Bámulatra méltó tulajdonsága a pártállami rezsim politikai rugalmassága, mondhatnók: kaméleon, de még az sem írja le híven, hogy mit jelent az, ahogy a pártállam bárkit, bármit, bármikor, egy gombnyomásra elengednek, törölnek ki a hívek tudatából korábban szent ügyeket, embereket.
Így került egy pillanat alatt kukába az olimpia, polgári Magyarország, így vontak ki pillanatok alatt a forgalomból lebukott figurákat, Borkai, Szájer vagy most – kishal persze - a vesztegetésen kapott XVIII. kerületi választókerületi elnököt. Aki immáron nem fidesz tag, így nincs itt semmi látnivaló. Tovább zakatolhat a hazugságmozdony, a Fidesz egy makulátlan, tiszta párt, ahol nem tűrik a korrupciót – csak a pártvezetők laknak valahogy százmilliós villákban – harcolnak Sorossal – már azok után, hogy mindenki az ő pénzén tanult – rajtuk kívül mindenki kommunista – csak a Fidesz vezetőségének java része MSZMP-ből, KISZ-ből érkezett- rajtuk kívül mindenki libsi – a fidesz a liberális internacionálé tagja volt – akik addig ruszkik hazáztak, hogy ma Ororszország ötödik hadoszlopává lettek, addig migránsoztak, amíg most éppen teletelepítik az Alföldet Fülöp Szigetekiekkel és mongolokkal.
Ja, továbbá a Fidesz az a párt, ahol nincsenek melegek.
De maradjunk csak szegény Lévai István Zoltánnál, akit miután túl óvatlanul intézte az ügyeit - maffiában ez főbűn – most utolért a balvégzet, így, negyvenesként alighanem valami érdemi munkakötelezettséggel járó versenypiaci állást kereshet. Őrá vár a gyors felejtés, míg politikai hulláján pedig már tör előre az újabb janicsárgeneráció, Lévai le- és megbukásával egy időben lett a szegedi Fidesz vezetője a korábban DK körül is megfordult Rádi Feriz. Az egyiptomi felmenőkkel rendelkező új pártkatona most harcba indulhat a homogén nemzet Orbán által megénekelt eszméjéért.
Ez a rezsimtragacs már régen túlhaladt értelmen, elveken, valós politikán. Üzemanyaga a műveletlen butaság, kenőanyaga a korrupció, a politikai felejtés pedig a lengéscsillapító. Elvileg még évtizedekig pöföghet. Anno a 70 években itt a franc se hitt a világjobbító kommunizmusban, mégis tülekedett a jónép, hogy tolhassa a szekeret. Így van ez ma is, a tragacs halad, megrakva egy halom toxikus szeméttel. Amit viszont a következő generációnak kell méregteleníteni és drágán megfizetni a tenger sok elvetlenség és hazudozás árát.