– Hetvenhét éves vagyok, hogyan jutok el a legközelebbi strandig? Fél kilométer, nyáron, napon negyven fokban tényleg erre kényszerítenek? Amikor itt van az utca végében a lejáró? Nézze meg, nincs lezárva, szépen gondozzuk, nincs szemét, az a 40-50 ember, aki használja, nem szétrombolni akarja a nádast, hanem csak normálisan lejutni a vízhez. Mondja meg, kinek ártunk ezzel?! Mégis meg akarják szüntetni, s még bírsággal is fenyegetőznek, merthogy illegális! Bezzeg a fenyvesi kikötő a sokszáz méteres betonmólókkal az legális, az nem árt a tónak… - szakadt ki az idős férfiből Balatonmáriafürdő-alsó egyik tóparti mellékutcájában.
Először a nevét is adta a kirohanásához, utóbb azonban visszakozott, bár szerinte úgyis a mondanivalója, s főként annak az igazságtartalma volt a lényeg. Vagyis a hatalom már megint a kisembereken akar példát statuálni azzal, hogy a nyáron Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVIZIG) szakemberei megkezdték az engedély nélküli víziállások és bejárók számbavételét, felszámolását. A tómeder ugyanis állami tulajdon, kezelője a KDTVIZIG, s víziállások, azaz például stégek, bejárók elhelyezése csak az igazgatóság engedélyével, meghatározott díjazás ellenében lehetséges. Az illegális víziállások ellen a vízügyi hatóság lép fel, a ha beazonosítható a tulajdonos, felszólíthat, szankcionálhat, bírságolhat.
– Mostanra megnőtt az igény a tó megközelítésére, de ez csak akkor kielégíthető, ha felszámolják az illegális víziállásokat
– válaszolta lapunk megkeresésére a KDTVIZIG.
A szervezet azt írta, sokáig bíztak abban, hogy felszólítással, lakossági tájékoztatókkal sikerül változtatni a helyzeten, ám kiderült, ez hatástalan. Így az igazgatóság Balatoni Vízügyi Kirendeltsége elkezdte felmérni a tó teljes területét: fotókkal és GPS-koordinátákkal dokumentálnak mindent a szakemberek. Csak Balatonfenyves és Balatonmáriafürdő partszakaszán eddig 142 illegális víziállást azonosítottak, s ebben nincsenek benne azok, amelyekre a felmérés kezdete óta engedélyezési kérelem érkezett.
Ezek után nem véletlen, hogy a vízügy akciója leginkább Máriafürdőn, illetve Balatonfenyvesen váltott ki komoly visszhangot és ellenkezést, utóbbi település érintett nyaralói petíciót is indítottak, ezt cikkünk megjelenéséig több mint 900-an szignóztak. Ők úgy vélik, a 21 fenyvesi, partmenti utcavégi lejáró és az ahhoz kapcsolódó stégek, melyeket állításuk szerint 50-60 éve használnak a helyi kisközösségek, semmilyen módon nem okozzák a nádas pusztulását, ezért kérik a jelenlegi állapot fenntartását. Hasonlóképpen nyilatkoztak a nyár végi, az ügyben tartott máriafürdői fórum résztvevői is, s azóta a közösségi oldalakon napi szinten zajlik a vita: miért kell hozzányúlni a bejárókhoz és a stégekhez, miért lennének ezek környezetkárosítók, kinek az érdeke a megszüntetésük, s egyáltalán, miért éppen most jutott a hatóság eszébe, hogy ellenőrizze és felszámolja az illegális bejárókat, csónakkikötőket, stégeket?
– A miértre nem tudom a választ – mondta Galácz György máriafürdői polgármester, aki annak ellenére vált kvázi közellenséggé a lejárókért harcolók szemében, hogy az önkormányzat nem illetékes a tómederrel, így az utca- és kertvégi „maszek” lejárókkal, stégekkel kapcsolatban. – A törvény viszont két évtizedes, hogy jó vagy rossz, nem az én tisztem eldönteni, bár azzal teljes mértékben egyetértek, hogy elképesztően sok az a 120-nál is több utca- vagy kertvégi lejáró, ami a település tópartja mentén megépült.
