Éjszaka lopózott be tinédzser fiához az özvegyasszony, kezében ollóval: eltökélte, hogy megnyírja. Dühítette a hosszú haj. Meg a rockőrület. Hogy hiába jó eszű a gyerek, nem akar orvos lenni; félbehagyta a középiskolát, csak a gitárt tépi. Ám az ágyhoz érve megtorpant, ellágyulva nézte az alvó kamaszt. Akkor döbbent rá, ha levágja a haját, azzal fájdalmat okozna neki. Elszégyellte magát, és kisomfordált a hálószobából. Akkortól feltételek nélkül támogatta a fiút. Ilyen anya, ilyen ember volt Mary Weinrib (1925–2021).
Torontóban történt az eset, valamikor 1968 táján. Ez lehetett a fordulópont az asszony életében, felfoghatatlan borzalmak, megrázkódtatások után. Mennyi minden volt már mögötte addigra… Varsóban született szegény zsidó családban, Malka Rubinstein néven. Tizenöt évesen hurcolták el a megszálló nácik. Lágerekben nőtt fel, rabszolgamunkával.
Szeretteit a szeme láttára gyilkolták meg. Mintha a Sorstalanság lapjairól szólna, úgy mesélte: „Az ember megszokja. Azt hiszi, így kell élnie.”
Beleszeretett egy fiúba, de Auschwitzban elszakították őket egymástól. A felszabaduláskor Moritz Weinrib (1920–65) gyalog vágott neki a romos Közép-Európának, hogy megtalálja. Csodaszámba ment, hogy mindketten megmaradtak. Rokonaikat kiirtották. Nem volt hová hazamenniük. Egy menekülttáborrá alakított lágerben házasodtak össze. Kanadában kezdtek új életet, három gyerekük született. A családfő látástól vakulásig dolgozott, 45 évesen összeesett. Elvitte a szíve.
Mary ezt a sorscsapást is kibírta. Roppant erőfeszítéssel, egymaga nevelte fel a gyerekeket, összetartotta a maradék családot. Eladóként gürcölt a sarki vegyesboltban, ott ragasztotta ki fiának első koncertplakátjait. Jiddis akcentusából származik a művésznév fele, amelyen a muzikális kis Gerry Weinrib világsztár lett. Virtuóz dalszerző és előadóművész, a Rush frontembere, a progresszív rock klasszikusa, a Closer to the Heart (1977) hátbizsergető kontratenorja – a nagy Geddy Lee.
Mrs. Weinrib ötvenéves sem volt még, amikor a Rush befutott. Tiszteletjegyével az első sorból hallgatta torontói koncertjüket, ünneplőruhájában. Kirítt a közönségből. A mellette csápoló fiatalok heccből a kezébe nyomtak egy füstölő spanglit. Nem jött zavarba, megköszönte, és továbbadta felnőtt lányának: „Drágám, szerintem neked küldik.” Büszke volt másik két gyerekére, Susanre és Allanre is. Újra férjhez ment. Örült az unokáknak, kutyát sétáltatott, maceszgombóclevest főzött, barátnőivel kártyázott és pletykált.
Békességben ért meg bibliai kort. Csudálatos, ellenállhatatlan egyéniségét egyszer megvillantotta a popszakmának is, amikor a Rusht beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába (2013). A díszvendég matróna meglátta Donna Halpert. Emlékezett rá, a rádiósra, aki anno az Egyesült Államokban fölfedezte a triót. Anyuka kézen fogta ünnepelt Geddyjét, a hatvanéves rocklegendát, és rászólt: „Gyere, köszönd meg szépen Donnának, amit érted tett.” A hosszú hajba beletörődött, de ahhoz ragaszkodott, hogy a kisfia illemtudó legyen.