„Embert látok a rabokban” – Elítéltekkel leveleznek egy magyarországi szeretetszolgálat önkéntesei

A Mécses Szeretetszolgálat önkéntesei nem mindennapi feladatot látnak el: elítéltekkel leveleznek országszerte. A szervezet vezetői állítják, ez egy hosszú távú elköteleződés, ahol valódi barátságok szövődnek.

– Sok gyűlöletet szokott kiváltani a szolgálatunk az emberekből. Azt szokták kérdezni, miért nem az áldozatokat segítjük? A kulcsszó itt a bűnmegelőzés. Amikor valaki kijön sok év börtönbüntetés után, lehet, hogy épp a te szomszédod lesz. Mi a jobb: ha senki nem szólt hozzá éveken át, vagy ha valamennyire megőrzi a kapcsolatát a kinti világgal? Ráadásul engem is átformált, hogy képes voltam az embert látni egy „gyilkosban” – fogalmazott lapunknak Tarján Gabi, a Mécses Szeretetszolgálat vezetője, aki hat éve levelezik egy fogvatartottal. (Gabi és a másik önkéntes, Kati is kérte, hogy a becenevén említsük őket).

A Mécses Szeretetszolgálat 31 éve alakult szervezet a rabok reintegrációjának segítésére. Ma elsősorban börtönlevelezéssel foglalkoznak, és bár szívesen segítenék másképp is a rabokat, vagy frissen szabadulókat, a szolgálat súlyos anyagi gondokkal küzd. Se állami, se egyházi támogatást nem kap. Így szabadulás után – ha nem tényleges életfogytiglani büntetésről van szó – csak abban tudnak segíteni, amit saját pénztárcájuk és szervezési lehetőségeik megengednek. A szervezetet Gabi vezeti, aki eredetileg építőmérnökként hídtervezést tanult, de most – ahogy ő fogalmaz – „emberek közt épít hidakat”.

A Mécses Szeretetszolgálat keresztény szellemiségben működik, de a hit vagy a vallás nem alapfeltétel. Gabi szerint mindez inkább a szeretetteljes megközelítésben érhető tetten, az erőszakos hittérítést például kifejezetten tiltják. A levelezőtársakat véletlenül osztják szét, az önkéntesek anonim módon vágnak bele, legfeljebb a keresztnevüket osztják meg a fogvatartottal.

A rabok maguk kereshetik fel a szolgálatot, általában szájhagyomány útján terjed közöttük a híre. Eddig országosan 20 börtönből vannak aktív levelezők, ezek felét a szegedi börtön teszi ki, mert a szervezet is onnan indult.

– Elsősorban magányos rabokkal levelezünk, mert ahogy a szakirodalom is mondja, átlagosan hét év alatt minden kapcsolata megszűnik a fogvatartottaknak, kivéve az édesanyjukkal. Sajnos hosszú büntetés vagy tényleges életfogytiglan esetén az édesanyák idővel elhunynak, a fogvatartottak pedig egyedül maradnak. Ezért ez egy elkötelezett, hosszú távú kapcsolatot jelent a levelező és az elítélt közt – fogalmaz Tarján Gabi, aki hozzáteszi: mikor hat évvel ezelőtt belevágott, maga sem tudta, hogy pontosan mit vállal. – A férjem először azt mondta, hogy csináljam, de egyedül. Végül az egész családot beszippantotta, őt és a négy gyerekemet is. „Az én levelezőtársam tényleges életfogytiglanos, tehát sosem szabadul. A harmadik levél után rájöttem, hogy csak én vagyok anonim, ő nem, így utána olvastam az interneten, ahol rátaláltam. Bestiálisan kegyetlen gyilkosnak volt leírva a levelezőtársam. Akkor szembesültem azzal, hogy mit is vállaltam. Kicsit naivan ugrottam bele, és nagyon megijedtem. Aztán levettem az addigi leveleket a polcról, és azt gondoltam: nem létezik, hogy ez az ember, aki ezeket a leveleket írta, az ugyanaz, mint az újságcikkben. Fokozatosan, ahogy megismerkedtünk, rájöttem, hogy tényleg nem ugyanaz” – emlékezett vissza Gabi.

Hogy miről leveleznek az önkéntesek? „Lényegében bármiről”, ahogy a szolgálat egy másik önkéntese, Kati fogalmaz. – Nekem két levelezőtársam van, egyiküket egy másik önkéntestől vettem át, néha ilyen is előfordul. Mindkét partnerem egyszerű, ám magas érzelmi intelligenciával rendelkező ember, a levelezéseim problémamentesek.

Én tényleg rájuk vagyok kíváncsi. Megkérdeztem őket például, hogy merre néz az ablakuk, hogyan szeretnek aludni, egyszóval rengeteget kérdezek. Az egyikük hosszasan mesélt egy fiatalkori élményéről, mikor hajózott. Olyan részletesen, hogy szinte láttam magam előtt. Olyan is volt, hogy elküldte nekem az egyetlen megmaradt családi fotóját, amin a szüleivel és a testvérével van. Neki csak ez maradt, mindenkije meghalt vagy eltűnt az életéből, a házuk leégett. Mégis elküldte nekem, mert azt mondta, bízik bennem, hogy visszaküldöm. Nőnapra pedig mindössze egyetlen virágot kaptam, azt, amit az egyik levelezőtársam hajtogatott papírból. Egészen megható emlék – mesélte Kati, majd Gabi veszi át a szót.

– Nálunk igazi családtag lett a levelezőtársam. Még az első levelében megírta, hogy szeret olvasni, keresztrejtvényt fejteni és sakkozni. Én pedig elmeséltem neki, hogy a legidősebb fiunk is szeret sakkozni, aki akkor körülbelül 5. osztályos volt. Erre megírta, hogy akkor ő kihívja a 21.század leghosszabb sakkmérkőzésére, ahol a Magyar Posta fogja vinni a lépéseket. A fiam persze igent mondott, így mindegyik levél mellé volt egy sakklépés is. Az első meccs 4 évig tartott, és a levelezőtársunk nyert. Ekkor már mindannyian nyakig benne voltunk az egészben – mesélte Gabi, aki hozzátette: természetesen egy ilyen jellegű kapcsolatnál vannak szabályok is.

„Mi egy lelki szolgálat vagyunk, tehát, nem csomagküldő, nem ügyintéző és végképp nem társkereső. Ezeket a legelején tisztázzuk, de így is vannak, akik próbálkoznak, és esetleg emiatt megszakad a kapcsolat” – mondta Gabi, majd Kati azzal egészítette ki, hogy ami a gyereknevelésben működik, az itt is: egyértelmű határok, kiszámíthatóság és felelősségvállalás. A többi már a két félen múlik.

Noha a személyes találkozó egyáltalán nem kötelező, de sokan, köztük Gabi is igényelte, így amikor lehetőség nyílik rá, Skype-on is beszélnek a levelezőtársukkal, illetve a börtönben is meglátogatják. – Az első találkozásunk 5 évvel ezelőtt, december 23-án volt. Nagyon féltem, hogy ijesztő lesz, hogy ezek után nem tudok olyan mély kapcsolatot ápolni majd. Plexivel voltunk elválasztva, mindenki próbált átüvölteni. Amikor először beengedtek és nem beszélőn voltam, két külön padsorban kellett ülnünk. Fekete ruhás, kutyás kommandósok vettek körbe minket. Eleinte nagyon nyomasztó volt, de végül óriási élmény lett belőle, nagyon sokat adott mindkét személyes találkozó. Azóta már nagyon sokszor találkoztunk, a többi levelezővel együtt pedig közösséget építettünk – tette hozzá.