Tulajdonképpen nincs itt semmi látnivaló. Lázár János csak plasztikusan képviseli a Fidesz azon oldalát, amelyet árnyékban tartanának. Akkor is, ha közli, ki mennyit ér, akkori is, ha a Horthy Miklós iránti tiszteletéről beszél egy félmilliárdért felújított használaton kívüli vasútállomás avatásakor, miközben a MÁV az összeomlás felé robog, meg akkor is, ha minden Budapestre tervezett állami fejlesztést kikukáz.
Kenderesen is megmondta: „manapság a politikában a mellébeszélésnek, sunnyogásnak, a hazudozásnak és a gyávaságnak nagy divatja van. Én azt gondolom, hogy világosan és egyértelműen kell beszélni”. Így is tesz. Megüzente a MÁV vezetőknek, hogy ne okoskodjanak, erre ők tovább kunyerbáltak, ki is rúgta őket. Már tavaly kijelölte az irányt: a „vidék az első”, most továbbment: Debrecen lesz az ország második fővárosa. (Lesz az még első is, hacsak a a CATL akkugyár nem teszi lakhatatlanná még a környékét is.)
S ha kimondja, akkor oda is csap. Férfi ember nem a levegőbe beszél. Csak semmi balos elhajlású finomkodás. Minek azon lamentálni, hogy Budapest mégiscsak az ország fővárosa, meg hogy nélküle nincs jövő. Budapestet kollektíven utálja a Fidesz. Nincs ebben semmi új, közhellyé tompította az idő. Ami önmagában döbbenetes, hiszen milyen elgondolások, érzetek mentén válik saját fővárosa ellenségévé egy kormány? Olyan kisszerű válaszok vetődnek csak fel, hogy a szekunder szégyen miatt ezt felhozni se érdemes.
Így csak fogadjuk el tényként, hogy az Orbán-kormány legfőbb szándéka Budapest lenullázása. Ezt szolgálja a fővárosba szánt fejlesztések teljes körű mostani leállítása, ahogy a korábbi döntések is, ideértve az iparűzési adó egekbe emelését, vagy a fővárosi cégek kihagyását az állami támogatás-osztásból. Azzal minek foglalkozna egy vátesz, hogy a nemzet fővárosában hatvan éves HÉV-ek csörömpölnek, az ivóvíz elfolyik a százéves csöveken, lassan nem marad működő közlétesítmény. Semmi se változott. Minden a kijelölt úton halad.