Fahidi Éva kilencven évesen kezdett táncolni a Sóvirág, avagy a létezés eufóriája című színházi produkció kedvéért. A Tünet Együttes előadását Szabó Réka rendezte, később díjnyertes dokumentumfilm is készült belőle. Fahidi Éva partnere a harmincas éveiben járó hivatásos táncos Cuhorka Emese volt. A Sóvirág kettejük fájdalmas, egyben humoros epizódokkal teli csaknem két órás különös duettje. Fahidi Éva ebben az előadásban csodát tett, hiszen nemcsak bámulatos fizikai állapotát mutatta meg a közönségnek, hanem mesélt gyerekkori lágerélményeiről is. Mindezt olyan kendőzetlen természetességgel és életszeretettel tette, amelytől felejthetetlen színházi élménnyé vált az előadás. A produkció egyik katartikus csúcspontja volt, amikor Fahidi Éva mesélt a tizenegy éves húgáról, Gilikéről és édesanyjáról. Jól emlékezett Gilike pénztárcájára, illetve édesanyja hálóingjére. Mindkettőjüket megölték. Nélkülük jött haza húsz évesen Auschwitzból. Fahidi Éva csaknem ötven évig hallgatott a holokausztról. Aztán viszont több könyvet írt, felemelte mindig a szavát a rasszizmus ellen. A kitüntetések sem kerülték el: Németországtól 2012-ben megkapta a Szövetségi Érdemkeresztet, 2020-ban Weimar város díszpolgára lett. Erzsébetváros 2022-ben avatta díszpolgárává.
A Sóvirágban arról beszélt, hogy készül a századik születésnapjára, amikor jól berúg majd. Mi nézők ezen jót derültünk, most viszont szomorúak vagyunk, hogy a születésnapi koccintást nélküle kell majd megtennünk. Lénye, személyisége viszont velünk marad és arra int, hogy a túlélés is felelősséggel jár, nem is akármilyennel. Fahidi Éva erre adott példát, szavait, mosolyát, táncát pedig aki látta, sohasem fogja feledni.
Meghalt Fahidi Éva