- Viharos idők emlékei

Olykor tündérmesébe illő, pompás, de vérfagyasztó részletektől sem mentes a Hatvany család története. Magyarország egyik legmódosabb famíliájáról és egy frissen megjelent könyvről szólt a Hosszúlépés. Járunk? sétája, melyet a Várnegyedben tartottak. A Viharos idők – A Hatvany család legendás története című könyv nemrég jelent meg a Libri Kiadó gondozásában, szerzője Hatvany Helga, az utolsó leszármazott, aki Magyarországon nevelkedett. Az egykor a társadalom csúcsán álló família emlékét sok hazai termék (példának okáért az Aranyfácán paradicsomkonzerv vagy a Hatvanban előállított cukor), az irodalom (a Nyugat) és megannyi hely őrzi, szinte csak a ma embere felejtette el őket.

Maga a séta több szempontból is kivételes volt, egyrészt eljött a témaadó kötet szerzője, másrészt – ahogy ezt Merker Dávid, a túra vezetője is kiemelte – a Hosszúlépés nem igazán szervezett még sétákat a Várnegyedbe. – Ez a környék elturistásodott, kicsit olyan, mintha egy Patyomkin-falu volna, miközben nagyon is igazi városrész – mondta Merker Dávid. A sok szuvenírbolt, a szelfibotokkal flangáló külföldiek, a felújított épületek valóban képesek elvonni a figyelmünket a környék valódi értékeiről, nem beszélve a jelenleg zajló építkezés produkálta éktelen zajról és látványról.

De maradjunk a Hatvanyaknál, hiszen nem egy palotával büszkélkedhettek a negyedben – a család tagjai rettentően tehetségesek voltak szinte mindenben, bármibe fogtak, azt sikerre vitték. A mai Zenetörténeti Múzeum egykor Erdődy–Hatvany palota volt, a Nepauer Máté tervezte barokk épületbe Hatvany-Deutsch József (a szerző dédapja, korán, 55 évesen elhunyt) költözött be feleségével, Franciskával. Vagyis Fannival. A kemény asszony majd száz évet élt, a családban csak úgy nevezték: „kerekeken gördülő pokol”.

A házaspár négy gyermeke közül talán a leghíresebb Hatvany Lili volt, akinek Ételművészet, életművészet című szakácskönyvét a kor fontos gasztronómiai műveként tartották számon. Lili még a Színművészeti Lexikonban is szerepel kuzinjával, Hatvany Lajossal együtt. „Kora és társadalmi körének embereit rajzolja meg prózai műveiben és drámáiban, amelyeket épp ennélfogva, valamint kissé merészebb témái miatt a közönség tetszése kísér” – írja a Hatvany Lili bárónő címszónál a Schöpflin Aladár szerkesztette, 1929–31-es lexikon. A sétán Hatvany Helga a kastély báltermében (ma Bartók terem) fölemlegette: ha Molnár Ferenc a premier másnapján nem gratulált Lilinek a darabjához, akkor minden rendben volt, ha viszont a telefon csörgött, akkor tudhatták: a bemutató nem sikerült a legjobban. Lili a budapesti színházi élet központi alakjaként a Színházi Élet 1918-as május 5-i számának címlapjára került, és karrierje magasra ívelt. Az 1930-as évek végén hollywoodi felkérésre a tengerentúlra utazott, forgatókönyvíróként dolgozott tovább. Utazása előtt azonban Lili búcsúparti-sorozatot rendezett, ahol állítólag öccse, Bertalan (a szerző nagyapja) keverte a koktélokat. – Az nem biztos, hogy keverte, de az biztos, hogy fogyasztotta – jegyezte meg Hatvany Helga, utalva ezzel nagyapja bohém életmódjára. Ám fontos leszögezni: a Hatvany-családban nem voltak a vagyont elherdáló, féktelen és felelőtlen aranyifjak. Bertalan sem tartozott közéjük, nagy mecénás volt, nem utolsó sorban József Attila támogatója. Hatvany Bertalan nevéhez fűződik a lapunkban mellékletként megjelenő Szép Szó alapítása is: ő, a költő, Ignotus Pál és Fejtő Ferenc hozták létre a Szép Szót 1935 decemberében. A báró szerzőként is közreműködött néha saját neve alatt, néha pedig Mondjuk János álnéven.

Ha már művészeteknél tartunk: fontos említeni Hatvany-Deutsch József húgának Hatvany-Deutsch Emmának leszármazottjait. A szerzőként is ismert Hatvany Lajos, a Nyugat nagy mecénása páratlan szalont hozott létre a Bécsi kapu tér 7. szám alatt, ahol ma is emléktábla és a bejárat előtt díszelgő szignók őrzik a híres látogatók emlékét: Babits Mihály, Bartók Béla, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Márai Sándor, Tamási Áron, Weöres Sándor mellett vendég volt itt Thomas Mann is. A XX. század egyik legfontosabb írója más módon is kötődik a családhoz: Lajos húgáról, Hatvany Irénről mintázta meg ugyanis Madame de Tolna alakját a Doktor Faustus című regényében. Irén Hatvanban működtetett Európa-szerte híres virágkertészetet, ismert volt jótékonykodásáról és empátiájáról, ám férjével együtt tragikus sors jutott neki: egy szélhámos rászedte az egykoron az Úri utca 40-ben lakó házaspárt a második világháború alatt. Megígérte nekik, hogy kiviszi őket az országból, ám a budaörsi repülőtéren átadta őket a Gestapónak. Hatvany Irén Auschwitz-ban halt meg. A középső testvér, Ferenc műgyűjteményéről híres (bár maga is tehetséges festő volt), birtokában volt például Gustave Courbet A világ eredete című erotikus festménye. A Hatvany-család értékes gyűjteményét, a kastélyok bútorait, értéktárgyaik nagy részét egész egyszerűen széthordta a német, majd a szovjet hadsereg.

Hatvany Helga nagymamája, Maria (Vera) Hesselberger volt az első nő, aki jogosítványt kapott hazánkban és az autóversenyzésig vitte. A nagyvilági nagyszülőkkel külföldi nyaralásokon találkozott Helga. – Se hátrányom, se előnyöm nem származott a családom hatalmas múltjából, de azt valahogy ösztönösen éreztem, hogy a Kádár-korban nem igazán kell kérkedni ezzel – fogalmazott Hatvany Helga, aki elmondása szerint nem akart kilógni a sorból. – Az iskolában minden szeptemberben be kellett számolni arról, ki hol volt nyaralni. Az osztálytársaim elmesélték a vállalati üdülős nyaralást, egyesek eljutottak az IBUSZ-szal a bolgár tengerpartra. Én viszont a nagyszüleimhez jártam, az egyik Párizsban élt, a másik Rómában. Szégyellve rebegtem el, hogy jártam a Louvre-ban meg Versailles-ban, aztán meg elrepültem Rómába, az Amalfi-partra meg Caprira. Inkább féltem, hogy emiatt valaki rossz szemmel néz majd rám – mondta a szerző.

Római luxushotel és kézzel varrott cipők után jött a szocialista Magyarország meg az iskolaköpeny. Hatvany Helga tíz éven át kutatta családja múltját, a Viharos időkben rengeteg levél, családi fotó szerepel. Könyve végtelenül izgalmas, és túlzás nélkül állítható: minden családtag élete külön regényért kiált.