Igazi drámának vagyunk a szemtanúi, az ukrán elnök második frontot nyitott

Igazi drámának vagyunk a szemtanúi. Olyan drámának, amelynek történései kivétel nélkül az ukrán hadsereghez és az ukrán fegyveres erők legfőbb parancsnokához, Volodimir Zelenszkij elnökhöz kapcsolódnak. Csakhogy ezúttal az események nem korlátozódnak a háborús hadszíntérre. A legutóbbi hetekben a nemzetközi figyelem, de még az ukrán lakosság várakozása is leginkább a front déli, zaporozzsjai szakaszára fókuszált. Mindenki azt próbálta felmérni, hogy mennyire tekinthető sikernek avagy kudarcnak a várakozástól elmaradó, lassúbb, igaz folyamatos ukrán haladás.

Az új taktika és a bevetett új fegyverek eredményeseknek bizonyultak. Az új taktika a 25-30 fős speciális egységek által végrehajtott, lassú, az élőerőt kímélő támadó műveleteket jelenti. Állítólag a zaporozzsjai Robotino bevételét is három nap alatt oldotta meg egy kis létszámú, a civil nyelvezetben kommandónak titulált alakulat. Nekik sikerült az, amit előttük több mint egy hónap alatt nem tudott megoldani egy gépesített ezred. Az értékelések szerint a gyorsabb haladáshoz hozzájárulhatott a kazettás bombák, tüzérségi- és rakétalőszerek használata. Ezek bevetése valóságos fordulatot eredményezett az aknamezőkkel megerősített orosz védelmi vonalak megbontásában.

Az utóbbi néhány nap eseményei miatt azt is érdemes megvizsgálni, hogy mi zajlik az ukrán hátországban és ezzel megkísérelhetjük felmérni az ott kibontakozó ütközet jelentőségét. A háborúban álló Ukrajna eddig tudta elkerülni azt, hogy második frontot nyisson a korrupció, a lopás és a szervezett bűnözés ellen.

Volodimir Zelenszkij elnök kénytelen volt lépni. Eddig tartott az a kegyelmi időszak, amely az országa megtámadásakor kezdődött. Akkor a fegyveres agresszióval szembeni ellenállást jelképesen és valóságosan is irányító elnöki stáb és az ukrán társadalom, a lakosság minden rétege, az akadémikusoktól a szervezett bűnözői csoportokig, szó szerint mindenki, félretett minden véleménykülönbséget. Az összefogás besöpörte a szőnyeg alá a konfliktusokat. Mindent Ukrajna megmaradásának rendeltek alá, annak, hogy legyen holnap, hogy életben tartsák Ukrajnát, mint független államot. Mindenki tudta, hogy csak együtt, összefogva élhetik túl az addig testvérinek gondolt szomszéd támadását.

Ma már pontosan látjuk, hogy ez a példátlan összefogás akadályozta meg, hogy az orosz alakulatok benyomuljanak Kijevbe, eltávolítsák az ország demokratikusan megválasztott vezetését, és helyükbe olyan oroszbarát statisztákat ültessenek, akik már kész, előre megírt beszédekkel tervezték a visszatérést Kijevbe.

Az immár több mint 560 napja zajló háború legfőbb eseményeivel sokan tisztában vannak, de azt valószínűleg még a híradásokat nem követők is érzékelik, hogy nagyon nem Vlagyimir Putyin orosz államfő terveinek megfelelően alakulnak az események. Most már leginkább az a kérdés, hogy meddig és mennyit tudnak megtartani a megszállt területekből az oroszok.

Azzal egyidőben ahogyan Ukrajna magához ragadta a kezdeményezést, elkezdtek a felszínre törni a korábbról jól ismert gondok. Leginkább szembetűnően ott, ahol jelentős pénzek mozogtak. Egyre sűrűbben kaptak szárnyra mendemondák arról, hogy valami nincs rendben a honvédelmi költések körül. A nagyobb részt külföldi támogatásból finanszírozott ukrán állami költségvetésben érthetően a katonasághoz kapcsolódnak a legjelentősebb vásárlások. Ahogyan az lenni szokott, először kisebb tételek miatt támadt ingerült hangoskodás. A legnagyobb nyilvánosságot a tojásbotrány kapta. A frontharcosok élelmiszer-ellátásáért felelős minisztériumi illetékesek nem szolgáltak magyarázattal arra, hogy miért fizettek közel kétszeres árat a kiválasztott tendergyőztes beszállítónak. Először mindenki úgy tett a védelmi minisztérium vezetésében, mintha nem is lenne ügy. Majd amikor újságírók kérdőre vonták a minisztert, akkor beindult a belső kivizsgálás ígérete melletti tagadás. Az ügy eltusolásában a végső érv visszatérően az volt, hogy nem kéne ilyen lényegtelen félreértésekkel zavarni Olekszij Reznyikov védelmi minisztert. Akkor alacsonyabb szintekre kenve a felelősséget sikerült csillapítani a botrányt. De csak egy időre…

Az, hogy Ukrajnában a háború ellenére vagy éppen a véres konfliktus okozta zűrzavar miatt virágzik a korrupció, az ukránokat nem érte meglepetésként. Nem úgy Kijev külföldi szövetségeseit, akiket sokkolt a korrupció volumene. Az európai partnerek, a humanitárius segélyszervezetek visszafogottan, az állami vezetők felé továbbított, diszkrét észrevételekkel gondolták jelezni a tapasztaltakat. Az amerikaiak viszont nem voltak ennyire visszafogottak. Először ők sem rúgták rá vadnyugati stílusban az ukránokra az ajtót. Azonban amikor nem vezettek eredményre a diplomatikus jelzések, a washingtoni adminisztrációra jellemző hatékonysággal érvényesítették az akaratukat.

