Tünet és rendszerhiba

Az első félévben a reálbérek több mint három százalékkal csökkentek, annak ellenére, hogy a munkáltatók 16 százalékkal emelték a béreket. A gond az infláció, amely meghaladta a 20 százalékot. Ahogy kell ilyenkor elmondták az elemzők a véleményüket az adatról és várható folyamatokról. Nem kell, de ugyanezt tette Nagy Márton, az egykori kiváló és reményteljes makrogazdasági elemző, az egykori tehetséges és törtető jegybanki elemző, majd alelnök, regnáló gazdaságfejlesztési miniszter.

Aszongya: „egy év alatt 78 ezer forinttal, azaz 16,0 százalékkal nőtt az átlagbér. Ezzel a dollárbaloldal kormányzásához képest gyakorlatilag már a minimálbér, a garantált bérminimum és az átlagbér is megháromszorozódott”. „Az év egészében dinamikus maradt a fizetések növekedése” meg a „a Kormány hatékonyan küzd a szankciós infláció ellen”. Igen: dollárbaloldal, meg szankciós infláció – ez az amit soha le nem írt volna az egykori makrogazdasági elemző.

Az már nagyobb gond, hogy ezt főnökei és munkatársai nem veszik észre. Ez már hiba. Emiatt az adott miniszter – van több is – sorozatban rossz döntéseket hoz. Mégpedig a magyar gazdaság az elmúlt hónapokban az EU legmagasabb inflációját és harmadik legnagyobb GDP-csökkenését produkálta – ez mindent elmond a magyar (gazdaság)politikát alakító potentátokról.

A hal a fejétől bűzlik: nem kell, hogy egy miniszterelnök értsen gazdasághoz, de ha ez a helyzet akkor ne bológatójánosokkal vegye körbe magát! De 13 plusz 4 év kormányzás után már tévedhetetlenek vagyunk. Ezért egy nyugdíjas rendőrségi vizsgáló felel az oktatásért, egy soha versenyszférát nem látott közgazdász az atomerőmű bővítésért, egy jogász MÁV-ért.

Nem baj ha lopnak, de legalább kormányozni tudnak – szólt a mondás 2010-ben. Túrót! Ilyen rosszul teljesítő kormánya ennek az országnak 30 éve nem volt – és ez már rendszerhiba.