Európai Unió;magyar gazdaság;

2023-09-07 06:00:00

Végzetes arcátlanság

Még a nyár közepén történt, hogy a szokásos kormányinfón Gulyás Gergely, a miniszterelnöki hivatal miniszteri rangban lévő vezetője bejelentette: “az a helyzet, hogy az Európai Bizottság 800 milliárd forinttal tartozik a magyarországi tanároknak”.

Ez már arcátlanság. A szegény, rosszul fizetett magyar tanároknak az Európai Unió nem hajlandó rendes fizetést adni, és képes egy ekkora, hatalmas összeget megtagadni tőlük? Első felindulásomban végignéztem az Unió idevágó törvényeit, szabályait. Természetesen semmit sem találtam arra vonatkozóan, hogy a tagországok tanárait az EU fizetné. Ez maradéktalanul a tagországok feladata.

Más kérdés, hogy az Európai Unió valóban hatalmas támogatási összegeket tart vissza Magyarországtól. Emlékezetes módon 2022. december 22-én az EU Bizottsága 22 milliárd eurónyi, Magyarország által lehívható összeg kifizetését függesztette fel az úgynevezett kohéziós alapjából, mely a szegényebb tagországok támogatását szolgálja. Az Európai Unió, melyet Orbán Viktor “kiöregedett bokszbajnokhoz” hasonlított idén júliusban Tusnádfürdőn, azért vitte be ezt a veszedelmes horogütést a magyar kormánnyal folytatott meccsén - amit a kormány övön alulinak tekint -, mert Magyarország alaposan megsérti az uniós szabályokat, azaz az EU-ba való belépéskor vállalt alapvető elvek érvényesítését.

Orbán Viktor tizenhárom év alatt autokratikus rezsimet épített ki a demokrácia alapelveinek felrúgásával. Mint Johannes Hahn, az EU költségvetésért felelős biztosa mondta: az EU azért vonja el a támogatási összegeket Magyarországtól, “mivel az uniós támogatást nem jól használják fel és megszegik az Unió szabályait”. A Reuters hírügynökség már 2018-ban dokumentálta például, hogy az Unió fejlesztési alapjaiból Orbán Viktor “hatalmas mértékben gazdagította belső körét, beleértve barátait és családját”. Az EU korrupciót vizsgáló testülete (az OLAF) a 27 tagország között Magyarországon tárta fel az egyik legrosszabb eredményt, ami az uniós alapok felhasználását illeti.

Egyértelmű tehát, hogy nem az Európai Unió és Bizottsága arcátlan, hanem a magyar kormány vádaskodását kell annak bélyegezni. Lehet-e más jelzőt alkalmazni arra, ha a magyar kormány a saját felelőtlenségét és a tanári munka segédmunkási fizetéssel történő, jövőt aláásó leértékelését az Európai Unió számlájára írja? Az Uniónak természetesen semmi, de semmi köze nincs a tagországok fizetési rendjéhez, a fizetések arányához és mértékéhez, és a hatalmas anyagi támogatás nem a fizetések folyósítását, hanem az Unió átlagos jövedelmi szintjétől erősen lemaradó országok gazdasági felzárkóztatását szolgálja. A miniszterelnök egyébként azt is elmondta tusványosi beszédében, hogy az EU módosítani akarja a költségvetést, de a módosításhoz egyhangú döntésre van szükség (ami alkalmat ad a zsarolásra, a magyar “igen” szavazat “megvásároltatására”). “Tartani fogjuk a pénzeszsákot" – mondta a miniszterelnök -, "és haza fogjuk hozni ezeket a forrásokat”.

Az arcátlanság több más elemét is érdemes azonban említeni. Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében elsőként a világon azt is bejelentette, hogy Ukrajna nem szuverén állam többé. Mármint elsőként - Putyin után. Az orosz diktátor ugyanis már régen deklarálta ezt, Ukrajnát az Orosz Birodalom részének és az ukránokat orosznak nyilvánítva. Az, hogy Orbán folyvást azonnali békekötést sürget, intő jel: ezt aligha lehetne másként nyélbe ütni, mint elfogadva Putyin feltételeit.

A nemzetközi jog szerint egyébként egy állam akkor szuverén, ha állandó lakossága, meghatározott területe és határai vannak, kormányának autoritása van a területe felett, független, és kapcsolatokat tud létesíteni más államokkal. De az állam akkor is szuverén, ha ezt egyes más államok nem ismerik el. Más szóval Ukrajna szuverén államiságának kétségbevonása meglehetősen arcátlan állítás.

Ugyanezen beszédében, a a nemzetközi rendszert jellemezve a miniszterelnök azt a szép képes hasonlatot használta, hogy “két nap van az égen”, a nyugati és a keleti nap. A magyar kormány nem akarja bezárni magát az Európai Unióba, híres “keleti nyitásával” egyensúlyt kíván tartani orientációjában. A valóságban azonban az ország a "nyugati napon” sütkérezik: 2004, az EU-ba való felvétel óta 2020-ig mintegy 56 milliárd euró, vagyis kereken 19 ezer milliárd forint értékű beruházás érkezett az Unióból. Oda irányul a magyar kivitel 78, és onnan jön a behozatal 71 százaléka.

Ezzel szemben Kínából és Koreából együttesen mindössze 13 százalék érkezik. És a magyar kormány orosz-orientációja, a Putyinnal ápolt jó barátság ellenére a magyar exportnak mindössze 1,5 százaléka, a behozatalnak pedig csupán 3 százaléka kapcsolja a magyar gazdaságot Oroszországhoz. Más szóval a keleti gazdasági kapcsolatrendszer - eddig legalábbis - törpe töredéke csupán az Európai Unió országaival való összefonódásnak. Ha két nap van az égen, akkor Magyarország egyértelműen a nyugati nap körül forog, a nyugati naprendszer része.

Szélsőségesen szidalmazni a “gyarmatosító, a magyar szuverenitást sárba tipró Brüsszelt”, és közben az uniós pénzeket zsebre vágni, és azok segítségével próbálni felzárkózni az EU átlagos szintjére – ahogy a miniszterelnök fogalmazta: az uniós fejlettség 85-90 százalékára – 2030-ra? Igaz, ez nemcsak arcátlanság, de irreális is. Az uniós szintnek ugyanis Magyarország 2022-ben mindössze a felét érte el. Mivel az Unió átlagos évi növekedése hosszabb távon általában 2 százalék körül alakult, Magyarországnak a következő 6-7 évben ennek többszörösét kellene elérnie a cél megközelítéséhez.

2022-ben a magyar gazdaság forintban számított értéke 4.6 százalékkal nőtt. Ha azonban leszámítjuk a forint értékváltozását, és dollárban fejezzük ki a növekedést, akkor abban az évben a gazdaság 2 százalékkal csökkent. A hivatalos előrejelzések 2023-ra 0,5, 2024-re pedig 2,8 százalékos növekedést jeleznek előre. De egyelőre 2023 első negyedében az egy évvel korábbi szinthez képest nem növekedés, hanem egy százalékos csökkenés következett be.

A tények azt mutatják, hogy az uniós jövedelmi átlag elérése 2030-ra inkább álmodozás, mint valós lehetőség. De érthető, hogy a miniszterelnök szeret beszélni róla - különösen mivel hívei minden szavát gondolkodás nélkül elhiszik.