Németországban nagy megkönnyebbüléssel fogadták, amikor a 2020-as amerikai elnökválasztást Donald Trump elvesztette Joe Bidennel szemben. Washington és Berlin viszonya ugyanis viharosan alakult 2016-2020 között.
Az idő azonban gyorsan telik a világpolitikában is, Berlinben már elkezdtek figyelni a 2024-es amerikai választásra, ami nem kizárt, hogy Trump visszatérését hozza. Németország ezer szállal kötődik az Egyesült Államokhoz, de geopolitikai szempontból a német stratégák újratervezésre kényszerülnek, ha a legesélyesebb republikánus elnökjelölt nyer.
Mint a Frankfurter Allgemeine Zeitung írja, már most elhangzanak olyan megfontolások, amely szerint ki kellene terjeszteni a francia nukleáris ernyőt Németországra. Igaz, nem Olaf Scholz kormányának tagjai vélekedtek így, de ez nem jelenti azt, hogy a szövetségi kabinet ne forgatna a fejében egy ilyen opciót. Erre utal, hogy ennek a lehetőségét egyre többször vetik fel olyan, befolyásos politikusok is, akiknek ugyan már nincs közvetlen hatásuk Németország politikájára, de lebecsülni sem szabad szerepüket. A francia nukleáris védőernyő kiterjesztése mellett foglalt állást Sigmar Gabriel, volt külügyminiszter, a szociáldemokraták egykori elnöke, aki egyébként néhány éve még az ukrajnai háború miatt Oroszország ellen hozott szankciók feloldását szorgalmazta. Ezért is keltett meglepetést, hogy 2019 júniusában annak az Atlantik-Brücke nevű nonprofit szervezetnek lett a vezetője, amely a német-amerikai megértés és a transzatlanti kapcsolatok erősítéséért jött létre. Gabriel azt elemezte, Európának miként kell gondoskodnia saját védelméről, ha az Egyesült Államok Donald Trump elnök visszatérése esetén lényegében kivonulna a NATO-ból. Kifejtette, ha az amerikai kongresszusból sem érkeznének egyértelmű jelzések arra, hogy az Egyesült Államok kiáll a védelmi szövetség mellett, "akkor el kellene gondolkodni a francia nukleáris ernyő Németországra való terjesztésén”, s azon, hogy német területen is tároljanak francia atomfegyvereket. A FAZ-nak adott interjújában azonban sietve azt is hozzátette, egy ilyen vita „jelenleg még túl korai lenne".
Valójában egyelőre igazi vitáról sem lehet beszélni, hiszen az amerikai elnökválasztás nincs előre lefutva, Berlin pedig azt reméli, hogy nem következik be a horrorisztikus forgatókönyv. Annalena Baerbock külügyminiszter augusztusban látványosan méltatta a német-amerikai kapcsolatokat annak kapcsán, hogy elbúcsúzott a volt államtitkártól, Andreas Michaelistől, aki hazája Egyesült Államokba akkreditált nagykövete lett. A német diplomácia vezetője akkor úgy fogalmazott, hogy Németország és Amerika, illetve Európa és az Egyesült Államok ma közelebb állnak egymáshoz, mint a hidegháború vége óta bármikor. "Egyedülálló transzatlanti pillanatot éltünk át, amelyre most tovább akarunk építeni". Szerinte a partnerségbe be kell fektetni, azt ugyanis nem lehet magától értetődőnek venni. "Mert nagyon különbözőek vagyunk az Atlanti-óceán innenső és túloldalán, annak ellenére, hogy sok közös van bennünk" – hangoztatta Baerbock. A demokráciákban ráadásul „a választási eredmények nem kiszámíthatóak" – mutatott rá. Elég nyilvánvaló, hogy ezzel mire is gondolt.
Bár a német politikusok igyekeznek nyugodtnak mutatkozni, a közelgő amerikai választási kampány nagyon is foglalkoztatja Berlint, hiszen Németország biztonsága nehezen elképzelhető Washington nélkül. A német vezetőknek ezzel kellett szembesülniük az Ukrajna elleni háború alatt, ami szinte feje tetejére állította az európai geopolitikai viszonyokat. A német kancellári hivatal vezetője, Olaf Scholz közeli bizalmasa, Wolfgang Schmidt augusztusban diplomatikusan annyit mondott, "örömére" szolgált, hogy együtt dolgozhatott a Trump-kormányzattal, amikor Scholz még alkancellár volt Angela Merkel kormányában. Hozzátette, „természetesen" most is vannak kapcsolatai az amerikai republikánusokkal. Ugyanakkor sokkal szívesebben beszél a demokrata Joe Biden adminisztrációjával kialakult remek kapcsolatokról. Mint mondja, büszke arra, hogy sikerült feléleszteni a NATO-t, amelyet Emmanuel Macron francia elnök még 2019-ben, tehát Trump elnöksége idején agyhalottnak minősített. Schmidt azt is megjegyezte, bár Németország Európa vezető ereje, nem szabad engedni annak a "nagyképűségnek", hogy Berlin egyedül is megbirkózik a nagy nemzetközi kihívásokkal.
