Lezajlott a politikai évadnyitó. Természetesen nem a parlamentben, mit képzelnek? Amióta többszörös rendkívüli helyzet van, annyiféle jogcímen, hogy szerintem még az új igazságügyi miniszter sem tudná kapásból felsorolni valamennyit (hogy is tudná, csak most kezdett szegényke, váltva nagy sikerű elődjét), az Országgyűlés végképp elvesztette előtte is megcsappant jelentőségét. Az évadnyitót a tihanyi Tranzit fesztiválon a miniszterelnök jórészt az övéi körében celebrálta.
Itt nyoma sem volt az évértékelőkön néha ott lappangó unalomnak, az újabb sikerjelentésbe bele-belealvó idősebb híveknek. A fesztivált eleve az elemzésekre is kíváncsi, iskolázott fiatal konzervatív közönségnek szánják. A független sajtó egyes orgánumait továbbra sem engedték be, így a miniszterelnök csak Győzikét ölelgethette meg, gondosan kiszámított politikai üzenetként.
A kormányfővel beszélgető Bohár Dániel, ha ez egyáltalán lehetséges volt, tovább fokozta a hangulatot. Közönségét derűs kaccantásokra ingerelte Orbánhoz intézett kérdésével: „Miniszterelnök úr, áll még mindig, mint a cövek?”
Az istenért, ne tessék semmi sikamlós célzásra, afféle „hogy ityeg a fityeg” kérdésre gondolni. Akkor sem, ha a cövek eredeti német jelentésében faszeget jelent, és csak reménykedhetem, hogy a nyomda nem növeli a félreérthetőséget valami kínos elírással. Az erősödő militáns szellem ellenére se a régi katonanótára asszociáljanak a legények elejéről, amelyet sajnálatos módon mind elvittek. A legények, illetőleg az egész nemzet elejét aktuálisan semmiben sem rövidítették meg. A miniszterelnök válasza ezt egyértelművé tette: „Az még csak hagyján, hogy egyfolytában áll, de ami igazán fontos, hogy a végét sem látni.”
A fiatal közönség remélhetőleg ezt sem vette tetszelgő öndicséretnek. Csak azért kuncogtak tovább, mert talán nem tudták: a műsorvezető nem intim párbeszédet kezdeményezett, hanem csak a kormányfő 2012-es szereplését idézte föl, amelyben az a kétharmadot jellemezte álló cövekként. Most pedig mindenkit megnyugtatott a kétharmad stabilitását illetően.
Le kell intenem azokat is, akik az idősebb nemzedékből nem átallanák még a jobb sorsra érdemes Fazekas Anna Rákosi-korabeli versét is felemlegetni: „Nézem a nép masírozó seregét, / Számba veszem a legények elejét.” A szókép Fazekas Anna kortársainak a fantáziáját is beindította. Csohány Gabriella pl. így méltatta az akkori vezért: „Feje fölött békegalamb, / Jobbról munkás, balról paraszt, / Lába közt zörög a haraszt.”
Békegalambról és számvetésről a szokott hangvételben volt szó a fesztiválon is, de nem gondolnám, hogy túl jóízűt nevethetnénk a cövekként álló kétharmadon, mint azt a szándékosan összekacsintós, kocsmai hátba veregetést idéző szókép sugallaná.
Ugyan vannak persze kibeszélések, hasadások a kormányoldalon. Az ősfideszes Pesty László „körúti zsebtolvajokként” jellemzi a „Lölő-jelenség” tüneteit mutató párttársait, és nagy leleplezéseket ígér, de hát ilyet hallottunk már Simicskától is. Az uniós pénzek elapadása miatt nagyobb a marakodás a maradék koncon, de a politikai hatalom megbontásában egyetlen kliens sem érdekelt. Legfeljebb másfajta, nekik kedvezőbb megosztásában, egymás kiszorításában. Azt a bizonyos kétharmados cöveket intézményes, kommunikációs és pénzügyi eszközökkel jól beágyazták, körbe is betonozták. Nem marad így örökre, de jelenleg az ellenzékben több a látható repedés, mint a kormánypártban. Ha az EP-be bejutó ellenzéki képviselők együttes számaránya rosszabb lesz, mint várnánk, akkor azt a választást – ne így legyen – valójában nem a Fidesz nyeri meg, hanem az ellenzék veszíti el. És ehhez képest édes mindegy lesz, melyik párt milyen arányban. Lehet, hogy ebben az esetben tisztul a tényleg túltagolt politikai terep, de hogy szűkebb lesz, az biztos.
De maradjunk a cöveknél. Ami-aki, mint kiderült, egyben fejedelem is. Az egyik, egyáltalán nem tehetségtelen jobboldali ideológus fejtegette: ők új világrend élharcosai, amelyben „király nincs, de fejedelem van”. A fejedelmet ti. választják, de hatalma királyi méretű.
A „fejedelmi udvar” három tartópillér (nevezhetném cöveknek is) egységének a megtartásán alapszik: Orbánén mint fejedelmén, a pártjáén és a szellemi holdudvarén. Ezzel megkapták a gyengéd figyelmeztetést a Pesty László-féle belső lázadók is.
Szóval van nekünk egy cövekfejedelmünk. Nem csodálkozhatunk, ha a cövekfejedelmi magasságból nem ereszkedhet le olyan apró problémákig, miszerint a békéscsabai kórházból szakemberhiány miatt hétvégenként máshová kell elfuvarozni a beteg gyerekeket. Bizonyára jót tesz az állapotuknak. Vagy annak a videónak a megtekintéséig, amelyen egy pszichiátriai otthon idős betegeinek a testén és ágyneműjén ágyipoloska-seregek grasszálnak.
A fejedelem – ha már áll, mint a cövek, feje a hazai felhők felett –, magasabbra veti tekintetét. Most éppen Trump visszahozását javallja az amerikaiaknak, a Krím átengedését az azt lerohanó Putyin számára, valamint szent eskütételt arra, hogy Ukrajna, hiába döntene úgy a népe, soha nem léphet be a NATO-ba.
A világ kioktatásán túl az itthoni gondokra sajnos nem marad ideje.
A poloskák maradnak velünk.