A „zöld mosás”. A kifejezés azt a metódust takarja, amikor világcégek igyekeznek zöldként feltüntetni a tevékenységüket, holott valójában nem így cselekszenek. A Carbon Tracker (londoni székhelyű non-profit cég, amely az éghajlatváltozás pénzügyi piacokra gyakorolt hatását kutatja) szerint a világ 25 legnagyobb olaj- és gázipari vállalata közül 24-nek a klímavédelmi céljai nem tekinthetők hitelesnek, vagyis nincsenek összhangban a párizsi megállapodással – írja a Másfélfokon megjelent elemzésében Lehoczky Annamária éghajlatkutató. A cégek állításai ellenére kibocsátáscsökkentési terveik hiányosak vagy félrevezetőek, így a nettó zéró célkitűzésük nem vehető komolyan.
A 2015-ös párizsi megállapodás óta (A globális átlaghőmérséklet emelkedésének jóval 2 °C alatt tartása az iparosodás előtti szinthez képest, majd az erőfeszítések folytatásaként a hőmérséklet emelkedésének 1,5 °C alatt tartása az iparosodás előtti szinthez képest.) világszerte megduplázódott a klímaperek száma, mára több mint 2300 ilyen ügyet tartanak nyilván, amelyeket jellemzően kormányok vagy cégek ellen indítottak. Már a klímaperek hajnalán, a 2000-es években kereszttűzbe kerültek az olaj- és gázipari óriások, amiért termékeikkel rombolják az éghajlatot, ezzel kárt okozva a közösségeknek és egyéneknek. Azonban ezek az Egyesült Államokban benyújtott korai ügyek kudarcot vallottak. A fordulópontot az jelentette, amikor 2014-ben egy tanulmány kimutatta, hogy a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint 70 százalékáért közvetlenül mindössze száz fosszilis óriásvállalat felelős. Ennek hatására mára nagyjából 60 peres ügyet indítottak világszerte „a piszkos 100” ellen.
Hamis tudomány
A Shell ellen megnyert, mérföldkőnek számító 2021-es eset példájára 2023 tavaszán az ENI-t és két többségi részvényesét is beperelték azzal érvelve, hogy dekarbonizációs stratégiája nincs összhangban a párizsi célokkal, környezeti és egészségügyi kockázatokat jelent, valamint sérti az olasz alkotmány és a nemzetközi megállapodások által védett emberi jogokat. Egy friss tanulmány szerint a világ 21 vezető fosszilis vállalatának évente legalább 209 milliárd dollár összegű kártérítést kellene fizetnie a klímaváltozás okozta károkért és veszteségekért.
A „szennyező fizessen” elvre építve a Puerto Ricó-i önkormányzatok az Exxon Mobil ellen indítottak eljárást, amelyben a klímaváltozás által pusztítóbbá tett hurrikánok hatásait kötik össze a közösségek által elszenvedett veszteségekkel. Ezek mellett a nyereségvágyból elkövetett szándékos félretájékoztatás is egyre fontosabb peralappá válik. Bár már korábban napvilágra került az Exxon félrevezető kampánya, a Science folyóiratban nemrég publikált tanulmány most azt is bebizonyította, hogy az Exxon klímatudományra vonatkozó nyilvános kijelentései szöges ellentétben voltak saját tudományos adataikkal.
2023 februárjában a ClientEarth a Shell igazgatótanácsát perelte be, azzal érvelve, hogy a fosszilis projektekbe való újabb beruházások hosszú távon veszteségekhez fognak vezetni, tehát a vezetők nem tesznek eleget kötelezettségüknek, hogy a cég legjobb érdekében cselekedjenek. Ifjúsági szervezetek pedig
a Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC) kérték fel, hogy vizsgálja ki a BP vezetőinek felelősségét abban, hogy tudatosan folytatják a cég klímaromboló tevékenységét, amelyet a felperesek szerint emberiség elleni bűncselekménynek lehet tekinteni.
