúrosra véve a figurát. Az ő játéka hozzám, a szinte az Aréna legtetején ülőhöz is elért. A Gizellát alakító Horányi Juli is remekül énekelt és nem mellesleg ő tervezte a mai, de a múltra is ügyesen utaló nagyon látványos ruhákat. Koppányt, a lázadót Baricz Gergely alakította, hihetetlen mély hangon, óriási erővel szólalt meg, a rendező a két hatalmi aspiráns közül, mintha neki drukkolt volna, hiába ő bukik el a végén. Két táncos vállán énekli el Koppány dalát, majd a néptáncos lányok körében a következőt, kifejezetten igézően, csábítóan, erőt sugározva. Rékát, Koppány lányát a népdalénekes Herczku Ágnes játssza, elsősorban a gyönyörű ének hangjára támaszkodva, de nagyon szép a jelmeze is. A Sámán asszonyt az ismert énekes, előadó Sena Dagadu alakítja, tényleg sámáni energiákat mozgósítva. Asztrik főapátként Orosz Ákos is előveszi hittérítésre is alkalmas mágikus erejét. A köpönyeget váltó, ezért hamar nevetségessé váló főurakat Pallag Márton, Krisztik Csaba és Andrássy Máté adja erős színekkel.
Az előadás egyik legfontosabb epizódja az Adj békét Uram kezdetű dal, amikor több ezer telefon világít a nézőtérről. A közeli háború miatt ennek a dalnak is teljesen más a hatása, mint korábban. Egy másik jelenetben pedig egy óriási leplen, amely beborítja a szereplőket, a magyar nemzetet is befolyásoló történelmi csaták, háborúk dátumai jelennek meg.
A végén még a Himnusz előtt, amely az ősbemutató óta beépült az előadásba, elhangzik a mondat: Veled Uram, de Nélküled. Amióta most újra hallottam, ezen gondolkodom, vajon mit is jelent ez ma Magyarországon 2023-ban. Talán azt, hogy minden döntésünkért vállalni kell a felelősségünket. Hosszútávon ezt nem kerülhetjük el, sem a közéletben, sem családon belül.
