Ötven évvel ezelőtt volt itt egy jó Fűrész; 1973 augusztusában három hétig vezette a Magyar Ifjúság slágerlistáját, majd a hetilap decemberben Az év dalává avatta a számot. Előadója, a Generál együttes a harmadik helyet érdemelte ki a zenekarok mezőnyében, s a „bronzot” azért sem kellett szégyellni, mert az aranyat és az ezüstöt a Bergendy és az LGT vitte el. (Lehet tűnődni: a Locomotiv csupán második tudott lenni a korszakos Bumm!-album esztendejében.)
Ráadásul a Generál csak az 1972-es Ki mit tud?-on tűnt fel, hogy aztán az az évi Táncdalfesztiválon már elénekelhesse Koncz Tibor és Szenes Iván slágerét: „Mit tehet az ember egy eltört szerelemmel?” A szövegíró fejében akaratlanul is Fényes Szabolcs és Bacsó Péter 1962-es táncdala motoszkálhatott, abban ugyanis Koós János azt kérdezte: „mit tehet az ember, a szegény, szerelmes ember?”, és mindjárt meg is válaszolta: „megadja magát”. A zenekar előadói díjat kapott a fesztivál zsűrijétől, amelyben Lendvay Kamilló elnökön túl Galambos Erzsi, Harsányi Gábor, Kiss Gyöngyi, Romhányi József, Sárosi Katalin, Sztevanovity Dusán, Vukán György is ítélkezett.
Az együttes bekerült a show-bizniszbe, 1973-ban felléphetett a Kamara Varieté Tavaszi vakáció című, „vidám, zenés, táncos könnyűzenei műsorában” a Corvinával, Kovács Katival, Máté Péterrel, Szűcs Judittal, Zoránnal együtt. Ki lehetett mozdulni Zuglóból, a motorkerékpárokat is gyártó Danuvia Szerszámgépgyár Gorkijról elnevezett művelődési házából, amelyben az 1963-ban alapított Nevada is nyomta a két Kubicsek, a szaxofonos György és a basszusgitáros Sándor vezérletével. (Majd a megalakulástól számított tizedik évben Radics Béla is csatlakozott az Angol utcában otthonos, egy amerikai állam nevét viselő zenekarhoz.)
A Generál sokszereplős együttes volt, Ákos István zenekarvezető, továbbá Karácsony János, Novai Gábor, Reck Lajos, Révész Sándor és Várkonyi Mátyás mellett Herczku Annamáriát, Selényi Hédit és Várszegi Évát, azaz a Mikrolied vokált is felvonultatta; ebben nem sokkal később Bódy Magdi is feltűnt. A társaságot „kölyök Generálnak” nevezték, és illett ehhez a táncdalfesztiválos dalszöveg, a „ha a csap letörik, / hamar egybeszerelik, / ha kiég a vasaló, egyszerű a javítás, / mindenre van megoldás”. Ám szintén gyorsan közismertté vált a Kövér a Nap vagy a Százéves kút, és mindezt megfejelte a Fűrész, amelynek refrénje máig ugyanolyan ismert, mint a „Csöngess be hozzám, jó barát!” felszólítás: „Húzd meg jobban, menjen a munka, / aki itt van, mindenki húzza!”
A zeneszerző és producer Richard de Bois meghívta a társaságot Hollandiába, ahol az együttes 1974-ben együtt turnézott a Golden Earringgel. A hágai zenekar Radar Love című száma a fél világot megmozgatta 1973-ban; ennél csak valamivel volt kisebb csoda, hogy a Red Bullet kiadó 1975-ben megjelentette a „General of Budapest” kislemezét az A oldalon a Szélkakassal (Weather Cock), a B-n De Bois és Peter Bewley számával, az Everybody Join Us-szal. A Szélkakas a Generál első (itthoni) nagylemezén, a Stafétán is napvilágot látott, akárcsak a Kérdés, a Felelet, a Kövér a Nap, a Százéves kút vagy a fő szám, a Fűrész. Egy ideig minden ment, mint a karikacsapás, aztán Ákos Amerikába, Reck Svédországba települt, majd Révész a Piramishoz, Karácsony az LGT-hez szegődött.
Új fejezet kezdődött Charlie-val, Tátrai Tiborral, Solti Jánossal, és halkan megjegyzem, az olyan jó banda volt, hogy nemegyszer még a Csepeli Ifjúsági Parkba is kibumliztam érte a Boráros térről induló helyiérdekű vasúttal. (Addig csak futballmeccseken jártam Csepelen, ahol az FTC, a Honvéd, az Újpest vagy a Vasas vendégjátéka alkalmával nem ritkán 15-20 ezer ember gyűlt egybe.) Az a Generál és különösen a színpadon kívül is szeretetre méltó Charlie a szívembe talált, de a „kölyköktől” ugyancsak bírtam, hogy „mama, vegyél nekem törökmézet, / tudod, ezzel is a békét véded”, akárcsak a „mindenre van megoldás” jegyében fogant listavezető nótát: „A nagyváros üres nekünk, sehol nincs hely, hová ma örömmel mész, / segít egy jó fűrész…”
Hasított, az biztos.
