Nem a templomban lakik az Isten – gyerekkoromban sokszor hallottam ezt. Arra mondták, aki aljas, erkölcstelen módon élt, de minden istentiszteleten megjelent, és ott mutogatta buzgón, milyen nagy keresztény is ő. A mondás különben Pál apostolnak egy Athénban elmondott prédikációjából származik: "Isten kézzel készített templomban nem lakik". (ApCsel 17:23, 24)
Simicskó István, a KDNP parlamenti frakciójának vezetője egy baranyai falu, Gödre katolikus temploma 250 éves fennállásának ünnepségén mondott beszédet, melyben azzal dicsekedett, hogy 2010 óta a Kárpát-medencében 3700 templomot és 2200 plébániát és közösségi házat újítottak fel, 200 új istenházát építettek. Büszkén jelentette ki, hogy "mi magyarok" példát mutatunk Nyugat-Európának igazi keresztényi szellemből. Az európai civilizáció ugyanis "vallási talapzaton" jött létre, márpedig „ha ezt a talapzatot, a hitet elhanyagoljuk, akkor maga a felépítmény, az egész civilizáció kezd el porladni, széttöredezni”.
Már az elég komikus, hogy Simicskó a kereszténységet védve marxista kategóriákat (alap, felépítmény) használ, de beszédének vége az igazán csattanós: „Nekünk magyaroknak kell tükröt tartanunk a Nyugat elé, hogy megmutassuk, van keresztény válasz a globalizációs és migrációs problémákra.”
Csak mellékesen jegyzem meg: a keresztény szellemiségtől mi sem áll távolabb, mint a saját magát mások előtti példaként felmagasztalni kívánó önhittség. De maradjunk a tények talaján: milyennek látszik Magyarország a nyugati sajtó tükrében: csakugyan sugárzó erkölcsi példaképnek? Az utóbbi időben három magyar vonatkozású téma fordult elő sokszor a nyugati sajtóban: a többszörös magyar milliárdos, Mészáros Lőrinc nyaralása a Földközi-tengeren egy luxusjacht fedélzetén, Tiborcz Istvánnak, a kormányfő vejének gigantikus ingatlanportfóliója, és az idősebb Orbán Győző nevén levő hatvanpusztai birtok főúrinak szánt, de alpárivá sikerült giccses pompája. Egyikről sem a keresztény erkölcsiség jut bárki eszébe.
De ne is nézzünk túl a határon, örüljünk a hazánkban uralkodó krisztusi szeretetnek és együttérzésnek. Ennek én nagyon kevés hiteles példáját látom, de ezek közül is az első Iványi Gábor egyháza, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET). 2011-ben a nemzeti-keresztény lelkületű parlament megfosztotta őket egyházi státusuktól, ami számos hátránnyal jár, például nem részesülhettek a lakossági egy százalékos adófelajánlásokból. Iványiék először a magyarországi Alkotmánybírósághoz fordultak a döntés ellen, majd a strasbourgi székhelyű emberi jogi bírósághoz. Mindkét fórum igazat adott nekik, de a magyar parlament mind a mai napig, jogsértő módon akadályozza a működésüket.
2012-ben Iványi a jogfosztás orvoslásában segítséget kért a frissen kinevezett EMMI-minisztertől, a református lelkész Balog Zoltántól. Balog válasza az elmúlt bő tíz esztendő egyik leggonoszabb, legcinikusabb megnyilvánulása volt. "Ízléstelennek tartom, ha valaki végigturnézza a médiát azzal, hogy ő keresztelte a kormányfő gyermekeit. Milyen lelki vezető az, aki a rábízott hívők lelki életéről nyilatkozik? Én sosem tennék ilyet, mert komolyan veszem a lelkészi hivatást. Aki nem veszi komolyan, az pedig miért csodálkozik, ha az állam őt nem?”
Iványi így válaszolt: „Fontold meg helyzetedet, és igaz emberhez méltóan tiltakozz a jogsértő egyházi törvény ellen. Kövess el mindent a személyedben is képviselt kormányzat által méltatlan helyzetbe hozott testvéreid jogainak helyreállítása (restitutio ad integrum) érdekében, hass oda, hogy ne akadályozzanak bennünket intézményeink fenntartásában”. Most, tizenegy évvel később már tudjuk, Balog nem a MET szegényeket istápoló tevékenységét támogatta, hanem az őket kirabló kormányzatot.
Mostanra kikelt a sárkányfogvetemény. A MET végképp ellehetetlenült. Az állam nem fizette meg a neki járó tizenkét milliárdot, a NAV pedig 175 milliót vont el tőle kamattartozás fejében, augusztusban már a dolgozóinak sem tudott fizetni.
Egyébként a Mészáros Lőrinc nevén lévő luxusjacht árából nyolc évig tudna működni a szegényeket segítő Oltalom Egyesület.
Így bánik Magyarország, Simicskó szavával „a kereszténység védőbástyája” a rászorulókkal és a nekik segítőkkel.
Aki belenéz ebbe a tükörbe, közpénzből épített üres templomokat lát, álszent hivalkodást és mélységes, gyilkos embertelenséget.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.