Az intézkedések ellen protestálók arra hivatkoztak, hogy ezek nagy részét 60-70, sőt akár 100 éve szüleik, nagyszüleik, dédszüleik alakították ki, a polgármester viszont állította, hat évtizede talán, ha 10-12 utca végi lejáró volt az ominózus partszakaszon.
Ezt erősítette meg Pomogyi Piroska hidrobiológus kandidátus, akinek vezetésével az elmúlt évtizedekben megannyi felmérés készült a balatoni nádasok állapotáról.
– Az ötvenes évek közepétől folyamatosan készült légifotóknak köszönhetően pontosan dokumentálható, mikor és milyen számban épültek illegális lejárók és stégek a Balatonon – magyarázta. – Balatonmáriafürdőn a Hullám utca, amelyről a merőleges utcák végén, illetve a kertekből ma tucatszám vezetnek bejárók a vízhez, még nem is létezett… Egy 1966-os felvételen is csak 1-2 lejáró látszik, igazából a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években kezdődtek meg az illegális építkezések, melyek a mai napig tartanak. A terület hetven éve még nádgazdálkodási övezet volt, s úgy bő négy évtizede indult be a nyaralóépítés boom, kezdték a parti telkekről feltölteni a nádast, jellemzően építési törmelékkel, találtunk például azbesztpala-feltöltést is. Mindezek miatt az érintett területen a parti nádas cirka fele egyszerűen eltűnt, ami óriási probléma, hiszen a nádas valójában egy pufferzóna a nyílt víz felé, ugyanis csökkenti az ember jelentette terhelést a tóra.
A szakember megjegyezte, az utca végi, valóban közösségi bejárók okozzák a kisebb problémát, sokkal aggasztóbb viszont a telkekről induló, a nádast teljesen szétszabdaló bevágások, s ezekből van több: akad olyan kerti lejáró, mely a nádasban egész stégrendszerhez vezet, ahol fogadják a bojlis horgászokat.
A probléma nemcsak a tó délnyugati medencéjét érinti, szinte minden balatoni település küzd az illegális bejárókkal, szakemberek szerint az említett két falu mellett Balatongyörökön, Szigligeten, Ábrahámhegyen, Zánkán és Zamárdiban a legrosszabb a helyzet.
– Tudunk róla, de az önkormányzatnak meg van kötve a keze – mondta Csákovics Gyula, Zamárdi polgármestere. – Csak néhány esetben tudtunk intézkedni, amikor az illegális lejáró és stég vezetője le is zárta az oda vezető utat: mivel közterületet érintett, így akkor el tudtuk bontatni vele. Éppen ezért örülünk, hogy a vízügy végre lépett. Nálunk az elmúlt években amúgy nem nőtt az illegális bejárók száma, leginkább amiatt, hogy ahol akartak, már építettek korábban. A többség ugyanis úgy gondolja, ha parti telket vagy házat vett, a nádassal is azt csinál, amit akar.
A vízügy eddigi felmérései szerint cirka 1200 illegális bejáró és stég lehet a Balatonban.
Ezeket, ha a tulajdonos többszöri felszólítás után sem reagál, elbontják, ám ha az előírásoknak megfelel az objektum, van lehetőség a legalizálására. Ha nincs beazonosítható tulajdonos, a víziállást az önkormányzat jóváhagyásával elbontják, a költségen a vízügy és az önkormányzatok osztoznak.
– A vízügy akciója ellen protestálók arra hivatkoznak, hogy bezzeg a nagy tóparti építkezéseket senki sem akadályozza meg, pedig éppen azok teszik tönkre a nádast és a Balatont, pedig ez a rengeteg illegális, a nádast darabokra szaggató bejáró és stég legalább akkora károkat okoz – állította Pomogyi Piroska. – Elképesztő, hogy a tó teljes partvonalának nádasaiban úgy 1700-1800 ilyen épült, ami azt jelenti, hogy átlagosan alig több, mint 100 méterenként akad egy illegális bejáró.
