Így lehet aztán hosszú eszmefuttatásokat írni például a korszak bűnügyi filmjeiről is. Hogyan jelenik meg az alvilág az 1950-es, 60-as, 70-es, 80-as években? Kik a tagjai? Meddig kémek, deklasszált elemek, mikor jelenik meg az első munkásbűnöző? Milyen képet mutat magáról a rendőrség, mondjuk az új gazdasági mechanizmus előtt és után? Hogyan jutunk el a hivatali rendet betartó nyomozóstáboktól Ötvös Csöpiig? A klasszikus krimitől az akciódús tálalásig? Mit jelez a sok ironikus mozzanat? Egyszóval, itt minden kérdés, és rendre messze vezetnek a válaszok.
A műfajtörténetet most hagyjuk, de annyit talán érdemes megjegyezni, hogy ha a háború előtti évekre lapozunk vissza nemzeti irodalmunkban és filmkultúránkban, nemigen fogunk találni emlékezetes bűnügyi produktumokat. Ami persze senkit sem zavar, nem ebből következtetünk a korszak jellegére. Mindenesetre nincs nálunk igazi hagyománya e műfajnak, mint ahogy a kalandfilmnek, a horrornak, a thrillernek sem. Ha viszont azt mondjuk, a krimi a hatvanas évektől kezdett kibontakozni a hazai filmvásznon majd a képernyőn, ezt máris összefüggésbe hozhatjuk a figyelemelterelő nyugatosodással, a piac felé tett engedményekkel. Szórakozzon a nép, ahogy akar, csak a rendszert hagyja békén. Lehet, hogy ez volt a motiváció, lehet, hogy részben, lehet, hogy egyáltalán nem, vitatkozzanak rajta a történészek. Nekünk marad pár jól sikerült bűnügyi opus, amelyekre ugyanolyan örömmel találunk rá távkapcsoló-nyomogatás vagy netes barangolás során, mint Colombóra vagy Poirot-ra.
Az egyik örökzöldnek tűnő eresztés, a Megtörtént bűnügyek sorozat a hetvenes évekből. Akkoriban gyors hervadást jósoltam volna neki, de éli túl az évtizedeket, epizódjai rendre felbukkannak az MTVA Archívumának kínálatában, de más portálokon is elérhetőek. Mi a varázsa a hét fekete-fehér résznek (hozzáraktak egy nyolcadikat is színesben, más stábbal, kisebb sikerrel)? Nem mondhatjuk, hogy a rendőrségi múltjukból táplálkozó írók, Fóti Andor és Mág Bertalan történetei túl csavarosak lennének. Bácskai Lauró István rendezői munkája korrekt, műfaj-adekvát, de nélkülözi a váratlan, látványosabb effektusokat. Első pillantásra igazi szürke sorozat. Szemére vethető még, hogy ugyan az ötvenes-hatvanas évekbe pillant vissza, a régi autókon kívül a kellékek alig árulkodnak erről. Csakhogy… Éppen ez a képi világ erőssége, ettől lesz atmoszférateremtő. Állandó elemekre épül, amivel kortalan szocializmusképet ad. Egy világ általános vonásait, egyedi ritmusát ragadja meg, talán öntudatlanul. Élhető szürkeség, igazi saját minták nélkül, amelyben mindenki hagyományos szerepekbe, pózokba, szánalmas urizálásba, vagánykodásba bújva dinamizálja létezését. Meglepően erőteljes, a megújuló magyar filmművészet hatását mutatja a szegényebb rétegek helyenként szociografikus ábrázolása. Monori Lili beismerő vallomása A négylevelű lóhere című epizód végén a kor dokumentarizmusának, Mészáros Márta filmjeinek hangütését idézi.
A siker titka persze ezúttal is a színészgárda, amely lubickol az elevenre formált karakterekben és a jó dialógusokban. Megteremtik a társadalmi közegeket, márpedig azok hiteles ábrázolásától szoktak igazán élvezetesen lenni a krimik. A kis nyomozócsapatot pedig megkedveljük. Éppen azért, mert szinte semmit nem tesznek érte. Végzik a dolgukat, helyszínelnek, kombinálnak, kihallgatnak. Nem széplelkek, kemények, olykor az indulatokig türelmetlenek. Avar István és Kertész Péter kettőse felveszi a versenyt bármely nemzetközi sikert aratott kollégával. Utóbbi kihasználatlan adottságaira rendre felfigyel az ember a sorozatot nézve. Avar pedig lenyűgöző Csipke őrnagy szerepében. Nem akarom beszűkíteni tarka palettáját, de alighanem attól lesz feledhetetlen alakja a magyar színművészetnek, hogy ő a mi ízig-vérig kedvelhető munkáskáderünk. Páratlan erővel és összetettséggel jeleníti meg egy felemelkedő, akár privilégiumokhoz is jutott réteg lehetséges életútjait a szakmunkásléttől az igazgatói székig. Az ő biztató férfiasságának, hitet zengő hangjának elhisszük a szolgáló hatalmi helyzetbe pottyantott réteg reményeinek, próbálkozásainak, gyötrelmeinek őszinteségét. Éreztetni tudta, mitől lenne humánus egy új társadalmi rend – a dolgozók kezében.