A tojásbotrány heteiben szembetűnően megszaporodtak azok az amerikai sajtóban nyilvánosságra került publikációk, melyek központi témája az elfogadhatatlan mértékű ukrajnai korrupció lett. Ezzel párhuzamosan nagy látogatottságú online felületek szakértői is úgy érezték, hogy nem hagyhatják szó nélkül az Ukrajnában tapasztaltakat.

Az amerikaiak hagyományosan nagyon érzékenyek arra, hogy mi lesz az állami költségvetésből folyósított segítségük sorsa. Az adófizetők pénzére való hivatkozással a Biden-adminisztráció elérte, hogy amerikai tanácsadók segíthették ukrán kollégáikat a korrupciós hálózatok felderítésében.

Az információkat megszellőztető közösségi online felületeken azt nem részletezték, hogy kik és milyen módon kezdtek el dolgozni Ukrajnában. Csak valószínűsíthető, hogy miután Zelenszkij hivatala elhárította a jogi akadályokat, amerikai katonai és civil szakemberek láthattak munkához, nem sértve az érintett állam, ez esetben Ukrajna törvényeit és nemzeti érdekeit.

Hogy mennyire voltak eredményesek az amerikai-ukrán koprodukcióban tett erőfeszítések? Zelenszkij állítólag olyan muníciót kapott a tisztogatáshoz, amilyenre még nem volt példa. Mára minisztériumi vezetők, az igazságszolgáltatás különböző szintjein érintettek sora mondott le, vagy került előzetesbe. Nagyon látványosan egy rendeletben váltotta le Zelenszkij a sorozóbizottságok, más néven a hadkiegészítő parancsnokságok vezetőit. Nem néhányat. Az összeset! Szinte kivétel nélkül mindről bebizonyosodott, hogy nagy összegű kenőpénzekért cserébe adtak ki olyan igazolásokat, amelyekkel el lehetett kerülni a katonai szolgálatot. Az igazoló dokumentum birtokosa zavartalanul folytathatta a civil életét, a korrupt hivatalnokok meg eurómilliókat költhettek leginkább külföldi ingatlanvásárlásokra.

De végül lemondani kényszerült Oleg Reznyikov védelmi miniszter is. Igaz, az ő esetében nem nyert bizonyítást a korrupcióban való érintettség. De az a tény, hogy az általa vezetett minisztériumban kiterjedt korrupciós háló működhetett, elegendő volt a bukáshoz… A jogi végzettségű tárcavezető a londoni nagyköveti poszttal lesz kénytelen vigasztalódni.

Nem valószínű ugyanakkor, hogy nagyköveti kinevezés vár a közeljövőben Ihor Kolomojszkijra. Ukrajna egyik leggazdagabb vállalkozóját az otthonában tartóztatták le, majd helyezték két hónapra előzetes letartóztatásba. Kolomojszkij letartóztatása azért is meglepő, mert bár a vagyona alapján csak a 3–4. helyen áll a gazdagok rangsorában, befolyását tekintve bizonyosan a legnagyobb hatalmú ukránok közé tartozik. Pénzügyi vállalatbirodalma révén nincs olyan ágazata az ukrán gazdaságnak, ahol ne lenne döntő szava a három állampolgársággal rendelkező hatvan éves üzletembernek. Az ukrán, izraeli és ciprusi útlevelek birtokosa magáénak tudhatja az 1+1 nevű országos tévécsatornát. Ezen az adón készült és került adásba A nép szolgája című tévésorozat. A komédia annyira sikeres lett, hogy egyenesen az elnöki székbe repítette a főszerepet megformázó színész-humoristát, Zelenszkijt. Már az akkori választási kampányban azt terjesztették Zelenszkij ellenfelei, hogy a komikust Kolomojszkij finanszírozza. És bár Zelenszkij kijelentette, hogy nem függ semmilyen formában a tévécsatorna tulajdonosától, a gyanú egészen a háború kitöréséig árnyékot vetett az elnök megítélésére.

Most viszont úgy tűnik, hogy szövetségesi közreműködéssel olyan vaskos dossziét kapott az ukrán államfő, hogy nem halaszthatta a háború utánra a korrupció és szervezett bűnözés ellenes lépések megtételét. Zelenszkij most kénytelen volt lépni. Ezzel egy olyan második frontot nyitott, ami többek értékelése szerint veszélyesebb rá nézve, mint az oroszok elleni csatamező.