Hibát hibára halmoz a kormány

Immár négy éve, hogy az Orbán-kormány - és részidőben az MNB - hibát hibára halmoz. A GDP növekedés fétisének hódolva elindították Európa legnagyobb és legmélyebb inflációs hullámát, rázúdították a nemzetgazdaságra a fullasztó mennyiségű likviditást, "megelőlegezték", azaz előre elköltötték az EU-tól várt, de láthatóan nem érkező pénzeket, majd a tornyosuló problémákat ársapkákkal, árfigyeléssel, a kamatok befagyasztásával és egyéb sületlen eszközzel próbálják orvosolni.

Persze nem megy. Az infláció az EU-s átlag kétszerese marad még akkor is, ha "egyszámjegyűvé válik" az év végére, hiszen az EU átlaga már most is 5 százalék közelében van. Az egyszámjegyű, de még mindig az átlag kétszeresére rúgó magyar infláció a forint gyengülését hozza magával, ha csak az MNB nem védi meg egy legalább kétszer akkora kamatszinttel, mint amekkorával az EU-ban találkozunk. De a kétszer akkora kamatszínt - micsoda meglepetés - stagnálást, kevesebb mint fele akkora gazdasági teljesítményt produkál, mint amit a szomszédos országokban láthatunk. Van tehát, és lesz is erős infláció, amellyel még a favágó Orbán Viktor sem tud megbirkózni, és lesz gazdasági stagnálás is, hiszen a forint védelméhez szükséges kamatokat a gyenge termelékenységtől szenvedő honi gazdaság nem tudja kitermelni.

Hol a kiút? Tizenhárom év kormányzás után a Fidesz rájött, hogy 1. fizetőképes kereslet nélkül nincs gazdasági növekedés, és 2. annak kiegészítése a legkülönbözőbb növekedést ösztönző ad hoc programokkal - legyenek azok bármennyire csábító melegágyai a korrupciónak - inkább az inflációt, a költségvetés egyensúlytalanságát, mintsem a nemzetgazdaságot serkentik. A felismerésre azonban a kormány a lehető legrosszabb válasszal reagál, azzal, hogy a megoldás a költségvetés további borulását eredményező nyugdíjemelésben, illetve a bérek az inflációhoz igazított emelésében rejlik. Nem veszi tudomásul az immár sok éves tapasztalatot, hogy ezek a lépések csak tovább serkentik az inflációt, hiszen a felemelt nyugdíjat és a megemelt fizetéseket az infláció hónapokon belül felemészti. A megemelt fizetéseket a munkaadók megemelt árakkal ellensúlyozzák, ami aztán a nyugdíjasok vásárlóerejét is visszalöki a korábbi szintre.

Nem ez, hanem a botrányosan tőkepárti adórendszer átfogalmazása a kilábaláshoz vezető út, azaz a munka és a tőke részesedési arányának elmozdítása a munka javára.

Jelenleg a magyar munkavállaló a nemzeti jövedelemből 42-44 százalék erejéig részesül, szemben a tőke 56-58 százalékos részével.

Ez az arány a legkedvezőtlenebb részesedés a munka számára az egész EU-ban. A nem éppen tőkehiányban szenvedő Németországban a munka részesedése 66 százalék, szemben a tőke 34 százalékával, és nincs még egy EU tagország, Bulgária kivételével, ahol a munka részesedése ne lenne 50 százalék közeli, vagy azt meghaladó szinten. A reálkeresetek megerősítéséhez tehát nem egy inflációt gerjesztő bérkiáramlás, hanem a munka/tőke közötti arány rendbetétele kell, ahol a tőke profitrátája nem a munka kizsigereléséből, hanem az egyre magasabb, jobb technológia fejlesztéséből, növekvő hatékonyságából fakad.

Programra fordítva, szükséges az adórendszer gyökeres átalakítása, az áfa kulcsainak csökkentése a jelenlegi színt felére, a meredeken progresszív személyi jövedelemadó visszavezetése, a társasági adó felemelése és a vészesen elburjánzott adóelkerülés orvoslása. (Magyarország egyike a világgazdaság legnagyobb mértékű adóelkerüléssel sújtott 20 országainak.) Szintén szükséges a kiadási oldal megreformálása: a politikai indíttatású kiadások helyett a nagyobb teljesítőképességgel bíró - tehát tanultabb, képzettebb egészségesebb és összességében jobb életkörülmények között élő - társadalomhoz vezető ráfordítások pártolása.

Azoknak, akik attól tartanak, hogy a fentiekben leírtak elriasztanák a befektetőket hazánktól, a válasz egy egyszerű kérdés: miért nem menekülnek a befektetők azokból az országokból, ahol a munka és a tőke részesedése egészségesebb arányban van jelen a nemzeti jövedelemben?

—

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.