Mondhatnánk, magánügy, hogy Zelda Williams megunta. Hogy egyszerűen elege lett. De, ne siessünk!
Zelda Williams a 2014-ben öngyilkosságot elkövető színész, Robin Williams lánya, és éppen akkor kavar nagyot a filmmogulok tányérjába, amikor 148 nap után véget ért a leállás, s a forgatókönyvírók szakszervezetének sikerült megállapodnia a stúdiókkal. Ezzel hivatalosan is befejeződött az amerikai forgatókönyvírók május 2-án kezdődött sztrájkja. A stúdiók 2026-ig garantálták a folyamatos béremelést (első körben 5 százalékkal nőtt a forgatókönyvírók minimálbére), valamint összességében jobb juttatási rendszerről, a streamingszolgáltatók által nyújtott előnyösebb kompenzációról, illetve a mesterséges intelligencia elleni védelemről is rendelkeztek.
Ez utóbbi különösen figyelemre méltó. Mert a hírek szerint az idén Hollywood is a gépi tanulástól és a mesterséges intelligenciától hangos. Az írókat tömörítő Writers Guild érdekvédelmi szervezet tagjai épp a mesterséges intelligencia használatát kívánták korlátozni a filmekben, sorozatokban, továbbá egyéb műsorokban. Eközben június közepén a főként színészeket és rádiós személyiségeket tömörítő SAG-AFTRA hasonló okokból szintén sztrájkba kezdett, Zelda Williams pedig egy közösségi bejegyzésben szolidaritását fejezte ki velük. Mert mint kifejtette, nem pártatlan az ügyben, az utóbbi években folyamatosan azt látta, ahogy különböző szereplők próbálják gépi eszközökkel feltámasztani a meghalt hírességeket, olyannal is találkozott, amelyek képesek voltak bármit mondani az apja hangján.
„Az élő színészek megérdemlik az esélyt, hogy a döntéseiknek megfelelően formálják meg a karaktereket, adják a hangjukat a rajzfilmekhez, időt és emberi erőfeszítést tegyenek az alakításaikba (…) Ezek a rekreációk még jobb esetben is csak sokkal nagyobb emberek hasonmásai, rosszabb esetben borzasztó frankensteini szörnyek, amelyek az iparág legvisszataszítóbb vetületeiből származtathatóak, nem pedig azt képviselik, amiért az iparágnak ki kellene állnia" – írta az Instagramon.
Valami történhetett Hollywoodban. Mert az kissé furcsa, hogy éppen a filmvilág száll szembe ilyen látványosan a mesterséges intelligenciával, amelynek fő szövetségesének kellene lennie, ha a dolgok „normális” menetét nézzük. Hány fantáziafilm jöhetett volna ki ebből általában is, és akkor az álhangokról még nem is beszéltünk. Láttuk már ezerszer, hogyan használják ki/fel – akár a legjobb szándékkal, a legnemesebb célokért is a celluloidot.
Valaminek történnie kellett itt, mert azt mégsem gondoljuk, hogy a stúdiókat megszállta az ízlés angyala, s most belátják, mennyire visszataszító holtak tehetségét felhasználni kétes üzleti célokra, még ha a közönség tapsa kíséri is azt. És semmi kétség, Zelda Williamsnek igaza van, ha tiltakozik.
Most aztán fel van adva a lecke, hogy vajon miért mond le ilyen könnyen a filmipar egy olyan húsos csontról, mint a mesterséges intelligencia. Most lennénk csak igazán kíváncsiak, mit forralnak a mogulok, akik már annyi mindent előre láttak a jövőből.