Nemrégiben érdekes olvasmány jelent meg számítógépem képernyőjén: a Google-tól érkezett, amely lelkiismeretesen számon tartja használóinak érdeklődési körét. Ezúttal a Center For European Policy Analyses (CEPA), vagyis az európai problémákkal foglalkozó egyik washingtoni elemzőközpont munkatársai állították össze arról, hogy milyen kérdéseket kellene elemezni a biztonság megszilárdítása érdekében a nemzetközi párbeszédben.
A feltett kérdések nagy része elsősorban a NATO-t érdekelheti, mivel összefügg a frontvonalak gyors alakváltozásával az orosz-ukrán hadszíntéren. (Megjegyzem, szándékosan használom ezt a kifejezést: hadszíntér, mert azt tükrözi, hogy e háború a nagy történelmi összeütközések terminológiáját használja.) A kérdőív tanulsága az volt, hogy mind totálisabb a szembenállás Oroszországgal, amely viszont eltökéltnek látszik abban, hogy a győzelemig folytassa a harcot Ukrajna ellen. Ugyanilyen fontos azonban a kérdéssor Kínával foglalkozó része. Ebből az rajzolódik ki, hogy Peking Oroszország immár katonai téren is erős szövetségese.
A kérdésekből az is kitetszik, hogy nyugaton milyen aktív az adatgyűjtés az egyes fegyverzetfajták alkalmazásáról és eredményességéről. A legutóbbi fejlemények alapján az sem meglepő, hogy érdeklik őket a kazettás (fürtös) lőszerek és bombák alkalmazásának körülményei, ezek hatékonysága és a hátramaradó, fel nem robbant töltetek aránya. Ez az orosz és ukrán részről egyaránt bevetett eszköz kifejezetten az „élő erőt”, vagyis az ellenséges katonákat pusztítja, de évtizedekkel később is veszélyt jelent a polgári lakosságra. Megjegyzem: ezzel is összefügg az, aminek felvetésétől az információgyűjtők most még tartózkodtak. A hírek szerint a legújabb amerikai katonai becslések arról szólnak, hogy a kazettás fegyverek és az F-16-os harci repülők egyidejű alkalmazása megduplázhatja Ukrajna megtámadott keleti és déli országrészében a majdani halálos kimenetelű baleseteket, illetve a csonkításos sebesüléseket.
Nehéz Budapestről választ adni arra, hogy mennyire megbízhatóak az efféle kérdőíves felmérések. Egy dolgot azonban biztosra veszek: az, akihez az ilyen kérdések eljutnak, minden bizonnyal azt fogja érezni, hogy a nagy háború lehetséges, és talán közelebb van, mint gondoltuk. Beismerem, nekem is ez volt az első gondolatom. Akkor pedig nyilván új menekülthullám indulna el, amelynek nyomán ma még alig elképzelhető teher hárulna Ukrajna szomszédaira, így hazánkra is.
Az már csak a sors keserű játéka, hogy a CEPA kérdéseinek közlésével szinte egybeesett a Prigozsin-ügy is, és gyorsan új értelmet nyertek azok a „tisztázandó kérdések”, amelyek arra vonatkoznak, bevetik-e a Wagner zsoldosait Afrikában vagy másutt. Például az, hogy voltak-e a magánhadsereg vezetőinek önálló javaslataik a háború továbbvitelére. Ez a felrobbant repülőgép utasainak temetése után már szinte mindegy, bár a zsoldosok egy része nyilván továbbra is részt fog venni a hadműveletekben.
Míg az orosz vezetés a Wagner zendülését és felszámolását kezelte, az ukránnak is jócskán vannak gondja. Például az, hogy a sorozást végző hadkiegészítő parancsnokságok tisztjei több ezer dollárért felmentő iratokat adtak a katonaköteleseknek. Az ilyesmi persze orosz oldalon sem ismeretlen, sőt, valószínűleg a legtöbb háború „természetes” kísérőjelensége. Ukrajnában most nemcsak a megvesztegetést elfogadók ellen indulnak büntetőeljárások, de a közben külföldre utazott fiatal férfiakat is megpróbálják hazakényszeríteni.
Másfél évi háború után mindkét fél további hosszú, nehéz és véres harcokra készül, és ugyanerre utalnak a Washingtonból érkező jelzések. Ne ámítsuk magunkat, hosszú lesz a tél.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
