Már csak kilenc hónap van hátra a jövő júniusi önkormányzati és uniós parlamenti választásokig. A demokratikus ellenzék megmutathatja, hogy képes megismételni a 2019-es önkormányzati sikereket és tanulni a 2022-es parlamenti voksolás kudarcából. Az új megmérettetés sorsdöntő lehet a Magyar Szocialista Párt, az ország legrégebbi, ellentmondásos múltjával együtt is 133 évre visszatekintő pártja számára.
Az önkormányzati választáson a szocialistáknak két célt kell elérniük. Biztosítani a jelenlegi szocialista polgármesterek és önkormányzati képviselők újraválasztását, illetve a többi demokratikus erővel szövetségben minél több helyen legyőzni a Fidesz jelöltjeit.
Az EP-választásokon viszont az MSZP-nek önálló listát kell állítania és ehhez meggyőző szocialista programot kidolgoznia. Ezt akkor is így gondolnám, ha a többi ellenzéki párt az ajtón dörömbölne a közös indulás érdekében. Mivel ez nem így van, eljött az ideje az önálló indulásra való felkészülésnek. Az összefogás további lebegtetése és a róla folyó parttalan vita a párt maradék hitelét rombolhatja le.
Az önálló indulás okai kézenfekvőek. A magyar demokratikus ellenzék pártjai három különböző EP-frakcióhoz - a szocialistához, a liberálishoz és a zöldhöz - tartoznak. Ezek önálló értékeket vallanak, amelyeket az itthoni taktikázás miatt kár lenne összemosni. Ami a szocialista csoport két tagját, az MSZP-t és a Demokratikus Koalíciót illeti, az elvtelen átcsábítások és víz alatti rugdosások helyett a két párt számára különösen hasznos lesz a nyilvános megméretés.
Nem tudok mit kezdeni azzal a számítgatással, hogy az összefogás esetén két mandátummal többet szerezhetne az ellenzék, máris leszámítva belőle a Jobbikot. Az Európai Parlamentnek 705 tagja van, összetételét érdemben sajnos nem tudjuk befolyásolni. Egy európai szabályok szerint folyó, tisztán listás választás viszont lehetővé teszi, hogy legalább most ne kelljen a Fidesz által ránk kényszerített, a többpártrendszert gyengítő taktikázással próbálkoznunk.
A lista összeállítása és a listavezető kiválasztása szerencsére a nálam bölcsebb emberek feladata. Egy biztos: az idő gyorsan pereg. Az ütős listavezető kiválasztásával majdnem egyforma fontosságúnak tartom egy kampányfőnök, azaz inkább kampánymenedzser kiválasztását, külön az EP-kampányra. Olyanra gondolok, aki úgy veszi a feladatát, mintha egy patinás múltú, de megbicsaklott jelenű céget kellene visszavinnie a piacra. Kiváló menedzser, de személyi indíttatása is arra hajtja, hogy a szocialisták pártja múltjához méltóan megmaradjon és megerősödjön Magyarországon.
Ehhez természetesen önálló szocialista program is kell. Nem több száz oldalas könyvre gondolok, nem is az európai integráció nagyszerűségéről szóló közhelyekre. Az Európai Unió kétségkívül demokratikusabb, mint a Fidesz-kormány, és uniós tagságunkat minden módon meg kell őriznünk. De az EU maga sem tökéletes intézmény. Egyes ellenzéki pártoknak az uniót kritikátlanul ajnározó, minden onnan érkező megjegyzést hozsannával fogadó hozzáállásával nem érdemes azonosulnunk. Az EU gazdaságilag alapvetően a nyugati nagytőke és a nagy befizető nemzetek érdekeit szolgálja. Ez persze természetes, De legyen az is természetes, hogy a magyar szocialista jelöltek bátran beszélnek a kelet-európaiakat sújtó nyílt és bujtatott diszkriminációról. Példákon mutatva be a magyar cégeket és a külföldön dolgozó honfitársainkat érő sérelmeket, amelyek megoldására az MSZP képviselője, képviselői konkrét lépéseket tesznek majd.
A sokat emlegetett uniós mininálbér mellett küzdeni kell az uniós egészségügyi minimál ellátásért is, amelyre minden uniós polgárnak, bármely uniós tagállamban jogosultnak kell lennie, és nem csak hirtelen balesetkor. E nélkül az EU olyan cég marad, ahol a munkaerőnkre szükség van, de betegség esetén már leírnak minket. A migráció fogadásában igenis vállalható annak kimondása, hogy az egykori gyarmattartó és abból meggazdagodó országoknak nagyobb a felelősségük, mint hazánknak. Az ukrán háború nehezebb kérdés, a baloldalon belül keserű és önkínzó viták folynak róla. Amennyire lehetséges, jelöltjeinknek az Ukrajna melletti kiállást és a magyar társadalom kilencven százalékának azonnali békevágyát kell összhangba hozniuk. Külpolitikánkban alapvetően Horn Gyula iskoláját kell követnünk. Az euroatlanti integrációba tartozunk, de lehetőség szerint minden országgal és különösképp az összes nagyhatalommal korrekt viszonyt kell fenntartanunk.
És még egy nagyon fontos gondolat, ha tetszik, intés. Tizenhárom fideszes esztendő joggal frusztrál minden baloldali magyar embert. De ez akkor is a mi hazánk. Az „ez egy ócska ország”, „minden értelmes ember szaladjon el innen” és hasonló megjegyzések egyéni esetekben talán megbocsáthatóak lehetnek. A magyar közéletben szerepet vállaló párt, annak tagjai és a médiában megnyilatkozó támogatói részéről azonban önpusztító badarság ilyeneket mondani és leírni. Nekünk ez a hazánk, és azért küzdünk, hogy jobb ország legyen.