Egy abszolút unikális, a mai magyar politikai közéletben meghökkentően ritka jelenet látható abban a videóban, amely a minap került ki az építési és közlekedési miniszter Facebook-oldalára.
Lázár János ugyanis hivatalos volt az új Csokonai színház átadójára, amely előtt két momentumos egy molinóval várta őt. A fideszes politikus odalépett hozzájuk, kezet fogott velük, elbeszélgetett pár szót, majd sok sikert kívánt nekik az önkormányzati választáson. Nem tudom, mennyire volt őszinte mindez a tárcavezetőtől, de most a jóhiszeműség jegyében ne gondoljuk, csak egy hatásvadász showműsort akart csinálni. Jó volt nézni, ahogy a szakadékok két oldalán állók emberi hangnemben, kulturáltan tudtak váltani pár szót egy fontos problémáról. Emellett Lázár János részéről is tiszteletreméltó, korrekt gesztus volt, amiért beszélgetett a tiltakozókkal. Kicsit úgy fest, mint ha „javítani” szeretett volna a horthy-s kiszólás után: meg akarta mutatni: ő egy olyan politikus, aki fáradhatatlanul a köz javáért – jelen esetben a MÁV rendbetételéért – dolgozik.
Tán maga is tudja, milyen károkat okozott, amikor a tömeggyilkos, antiszemita kormányzót dicsérte. Ilyenkor jól jön, ha képes kihangsúlyozni szimpatikusabb vonásait.
A képkockákat nézve pár percig abban az illúzióban élhettem, hogy egy olyan országban vagyunk, ahol nem tagadjuk ki a nemzetből a másik embert csupán azért, mert ő nem úgy gondolkodik bizonyos kérdésben – ami történetesen nem esik egybe a Fidesz politikájával, amely magát nemzetinek állítja be.
Azonban, ha véget ér a videó, akkor rögvest visszazökkenhetünk az állami szintre emelt gyűlölködéssel, amely már több évtizede mérgezi ezt az országot. Maradnak a parttalan viták, a személyes kapcsolatokat szétszakító ostoba, törzsi gyűlölködés. Talán a Fidesz nemzetpolitikájában egyszer megjelenhetne az is, miként lehetne közelebb hozni egymáshoz azokat, akiket jelen pillanatban egy világ választ el. Illúzió volna? Nos tartok tőle, igen. Azonban sosem szabad feladni reményt, hogy egyszer jobbra fordulnak a dolgok.