Lázár János közlekedésért felelős miniszter közzétette a tehergépkocsik használatarányos útdíjával és a könnyebb autók időarányos úthasználati díjával – azaz a matricával – kapcsolatos változtatások terveit.
Mindenképpen üdvözlendő, hogy 2024. február elsejétől a nehéz tehergépkocsik kilométerarányos útdíjában végre nem nulla forint lesz kilométerenként a külső költség díj. Valamennyire eddig is figyelembe vette a tarifa a tehergépkocsik levegőszennyezését, de az infrastruktúradíj és a külső költség díj különválasztása sokkal jobban ösztönöz a járműcserére. Alig tíz év kellett hozzá és az uniós Euromatrica irányelv változása, hogy ezt megérjük. Most már csak az a kérdés, hány évig kell arra várnunk, hogy a három és fél tonnánál kisebb tömegű gépjárművek – jellemzően a személyautók – is a megtett kilométerrel arányosan fizessenek az úthasználatért és azért, hogy eközben zajosak, szennyezik a levegőt, és hozzájárulnak a klímakatasztrófa bekövetkezéséhez.
Nem következik a törvényekből, hogy a kilométer- és szennyezés-arányos útdíjnak mindenütt egyformának kell lennie. Kétségtelenül egyszerűbb azt mondani, hogy „gyorsforgalmi” meg „főúti”, mint szakaszonként megadni egy díjat. Pedig a számítógép ugyanolyan jól kezelné a szakaszonként változó útdíjat is, mint a mostanit. De miért lenne ez jó? Azért, mert az útdíj nemcsak a „szennyező fizet” és a „használó fizet” elvek érvényesítése, hanem jó kezekben a forgalom terelésének, befolyásolásának a leghatékonyabb eszköze is.
Sokszor nagy a dugó egy útszakaszon? Nosza, emeljük meg az útdíjat, vegyük rá az arra vezetők egy részét, hogy másfelé menjenek, máskor utazzanak arra, vagy horribile dictu, tegyék az árut inkább vasútra, illetve ők maguk is utazzanak inkább vasúton. Például az M1 kamioncsordái kiáltanak azért, hogy arrafelé minél több árut szállítsanak inkább vonaton - nem pedig azért, hogy az országutat bővítsék ki három sávosra.
Van végül az útdíjjal kapcsolatos törvényi rendelkezéseknek és az útdíjrendeletek változtatásának egy olyan aspektusa, amelynek jellemzésére nehéz szavakat találni. Nyilvánvaló, hogy az emberek egészségét leginkább a lakott településeken és nem a nyílt országúton veszélyezteti a kipufogókból áradó sokféle méreg, a motorzaj, valamint a kerekek és az útburkolat találkozásakor keletkező zaj, a surrogás.
Az összesen mintegy 210 ezer kilométer hosszú, autózásra használható útból 33 ezer kilométer a települések közötti; a többi, az egész úthálózat 84 százaléka településen belül van. Mégis, a törvények csak a települések közötti 33 ezer kilométernyi úthálózaton teszik lehetővé az útdíjszedést, a települések belső útjain nem. Azokat éppen csak fenn kell tartaniuk az önkormányzatoknak – a véletlenül a területükön áthaladó országutak kivételével –, amire képtelenek elegendő pénzt költeni. Képtelenek, mert a költségvetésből a törvény alapján nem sokat kapnak rá, és ami elvben az ő bevételük lenne, annak nagy része is a központi költségvetésbe kerül.
Valójában érthetetlen, hogy a gépkocsi-tulajdonosok, fuvarozók miért kerülgetik békésen a kátyúkat ahelyett, hogy összefognának, és elérnék az országgyűlésnél, hogy XXI. századi, európai színvonalú utakon közlekedhessenek a városokban is, ne csak az autópályákon, főutakon. Vagy miért nem fognak össze a városlakók annak érdekében, hogy aki az orruk alá puffogtat az autójával, az fizesse meg a szennyezés árát? Mert az önkormányzatok jelenleg azért sem kérhetnek pénzt. Hiába a hangzatos elvek arról, hogy a „használó fizet”, a „szennyező fizet”, ehelyett azt látjuk, hogy a „szennyezésért mindenki az egészségével fizet”.
Említettem a jól hangolt útdíj forgalombefolyásoló hatását. Sajnos azonban a rosszul hangolt útdíj is befolyásolja a forgalmat. A kulcsszó erre a „leterelődés”. Olcsóbb a párhuzamos főút az autópályánál? Lesznek, akik csak ezért az elsőt választják, pedig ott jóval több ember kénytelen-kelletlen hallgatni a zajukat, beszívni a szennyet, amit a levegőbe bocsátanak. A jó infrastruktúra-útdíj nem le-, hanem felterelne, vagyis alacsonyabb lenne az autópályán, mint a főúti szakaszokon.
Különösen veszélyes a leterelő hatás a városok, települések közelében. Az utóbbi évtizedekben rengeteg elkerülő út épült az országban annak érdekében, hogy ne legyenek átutazók, akiknek nincs ott dolguk, csak áthajtanak a lakott területeken. Aztán egyszer csak elfelejtődött, hogy mire valók, és sorra fizetőssé tették őket az éppen regnáló illetékes miniszterek. 2024-től éppen a Budapestet elkerülő körgyűrűt.
Van tehát egy miniszter, aki kénye-kedve szerint terelgetheti útdíj kivetésével a kamionokat, személyautókat, akár be a városokba, és vannak az önkormányzatok, amelyek kénytelenek ingyen átengedni őket. Különösen igazságtalan ez azokkal szemben, akikre rátolódik ezáltal a levegő- és zajszennyezés. Közlekedéspolitikaként pedig ez vagy butaság, vagy gonoszság, de ugyanolyan dilettáns dolog, mint amit a vasútnál láthatunk.