könyv;M. André Goodfriend;

2023-09-17 17:14:00

Beszélgetések egy jóbaráttal

Életem legkiválóbb iskolájában nem csak az előírt tantárgyakat kaptuk meg magas szinten, hanem számos fontos útravalót, felkészítést a mindennapi életre. 

Ezek egyike volt, hogy sose tréfálkozzunk, gúnyolódjunk valakinek a nevén, még ha furcsa is, hiszen azt ő kapta az elődeitől. Kár, hogy kormányunk feje – fiú lévén, meg koránál fogva -- nem lehetett tanítvány a nagyszerű Sacré Coeurben, nem részesülhetett kiváló oktatásában, viselkedési tanácsaiban. Rég eltűnt ez a remek iskola, nagy veszteségére hazám közoktatásának, mert hát Rákosiék ezt is bezárták a többi egyházi intézménnyel együtt. Napjainkban pedig egykori szépséges épületét is eltüntették, valamilyen obskúrus szálloda épül a helyén.

Ez az emlék azért bukkant fel bennem, mert egy nagyon érdekes, most megjelent könyvet olvasok. Az interjúkötet kérdező-szerzője a kiváló, nemzetközi hírű kémikus-tudós, nagyszerű tudománytörténeti könyvek sorának írója, Hargittai István küldte el nekem, szabadkozva, hogy nem magyar nyelvű, de sajnos, a mostani sanyarú viszonyok között egyelőre nem talált fordítóra és kiadóra. Remélem, hamarosan megoldódik ez a nehézség, mert a kötet igencsak aktuális, előretekintető és nagyon érdekes beszélgetéseket tartalmaz az egykori amerikai követtanácsossal, majd másfél évig ideiglenes ügyvivővel, Marc André Goodfrienddel.

A nevekkel való ostoba tréfálkozás éppen e könyv hőséről jutott eszembe. Visszataszító játékot hallhattunk nemrég egy másik diplomata nevével kapcsolatban hazánk magas rangú személyétől, aki ráadásul még hibásan is fordította magyarra a kipécézett nevet. Hanem Goodfriend esetében ilyen alpáriságnak nem lenne értelme. Őse valószínűleg jómódú vagy ügyes ember volt, esetleg mindkettő egyszerre, mert amikor II. József elrendelte, hogy a zsidók is kapjanak családnevet, ez az ős talán a nagyon kedves „jóbarát” nevet kaphatta. Hiszen születtek akkor szebbnél szebb családnevek: Rózsavölgyi (Rosenthal), Rózsakövi (Rosenstein), de még az én őseim is ügyesek voltak, mert az egyik ág Baumgarten (Fáskert), a másik a némileg szerényebb Stern (Csillag) névhez jutott. A kevésbé tehetőseknek színekkel kellett beérniük, így lett számos Grün, Braun, Weiss, Schwarz. Ám valószínűbb, hogy a most olvasott könyv hősének barátságos neve már utólag felvett, hiszen édesapja még lengyel nevet hordozott gyerekkorában, mielőtt az USA-ba érkezett volna.

Hargittai beszélgetőtársa ugyan nem túl hosszú időt töltött Magyarországon, de hamarosan igen népszerű közszereplővé vált. Némileg korrigálok: népszerű volt igen sok magyar körében egyfelől, és erősen utált a NER-hívek között, másfelől. Követtanácsosként második legfontosabb szereplőnek került hozzánk az USA nagykövetségére. Ám mivel meglehetősen hosszú ideig, mintegy másfél évig nem neveztek ki nagykövetet, ideiglenes ügyvivőként Goodfriend töltötte be ezt a tisztet, 2013 augusztusa és 2014 decembere között. Hamar megismerhettük, mert szívesen „vegyült” közénk. Rendszeresen találkozott vezető magyar értelmiségiekkel, civil szervezetek képviselőivel, ellátogatott a Duna-parti cipők emlékhelyhez és részt vett az Élet Menete megemlékezésen is. Emellett emlékezhetünk egy megmosolyogtató, az egyik magas rangú magyar köztisztviselő számára igencsak kínos találkozójára.

2014 vége felé az USA kormánya – korrupcióra hivatkozva – megvonta hat magyar vezető tisztviselő útlevelét. Egyikük, az adóhivatal akkori elnöke úgy vélte, igazságot kell szereznie magának, ezért ügyvédje – és véletlenül (!) a kormányközeli Hír Tv munkatársai – kíséretében, előzetes időpont egyeztetés nélkül felkereste Goodfriendet. Az ügyvivő éppen sétára indult, hiszen a hölgy nem volt bejelentve nála, így a követség előtt, a Szabadság téren találkoztak. Beljebb invitálta őket, s természetesen angolul szólt hozzájuk. Erre az elnök asszony dühösen kifakadt: tolmácsot akarok! A tévé munkatársa segített neki, és mivel mindent felvettek, az ország nagy része napokig derülhetett a jeleneten.

Egyébként Goodfriend, ellentétben e magas rangú magyar közhivatalnokkal, az angolon kívül számos nyelven beszél. Még felsorolni is sok: héber, francia, orosz, görög (méghozzá klasszikus és modern egyaránt), továbbá spanyol, hindi, arab és jiddis. Sőt, tanult magyarul is. Nyilván jól tudta hasznosítani nyelvtudását, hiszen Budapesten kívül szolgált Indiában, Izraelben, Oroszországban, Szíriában, több helyen Afrikában.

Hargittai professzor remek kérdező, ezt valamennyi könyvében megtapasztalhatjuk. Célratörők és egyúttal érdekesek, egyediek a kérdései, remek alátámasztásai a válaszoknak. E könyvében a magyar olvasó számára két fejezet lehet különösen érdekes – az egyébként ugyancsak egyedi hangú értékékeket hordozó többi között. Egyrészt Goodfriend személyes története, másfelől nyilván az a rész, amely magyarországi tapasztalatairól szól. Szeretni való és nagyon érdekes olvasmány ez a kötet, frissítő gondolati élményt jelentett számomra hazám jelenlegi lehangoló közéletében.

(Istvan Hargittai: Open Government, Open Diplomacy – Conversations with a Former American Diplomat M. André Goodfriend. CEU Press, 2023)