Örményországnak biztonsága érdekében a minimumra kell csökkentenie függőségét minden külső segítségtől – mondta Nikol Pasinján örmény miniszterelnök a Politico című brüsszeli lapnak. Sebezhető az a modell, hogy mindjárt másokat hívnak segítségül, ha biztonsági problémáik adódnak szomszédaikkal, függetlenül attól, kikről van szó – mondta. Objektív vagy szubjektív okokból ugyanis „ezek a mások” gyakran nem akarnak segíteni nekik, vagy ha akarnak is, lehet, hogy nem képesek rá – tette hozzá.
Pasinján ezzel, ha diplomatikusabban is, de megismételte azt a gondolatát, amelyet néhány nappal korábban a La Repubblica című olasz lapban fejtett ki. Akkor stratégiai hibának nevezte, hogy országa korábban szinte száz százalékban Oroszországra bízta biztonságának szavatolását. Ez főleg fegyverek és lőszerek vásárlását jelentette, az ukrajnai orosz invázió azonban alaposan megváltoztatta a helyzetet:
ma Oroszország maga is szűköldökik ezekben, így, ha akarna se tudna eleget tenni Örményország biztonsági igényeinek.
Az örmény kormányfő már korábban is jelezte, nem tartja elégségesnek, amit az orosz békefenntartók tesznek annak érdekében, hogy elejét vegyék az örmény-azerbajdzsáni konfliktus kiterjedésének. Vagyis inkább nem tesznek – mondta nem egyszer, és példaként a Politicónak fölhozta azt az esetet, amikor egy azerbajdzsáni mesterlövész Hegyi-Karabahban megölt egy földművelőt az orosz békefenntartók jelenlétében, de semmi nem történt.
Az orosz békefenntartók a 2020 őszi azeri-örmény háborút lezáró november 9-i egyezmény alapján tartózkodnak a kontaktvonal térségében, de az Ukrajna elleni agresszió miatt egy részüket kivonták. Örményország biztonsága érdekében több engedményt is tett, és a miniszterelnök most egy kérdésre megerősítette, hogy a többségében örmények lakta Hegyi Karabahot hivatalosan Azerbajdzsán részének tekinti. – De ez nem jelenti azt, hogy fölhatalmaztuk Azerbajdzsánt arra is, hogy etnikai tisztogatást hajtson végre Hegyi-Karabah népe ellen – hangsúlyozta Pasinján, és figyelmeztetett: a kényszerkitelepítést is népirtásnak kell tekinteni.
Moszkvában már Pasinján első nyilatkozatát is kemény bírálattal illették, azt bizonygatva, hogy Oroszország eleget tesz szövetségesi kötelezettségeinek, amellyel persze nem annyira a 2020-as azeri-orosz-örmény megállapodásra gondoltak, mint inkább az Oroszország vezette, néhány volt szovjetköztársaságot tömörítő Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete által nyújtott garanciákra. A biztonsági elképzelések felülvizsgálatának jereváni igényét úgy értékelik, hogy az veszélyezteti az eddig szoros szövetségesnek tartott Örményország aktív részvételét a szervezetben.
Ráadásul a hét elején kezdődött meg egy közös örmény-amerikai hadgyakorlat, még ha méreteiben és időtartamában nem is jelentős - 85 amerikai és 175 örmény katona vesz részt rajta, nehézfegyverzetet nem használnak.
Békefenntartó missziókban részt vevő katonák tíznapos kiképzéséről van szó, amelyet a felek évek óta ismétlődően megtartanak. A nemzetközi sajtó idén mégis különös hangsúllyal kezelte, hogy akárhonnan nézzük is, mégiscsak arról van szó, hogy Oroszország egyik szövetségese amerikai katonákkal közös akcióban vesz részt.
Csütörtökön a TASZSZ orosz hírügynökség hírül adta, hogy Vlagyimir Putyin elnök összehívta az orosz Biztonsági Tanács ülését, a téma a szövetségesekkel és a szomszédokkal való kapcsolatok alakulása.
Örményország immár egyetért a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) márciusi döntésével is, amely nemzetközi elfogató parancsot adott ki az orosz elnök és gyermekjogi biztosa ellen ukrán gyerekek Oroszországba történő elhurcolása miatt: az ide vonatkozó Római Statútumot a jereváni kormány ratifikációra a törvényhozás elé terjesztette. Moszkvában hisztérikusan reagáltak arra is, hogy az örmény first lady a napokban humanitárius segélyszállítmány kíséretében Ukrajnába látogatott, először a háború kitörése óta.