Majdnem bekövetkezett a szakítás
2018 júliusában, egy NATO-csúcstalálkozón majdnem bekövetkezett a szakítás az Egyesült Állmokkal. Még ma is hátborzongató történeteket mesélnek az akkor történtekről Berlinben. Trump korábban bírálta az európaiakat, különösen Németországot, amiért túl keveset költenek a védelemre. Trump dühöngve feddte meg a jelenlévőket: a NATO-partnerek nem tesznek eleget, Amerikának védelmet kell nyújtania. Követelte, hogy mindenki érje el hamarosan a két százalékos célt. Aztán jött a fenyegetés, hogy mi lesz, ha nem teszik. Az ott lévők idegesen várták, hova vezet a mondat, ami így zárult: nos, akkor "a saját dolgomat kell csinálnom". A csúcstalálkozó végén Trump ismét békülékenyebbnek tűnt.
Német politikusok rámutatnak arra: amikor Trump elnök lett, nehezebben indította be programját, mert a minisztériumokban atlantisták dolgoztak. Most azonban még mind a mai napig ott vannak a volt elnök hívei a hivatalokban, vagyis Trump is hamarabb lendületbe jöhet.
Egyelőre nem akar foglalkozni Trump visszatérésével Jürgen Trittin, a Zöldek parlamenti frakciójának külpolitikai kérdésekben illetékes szóvivője sem, aki a FAZ-nak elmondta: eddig minden Ukrajnát támogató csomagot jóváhagytak Washingtonban.
Egyértelmű, hogy az amerikai kampány nem változtat Berlin eddigi Ukrajnával kapcsolatos politikáján. A kancellárnak az a kijelentése, amely szerint Ukrajnát addig támogatják, amíg szükséges, 2024-ben is érvényes lesz.
Ettől még persze Berlinben azt remélik, hogy Bident újraválasztják. A német politikusok ugyanis nagyon jól emlékeznek arra, mit jelent, ha az öntörvényű milliárdos ül a Fehér Házban, aki még csak nem is tartja szövetségesnek sem az Európai Uniót, sem Németországot. Különösen a kül- és biztonságpolitikát illetően okozott Trump nyugtalanságot és aggodalmat Berlinben. Németországban nehezményezték például az Iránnal kötött nukleáris megállapodásból való kilépést, sajátságos közvetítési kísérleteit a Balkánon és a diktátorokkal folytatott alkudozásait, beleértve Vlagyimir Putyint vagy Kim Dzsong Un észak-koreai vezetőt. S akkor még nem is beszéltünk Trumpnak a németek ellen indított kereskedelmi háborújáról és arról sem, hogy folyvást védővámokkal fenyegette a német autógyárakat.
Ukrajna magára maradna
Sigmar Gabriel utal arra, Ukrajna nem sok jóra számíthat Trump visszatérése esetén. Az SPD egykori elnöke akkor lett külügyminiszter, amikor Trump a Fehér Házba került. 2017 áprilisában találkozott az új amerikai külügyminiszterrel, Rex Tillersonnal a G7-ek találkozóján az olaszországi Luccában. Tillerson azt kérte, hogy Ukrajna kérdését vegyék le az ülés napirendjéről, mondván: Ukrajnához Amerikának semmi köze - emlékszik vissza Gabriel, aki meglepetten visszakérdezett: "Ezt komolyan mondod?" Mire Tillerson: "Nem, de szeretném, ha tudnád, hogyan vélekedik erről az én elnököm."
"Ha Trumpot megválasztják, Ukrajna a sorsára marad" – vélekedik hasonlóképpen Jürgen Trittin. Ha Washington befejezné Ukrajnának nyújtott támogatását, az a környezetvédő politikus szerint "végzetes" lenne, már csak azért is, mert hiányozna az amerikaiak hírszerzési támogatása Ukrajna Oroszország elleni háborújában. "Ezt az európaiak nem tudják pótolni, még Nagy-Britannia sem" – teszi hozzá.
Varsó és Párizs sem örülne
MI Magyarországon kívül egyetlen uniós tagállam sem várja Donald Trump visszatérését. Ez még Lengyelországról sem mondható el, mert bár politikáját tekintve Trump nem áll olyan távol Jaroslaw Kaczynski és pártja, a Jog és Igazságosság (PiS) nézeteitől és stílusától, Mateusz Morawiecki miniszterelnök kabinetje az Ukrajna elleni orosz agresszió alatt nagyon is szoros kapcsolatokat alakított ki Joe Bidennel, s Varsó – a balti államok mellett - a NATO újjászületésének egyik legnagyobb haszonélvezője lett. Trump azonban, ha hátat fordít az észak-atlanti szövetségnek, azzal Lengyelországnak is árt.
A párizsi vezetést is hidegzuhanyként érné Trump visszatérése a Fehér Házba. Bár Emmnuel Macron kezdetben szívélyes volt az akkori amerikai elnökkel, kapcsolatuk elhidegülésre volt ítélve, hiszen miközben a francia elnök a liberális világ, a demokrácia élharcosaként lépett fel, Trump egy veszélyes populizmus képviselőjeként. Mostani viszonyukra jellemző, hogy Trump áprilisban, a francia elnök pekingi látogatása után úgy fogalmazott: Macron „kinyalta Hszi Csin-ping s…ét”. Mindazonáltal Trump visszatérése voltaképpen Macron politikájának megerősítését is jelentené, hiszen a francia elnök Biden elnöksége, tehát az újra megerősödött transzatlanti kapcsolatok alatt is többször emlékeztetett arra: Európának karakteresebb kül- és biztonságpolitikát kell folytatnia, mert nem kőbe vésett, hogy a biztonsági rendszer megmarad.