Máriafürdőn ez az arány sokkal rosszabb, ha a település teljes partszakaszára vetítjük, akkor úgy 58 méterenként alakítottak ki illegális lejáratot a vízhez, ám egyes részeken 20 méterenként szabdalják a nádast a különféle, a tóhoz vezető ösvények, pallók, feltöltések.
Életveszélyes karóerdők
Nemcsak a stégek, de a vízben található egyéb, a fürdőzőkre és vízisportokat kedvelőkre veszélyes akadályok felmérése és eltávolítása is a vízügyre hárul. – Az elmúlt két évben több tonnányi karót, cölöpöt, horgonyzó súlyt, láncot, kötelet, sodronyt és koloncot távolítottunk el a mederből – tájékoztatta lapunkat a vízügy. – Ezek azért is veszélyesek, mert egy részük nappal észlelhető, de éjszaka, korlátozott látási viszonyok, vihar esetén balesetveszélyesek, valamint az idők során víz alatti akadályokká válnak. Jó fogással kecsegtető horgászhelyek közelében például egész karóerdő található a csónakok kikötéséhez, noha ezeket a szabály szerint minden horgászat után ki kell húzni és a partra kell szállítani. Folyamatosan próbáljuk beazonosítani az ilyen helyeket, a közelmúltban például Gyenesdiás és Vonyarcvashegy között szinte teljesen sikerült megtisztítani a medret tőlük.
– És nemcsak az a baj, hogy megbontják a nádas egységét, ami elindíthat egy pusztulási folyamatot – folytatta a hidrobiológus –, hanem területidegen növényfajokat is betelepítenek: a fűzfák, fenyők remekül mutatnak a telken, de nem valók a nádasba. A nyiladékokon keresztül ráadásul idegen gyomnövények is megtelepszenek, melyek elnyomják az eredeti növényzetet. Szerintem kompromisszumos megoldást jelentene, ha utcák végén épített lejárókat, melyeket valóban közösségek használnak, ha nem is mindegyiket, de meghagynák, keskeny bejutást lehetővé téve a nyílt vízhez, ahol aztán a parttal párhuzamosan már akár egészen nagy stégeket is építhetnének. De a telkekről vezető bejárókat fel kell számolni, mert jelenleg úgy néz ki a balatoni parti nádas, mintha utcák vezetnének át rajta keresztül-kasul. Meg kell értenie a tulajdonosoknak, hogy a parti ház nem azt jelenti, hogy a hallból besétálhatok a tóba.
Miközben a stégháborúban most még meglehetősen feszült a helyzet az érintett nyaralók, lakók és a hatóságok, önkormányzatok között, már formálódik megoldási lehetőség. Máriafürdőn például az önkormányzat 21 közösségi bejáróstégnél kezdeményezte a fennmaradási lehetőséget a vízügynél.
– A visszajelzés alapján a vízügy, illetve megkeresésükre a hatósági jogkörrel rendelkező kormányhivatal is támogatja a megmaradásukat – jegyezte meg Galácz György, aki szerint ez lehet a megoldás más településeken is. – A kormányhivatal a közösségi használatot támogatja, feltételekkel: mederbérleti szerződést kell kötni a vízüggyel, ez öt évre szól, ezalatt aztán kell az előírásoknak megfelelően kialakítani a lejárókat és a stégeket. Ráadásul a korábbi tervekkel ellentétben nem kell ehhez civil szervezet alapítani, a szerződő akár magánszemély vagy cég is lehet, csak közösségi támogatást kell felmutatniuk maguk mögött.
Eltűnt nádasok
Nem véletlenül aggódik a nádasok miatt a vízügy. Mint arról korábban lapunk elsőként beszámolt, a 2020 előtti években 40 hektárnyi nádast töltöttek fel a Balatonon, ami azt jelentette, hogy 2,5 százalékkal csökkent a tó nádterülete.
