2022 szeptemberében az alsó-szászországi Beinhornban farkas támadt rá Ursula von der Leyen családjának Dolly nevű pónijára, a ló nem élte túl a találkozást. Az Európai Bizottság elnöke hétfőn közleményt adott ki, hogy vizsgálják meg a farkasok védettségi státuszát, mert szerinte „a farkasfalkák koncentrációja egyes európai régiókban veszélyt jelent a jószágra és potenciálisan az emberekre is”. A bizottsági sajtóközlemény kiemelte, hogy a farkasok visszatérése az Európai Unió olyan régióiba, ahol hosszú ideig nem voltak jelen, egyre gyakrabban vezet konfliktusokhoz a helyi mezőgazdasági és vadászati közösségekkel, különösen ott, ahol nem alkalmazzák teljeskörűen a haszonállatok elleni támadások megelőzését célzó intézkedéseket.
„Kicsit populistának tartom, hogy Ursula von der Leyen asszony a pónija miatt tartja ezt a felülvizsgálatot” – nyilatkozta lapunknak Sütő Dávid, a WWF Magyarország Nagyragadozók programvezetője. A farkasok, illetve a többi nagyragadozó védettségi státuszának felülvizsgálatáról ugyanis évek óta folynak a viták. ,,Ez egy rendkívül komplex kérdéskör, amire nem lehet egyszerű választ adni. A farkas úgynevezett holarktikus faj, az ember után a legelterjedtebb emlősfaj volt a világon. A XX. század közepére azonban Európában visszaszorult az elterjedése a kontinens szélei felé, északon, az Ibériai-félsziget egy részén, a Kárpátokban és a Balkánon tudott megmaradni jelentősebb populációjuk. A konfliktus igazából nem is a vadvilág és az emberek között alakul ki, hanem az emberek különböző csoportjai között. Vannak, akik örülnek a nagyragadozók jelenlétének, másoknak viszont – mint a haszonállattartóknak vagy a vadgazdálkodással foglalkozóknak – ez kihívást jelenthet.
A természetben élő farkasok létszáma az 1950-es években érte el a mélypontját, majd a 70-es évektől, ahogy erősebbé váltak a természetvédelmi törekvések, nőttek az erdőterületek, nőtt a táplálékbázisuk, újra gyarapodni kezdett az állományuk. Eközben a haszonállattartás is egyre intenzívebb irányba tartott, ez is azt segítette, hogy felszabadultak életterek a vadon élő állatok számára, értve ez alatt mind a növényevőket, mind a ragadozókat. „Európában nagyon régen nem beszélhetünk nagy területű, érintetlen élőhelyekről, osztatlan erdőségekről, mindenhol jelen van az emberi hatás, ennek ellenére ezek a fajok megtalálják a számításukat, és köszönik, jól vannak. Persze ha nem irtjuk őket tudatosan!”
Szigorúan védett
Jelenleg a farkasok az EU-ban szigorúan védett fajnak számítanak, ami azt jelenti, hogy befogásuk és leölésük tilos. Bizonyos kivételek azonban alkalmazandók, különösen akkor, ha a farkasok veszélyt jelentenek az emberekre vagy a haszonállatokra. A szürke farkas Magyarországon 1993 óta védett, 2001 óta fokozottan védett faj. Természetvédelmi értéke 250 ezer forint.
A WWF álláspontja az, hogy a hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. A farkasokat az erdők őreinek is nevezik, nagyon fontos szerepük van az ökoszisztémában, az erdők felújulásában, emellett ezek a ragadozók akadályozhatják az olyan betegségek terjedését, mint a klasszikus sertéspestis, ennek ellenére a természetvédő szervezet is elismeri, hogy a jelenlétük konfliktust okozhat. Azonban erre nem a kiirtásuk, gyérítésük a megfelelő reakció, hanem be kell rendezkedni az együttélésre. A gazdáknak a tulajdonukat meg kell védeniük. Ennek eszköze például a villanypásztor és az őrkutyák alkalmazása a gazdaságokban, de az is sokat segíthet, ha éjszakára be tudják zárni az állatokat védett helyre, mivel a legtöbb farkastámadás ebben a napszakban történik. Ez ráadásul abban is segíthet, hogy újra szerepet kapjanak az olyan régi magyar kutyafajták, mint a kuvasz vagy a komondor, amelyeket pontosan erre a célra tenyésztettek ki. Hazánkban a szabályok még nem alkalmazkodtak a farkasok megjelenéséhez így az állam nem fizet kártérítést. Németországban utólag is kűrtérítést fizetnek, ha az óvintézkedések ellenére megtörtén a baj.
„A fajnak sajnos rossz a PR-ja, sok tévhit övezi még mindig, de az elmúlt száz évben hazánkban természetes körülmények között nem történt farkastámadás. A farkas ugyanis nem tekint zsákmányként az emberre, inkább fél tőle. Nagyon érzékenyek az érzékszervei, messziről érzékeli a jelenlétünket, és ki fog térni előlünk. Ha az erdőben véletlenül mégis szembe találjuk magunkat egy példánnyal, jó eséllyel el fog menekülni tőlünk, pláne ha rákiáltunk vagy tapsolunk egy nagyot. Veszélyt maximum az erdőben sétáltatott kutyákra jelenthetnének, de az meg jogszabályi kötelezettség, hogy pórázon kell tartani a kutyákat, magunk mellett pedig őket is biztonságban tudhatjuk.”
