Legfeljebb 8 millió forint lehet egy bentlakásos intézménybe a belépési hozzájárulás, a szociálisan rászorultaknak a személyes gondoskodást az állam köteles biztosítani, és „az ellátás nem tagadható meg a belépési hozzájárulás megfizetésére nem képes igénylőtől” – többek között ezt válaszolta a Belügyminisztérium a támogatott lakhatással összefüggő kérdéseinkre.
Lapunknak egy 34 éves, súlyosan autista lányát ápoló édesanya mesélt arról, hogy Budapesten még olyan intézmény sincs, amelyik akár csak egy-két napra fogadni tudná a gyerekét. Támogatott lakhatásban pedig nem is gondolkodhat, mert „oda csak a jó képességűeket veszik fel.” Ráadásul 10-20 év a várakozási idő. „Természetesem érdeklődtem mindenfelé, de, akikkel én beszéltem, ott 4-8 millió forint belépési pénzt, és 300 ezer forint a havi térítési díjat kérnek.
Tessék nekem megmondani, az a szülő, aki 40-80 ezer forint ápolási díjért otthon gondozza a gyerekét, vagy akár a minimálbérrel azonos összegű gyermekek otthongondozási díjat kap, honnan teremt elő ennyit pénzt? Ja, és jellemzően egyedülálló anyákról beszélünk ám, mert az apukák többsége elhagyja a családot”
– fogalmazott a Népszavának.
Azt követően kerestük a minisztériumot, hogy Fülöp Attila a tárca gondoskodáspolitikáért felelős államtitkára a Mandinernek adott interjúban arról beszélt, körülbelül 100 ezer ember él bentlakásos otthonban, de már több mint négyezer pszichiátriai beteget, fogyatékkal élőt, szenvedélybetegeket el tudott helyezni az állam kisebb lakásokban, házakban az úgynevezett támogatott lakhatási program keretében. Azt is mondta az államtitkár, hogy 2011-ben a Fidesz-KDNP kormány szakított azzal a szocializmusban elterjedt gyakorlattal, hogy a szociális probléma nem létezik, nem is kell róla beszélni. Stratégiát váltottak – mondta –, és ezeknek a nagy létszámú intézményeknek a kiváltására jönnek létre a támogatott lakhatások.
Lapunkban is megírtuk, a támogatott lakhatás hasonlít egy családi élettérhez, a több száz fős férőhelyes intézmények helyett jellemzően 6-10 fogyatékkal élő, vagy pszichiátriai-, esetleg szenvedélybeteg lakik egy otthonban, ahol mindenki az állapotának megfelelő ápolást, gondoskodást kap.
Ám ez a lakhatási forma nem a Fidesz-kormány stratégiai váltása miatt született meg, hanem a 2000-es évek óta több elfogadott és aláírt nemzetközi egyezmény kitétele, amire az Európai Unió is jelentős forrást biztosított.
Ahogy a valóság sem annyira fényes, ahogy azt az államtitkár és a tárca állítja. Fülöp Attila csak az intézményi kiváltásról beszélt a támogatott lakhatással összefüggésben, pedig nagyon sok sérült ember él otthon, jellemzően a családtagok gondozása alatt.
Az IRMÁK Nonprofit Kft. 2013-ban az elsők között indított támogatott lakhatás szolgáltatást 63 férőhellyel Albertirsán, Csobánkán, Soltvadkerten és Szentendrén. Juhász Erika ügyfélkapcsolati referens lapunknak elmondta, a belépési hozzájárulás náluk körülbelül 1,5 millió forint, a havi térítési díj pedig változó, attól függ, hogy kinek mennyi a bevétele. A támogatott lakhatásban élők ugyanis dolgoznak, általában valamelyik gyorsétteremben találnak munkát, vagy karbantartóként alkalmazzák őket. A kisebb-nagyobb családi házakban 6-8, enyhén értelmileg akadályozott fiatal lakik. Ebbe a körbe például az autisták már nem férnek bele – tette hozzá. A támogatott lakhatásban élőknek nincs szükségük 24 órás felügyeletre. Egy esetfelelős mindenben segíti őket, de önállóan főznek, mosnak, takarítanak. Kifejezetten az önálló élet kialakítása, és megerősítése a cél. Az otthon lakói saját magukról gondoskodhatnak, és az sem elhanyagolható, hogy a szülők is nyugodtabbak, enyhül a félelmük attól, hogy mi lesz a gyermekükkel, ha ők már nem lesznek. Az intézményt egyébként egy házaspár hozta létre, több terület és épület állami tulajdonban van, az üzemeltetés azonban a társaság feladata.
Sajátos üde színfolt minden lakásuk, de az országos problémákra nem tud megoldást kínálni a Kézenfogva Alapítvány sem. Pordán Ákos ügyvezető igazgató lapunknak úgy fogalmazott: civil szervezetként működnek. Ennek ellenére Budapesten, 20 főnek, 9 lakásban biztosítanak támogatott lakhatást, de az ingatlanok közül 8-at bérelnek. A bérleti díj elviszi a működtetési költségek felét – mondta – ezért csak olyanoknak tudnak segíteni, akik havi átlagban 6-8 óra figyelmet igényelnek.
Fogyatékos embereket fogadnak életkori megkötés nélkül, a felnőtt lakóik között van egy látássérült anya, Down-szindrómás gyermekével is. Egyösszegű beugró nincs, de havonta 55-75.000 forintot kérnek a lakásért. Jelenleg 14-en várakoznak, hogy bekerülhessenek hozzájuk. Pordán Ákos is hangsúlyozta: olyan lakóknak tudnak segíteni, akik munkajövedelemmel rendelkeznek, és az ellátások támogatások mellett legalább havi 200-250 ezer forinttal rendelkeznek.
Nem alanyi alapjog, hanem „államcél”
A minisztériumi állításnak ellentmond annak a hat szülőnek a története is, akik pár hónapja vesztettek pert az állammal szemben. A fővárosban élő, halmozottan fogyatékos ember, illetve az őket évtizedek óta otthon ápoló szülők azt szerették volna elérni, hogy a súlyosan sérült, állandó gondoskodásra szoruló „gyerekek” a családhoz közel, kis létszámú, támogatott otthonban élhessenek, és ne több száz kilométerre egy tömegintézményben. A pert a családok először másodfokon megnyerték, ám az ítéletbe a Belügyminisztérium és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság nem nyugodott bele, és a Kúriához fordult. Többek között azzal érveltek, hogy Magyarországon a szociális biztonság garantálása nem alanyi alapjog, hanem államcél. Valamint: a fogyatékossággal élő személyek részére a jogszabályok nem keletkeztetnek alanyi jogot valamely konkrét ellátási forma igénybevételére, „kiváltképpen nem arra, hogy a lakhelyükön támogatott lakhatást biztosítson számunkra az alperes”. A Kúria pedig azt mondta ki, hogy az államnak törvényi szintű szabályozási kötelezettsége van, de csak a gazdasági teljesítőképesség határain belül.