A demokrácia hanyatlásáról szóló hírek erősen eltúlzottak. Világszerte igaz, hogy a legtöbb ember továbbra is demokratikus társadalomban akar élni. Hisznek abban, hogy a rendszer javíthatja az életüket, és megoldhatja a közös problémákat. Emellett erősen hajlamosak arra a vélekedésre, hogy a kormányoknak meg kell védeniük a polgárok egyéni jogait, függetlenül a külső megjelenéstől, vallástól, szexuális irányultságtól vagy nemi identitástól. Globális szinten több nemzetközi együttműködést és erősebb intézményeket szeretnének. Más szóval: még mindig hisznek a demokratikus és multilaterális eszmékben.
Ez a jó hír az emberi jogokról és a demokráciáról szóló egyik legnagyobb globális közvélemény-kutatási jelentés kapcsán. A 2023. szeptember 12-én közzétett, harminc ország közvélemény-kutatási adatait tartalmazó Nyílt Társadalom Barométer meglepően derűlátó képet fest arról, hogy a világ lakossága mennyire ragaszkodik a demokratikus elvekhez egy olyan korban, amikor ezekről gyakran azt állítják, hogy válságban vannak. A megkérdezettek 86 százaléka állítja például, hogy demokráciában akar élni, és csak 20 százalékuk gondolja úgy, hogy az autoriter országok nagyobb valószínűséggel teljesítik a polgárok elvárásait, mint a demokratikusak.
A rossz hír azonban az, hogy ez a hit gyengülni látszik. Míg az 56 éves és idősebb válaszadók 71 százaléka szerint a demokrácia előnyösebb, mint bármely más államforma, addig a 18-35 éves korosztály körében ez az arány mindössze 57 százalékra csökken. Hasonló, bár kevésbé markáns mintázat figyelhető meg a civil akciókat letörő és a választásokat eltörlő „erős” vezetők támogatásában: az idősebbeknek csak 26 százaléka támogatja ezt a modellt, a legfiatalabbaknak viszont a 35 százaléka. A katonai kormányázást támogatók aránya 20, illetve 42 százalék ezekben a korcsoportokban.
Gondoljunk csak bele: a világ országainak reprezentatív mintájában ötből több mint két fiatal nem a demokráciát tartja a legjobb kormányzati formának, és ötből több mint két fiatal támogatja a katonai kormányzást valamilyen formáját. Ez azt sugallja, hogy a demokratikus eszmék és elvek szorítása generációról generációra lazul, és ez a megállapítás riasztó, de talán nem meglepő. Végülis a 18 és 35 év közötti fiatalok a „polikrízis” korszakának kialakulásával együtt nőttek fel és így ismerték meg a közéletet. Eszmélésük során az éghajlati, gazdasági, technológiai és geopolitikai zavarok soha nem látott mértékben nőttek és gerjesztették egymást.
A felmérés bepillantást engedett ebbe a zűrzavarba: a megkérdezettek nagymértékben aggódtak a politikai erőszak, az élelmiszerárak, az éghajlatváltozás és a korrupció miatt. Várható, hogy mindez új fordulatot generál az erős vezetést ígérő rivális kormányzati modellek irányába – még akkor is, ha a valóság sok autoriter államban azt sugallja, hogy ez inkább kevésbé, nem pedig hatékonyabban működik, mint a demokratikus modell.
Mit tegyünk? Kormányzati, fejlesztési és emberi jogi pályafutásom során megfigyeltem, hogy egyetlen rendszer vagy kormányzati elképzelés sem működhet pusztán elvont eszmék alapján. A demokrácia ereje és legitimitása azon alapszik: az emberek bíznak abban, hogy a demokrácia képes javítani az életükön – mind a szabadságjogok megőrzése, mind a nagyobb anyagi jólét megteremtése terén.
A fiatalabbak körében a demokratikus kormányzásból és annak néhány alapelvéből való kiábrándulás megelőzése tehát azt jelenti, hogy vissza kell szerezni ezt a bizalmat. Meg kell mutatni, hogy a demokrácia képes biztonságosabb utcákat, több lakhatást, jobb oktatási és egészségügyi szolgáltatásokat, megfizethetőbb élelmiszereket és energiát biztosítani. Ez a feladat – az országok és társadalmak átalakítása az emberek szükségleteinek hatékonyabb kielégítése érdekében – mindannyiunk előtt ott áll, akik meg akarjuk védeni a demokráciát, és biztossá is akarjuk tenni a következő generációk számára.