2023 másik nagy horderejű ügye a francia székhelyű multinacionális bank, a BNP Paribas ellen benyújtott kereset, amelyben azt állítják, hogy a bank nem teljesítette a francia „éberségi kötelezettségről szóló törvény” szerinti kötelezettségeit, hogy felmérje, publikálja és mérsékelje befektetéseinek társadalmi és környezeti hatásait. Három hónappal a feljelentés után a BNP Paribas bejelentette, hogy 2030-ig 80 százalékkal csökkenti az olajkutatás és -kitermelés finanszírozását, és fokozatosan megszünteti az új olaj- és gázmezők fejlesztésének támogatását.
A Mol sem tiszta
Az elmúlt néhány évben robbanásszerűen megszaporodtak a bíróságokhoz és fogyasztóvédelmi ügynökségekhez benyújtott olyan ügyek is, amelyekben a vádlottak a klasszikus zöldre mosási taktikát követik, hogy a klímaváltozással kapcsolatos tevékenységüket jobb fényben tüntessék fel („climate-washing”). Az éghajlati zöldre festés leleplezésére 2015 óta több mint 80 eljárás indult vállalatok ellen, amelyek kétharmadát az utóbbi két évben jegyezték.
A félretájékoztatás számos formájára világítottak már rá a felperesek.
A klímavédelmi tervek hitelességét kérdőjelezték meg az ausztrál bányászati óriás, a Glencore esetében, azzal érvelve, hogy a kőszén-kitermelés folyamatos bővítése nem összeegyeztethető a cég klímasemlegességi célkitűzéseivel. A klasszikus taktikát, vagyis a termékjellemzőkre vonatkozó félrevezető állításokat (mint például „klímasemleges” és „karbonsemleges”) vizsgáltatták ki eddig a legtöbb esetben. A klímabarát befektetések és a klímavédelmi intézkedések felnagyítása miatt is egyre több cég kerül bajba, például a BP-t azért is beperelték, mert reklámkampányában azt a hatást keltette, mintha a valóságnál jóval többet beruházna megújulóba; a Shellt pedig azért is, mert a befektetőit vezette félre hasonló taktikával. A klímakockázatok elkenésével és elfedésével is számos vállalatot és pénzügyi intézményt megvádoltak.
A Greenpeace olajipari szakértőkkel közösen írt, Piszkos tizenkettő című jelentése is rámutatott arra, hogy a valódi kibocsátáscsökkentés helyett a legtöbb cég a kompenzálással trükközik, vagy valamilyen zöldre mosási taktikát alkalmaz, ugyanis az elemzett hat globálisan jelenlevő és hat európai fontosságú olaj- és gázipari vállalat összesített energiatermelésének mindössze 0,3 százaléka származott megújuló energiából 2022-ben, és beruházásaiknak mindössze 7,3 százalékát (6,57 milliárd euró) költötték zöld energiára.
A szerzők a Mol-csoport esetében is úgy találták, hogy az olaj- és gázszektorból származó növekvő profit és a fosszilisekbe áramló beruházások jellemezték a céget 2022-ben minimális zöld befektetésekkel. A Mol hosszú távú stratégiája szerint a termelés fenntartására az olaj- és gáztartalékok feltárását fel kell gyorsítani, miközben arra vonatkozóan nem közölt dátumot, amikorra a feltárást befejezné vagy legalább csökkentené a kitermelést.
Az „államilag támogatott zöldre mosás” kérdése is nagy hullámokat vetett az elmúlt hónapokban. Ausztráliában egy államilag támogatott kibocsátáscsökkentési tanúsítási rendszer hatékonyságát vonták kétségbe, Európában pedig megkérdőjelezték a földgáz átmeneti üzemanyagként való felvételét az EU zöld taxonómiájában, amelynek célja az lenne, hogy segítse a befektetőket a fenntartható, klímabarát befektetések azonosításában.
Szigorúbb szabályozással és tanúsítási rendszerekkel visszaszorítható lenne a zöldre mosás, és a klímaperek is további támaszt nyernének. Vannak már erre irányuló lépések, például 2023 márciusában az EU Bizottsága elfogadta a javaslatot a zöld átállásról szóló irányelvre, ami egyértelmű kritériumokat állít arra vonatkozóan, hogy a vállalatoknak miként kell igazolniuk környezeti állításaikat és címkéiket, és szigorúbb előírásokat támaszt a tanúsítási rendszerek felé.