Ön szerint kire szavaznak majd a lengyelek október 15-én?
Sokáig bizonytalannak látszott az eredmény. Elsősorban azért, mert bár Donald Tusk szerette volna a közös indulást, egyéni ambíciók miatt ezt nem sikerült összehozni. Ez annál is inkább elgondolkoztató, mivel a szociológusok kimutatták, hogy valamennyi ellenzéki párt táborában többségben voltak azok, akik a közös indulást akarták. És mivel ez nem jött össze, úgy látszott, a Jog és Igazságosság (PiS) párt újból nyerhet. A lengyel választási rendszerben a nyertes nagyobb részt kap, amikor elosztják a parlamentből kimaradt pártokra adott szavazatokat és a PiS továbbra is a legnagyobb párt. Egy ideig úgy látszott, koalícióra léphet a szélsőjobboldali Konföderációval, amely sokáig szárnyalt, volt idő, amikor a közvélemény-kutatások azt mérték, megkaphatják akár a szavazatok 17 százalékát is. Ez a helyzet azonban az elmúlt hetekben megfordult, mert a sajtó elkezdett foglalkozni a Konföderáció terveivel, gazdasági és jogi elképzeléseivel. Az embereket megdöbbentette, hogy a szélsőjobboldaliak felszámolnának olyan szociális vívmányokat, mint a munkanélküli segély és számos területen szinte lebontanák az államot. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Konföderáció kilátásai 17 százalékról 7 százalékra estek. A másik ok, hogy a PiS elszedte a szélsőjobb EU-ellenes, Nyugat-ellenes szövegét, s ezzel lenyúlta a választóik jelentős részét is.
Október első vasárnapján hatalmas ellenzéki tüntetés volt Varsóban…
Óriási tömeg ment ki az utcára, ez már a második ilyen méretű megmozdulás volt. Az ilyen tömeg megjelenése tovább erősíti az ellenzéki társadalmi légkört. Ebben Tusknak hatalmas szerepe van, kiváló érzékkel reagál a társadalom hangulatára, azokra a problémákra és félelmekre, amelyek a lengyeleket foglalkoztatják. Komoly érdemei vannak van abban, hogy most úgy látszik, hogy a kormányváltó szavazatok kerülhetnek többségbe, az ellenzék kaphat 51 százalékot, s a PiS-nek juthat 44 százalék. Attól sokan jogosan félnek, a kormány hajlandó lesz-e távozni a hatalomból, ha kiszavazzák.
Mire gondol?
Amióta Jaroslaw Kaczynski pártja uralkodik, rengeteg intézkedést hozott, hogy lehetetlenné tegye a demokratikus hatalomváltást. Első helyen említem a közmédia megszállását. Az állami tévé és rádió egyértelműen a PiS mellett elkötelezett, színtiszta választási propagandát sugároz, s kész a hamisításra. A kommunista korszak tömegkommunikációja visszafogottnak tűnik hozzájuk képest. A PiS a maga képére formálta az ügyészséget, az alkotmánybíróságot, a titkosszolgálatokat. A jobboldal szolgálatába állította az állami vagyont. „Engedélyezték”, hogy a kincstári tulajdonú cégek korlátozás nélkül finanszírozhassák a szejm-kampánnyal egyidejű népszavazási propagandát. A referendum nyilvánvalóan része a választási harcnak, a kormánypárt tette fel a manipulatívan megfogalmazott kérdéseket. Ez a szavazók megvezetése, amelyhez megcsapolják az állami költségvetés forrásait. A kampánynak van egy „ki fog kit börtönbe csukni” eleme is. A nyolc éve folyó PiS-kormányzás tele van visszaélésekkel, korrupcióval, a sajtó rendszeresen beszámol megmagyarázhatatlan gazdagodásokról Kaczynski környezetében, az állami cégek körüli pozíció-osztogatásról. A bebörtönzéssel való fenyegetés volt Kaczynski célja, amikor létrehozták azt a bizottságot, amelynek le kellene lepleznie az orosz kormányzati befolyást a korábbi lengyel hatalmi körökben. Ez lett volna a „Lex Tusk” értelme. Az eredetileg kitalált megtorló törvényt csak az amerikai nagykövetség tiltakozására módosították némileg. Bizarr, hogy az USA képviselete a mai Lengyelországban egészen hasonló felügyelői szerepet tölt be, mint a szovjet nagykövetség a kommunista időkben. Az amerikaiak akadályozták meg a független TVN tévé felszámolását, most meg az „Oroszország-bizottságot” semlegesítették valamennyire. A PiS azonban az elmúlt nyolc évben nagy rutint szerzett a politikusok megvásárlásában, megfélemlítésében. E gyakorlatot biztosan folytatják. Ha 10-20 mandátumon múlna a hatalom megtartása, tíz képviselőt megvesznek majd a Konföderációból, valamelyik újonnan felbukkant pártból, tízet pedig megfélemlítenek, hogy kormányon maradhassanak.
Hogyan látja a lengyel társadalom hagyományos politikai és földrajzi megosztottságának állását? Korábban a nyugati és nagyvárosi körzetek liberális, Nyugat-barát pártokra szavaztak, míg keleten és a kisvárosi, falusi régiókban a konzervatív, nacionalista, populista erőkre. Ez így lenne most is?
Ez valóban létezik, de van ennek egy mély történelmi eleme is. A XVIII-XIX. századból ered, amikor Oroszország, Poroszország és Ausztria felosztották maguk között Lengyelországot. Ebben a másfél évszázadban a függetlenség és a szabadság, a nemesség ügye volt. A nemesek, a földbirtokosok azt kívánták: a parasztok is harcoljanak a függetlenségért, de a szabadságot, azaz a jobbágyság felszámolását nem kínálták fel. A nemzeti szabadság és a népi jólét ellentéte kísérte az országot a történelemben, s ez a posztfeudális örökség ma is létezik. Ezt jól ismerte fel Jaroslaw Kaczynski. A 2000-es évek elején a PiS szinte alig különbözött Donald Tusk Polgári Platformjától (PO), hasonló programjuk, politikusaik voltak – árnyalatnyi, preferenciabeli különbségek voltak csak közöttük. Úgy tartották, hogy a PiS és a PO koalícióképes pártok. Azonban 2007-es veresége után Kaczynski váltott. Szinte új pártot hozott létre, amely elsősorban a vidékre, a falura, kisvárosra koncentrál. Azokat a rétegeket célozza meg, amelyek számára a szociális juttatások fontosabbak, mint a demokratikus államrend. Ebben a közegben sokat számított az 500 zlotys (42 ezer forintos) pótlék bevezetése minden gyerek után. Most azonban azt tapasztalom, hogy ez a közeg is ingerülten reagál az elszabadult inflációra, amely vidéken is súlyos megélhetési válságot okoz. A másik elem, amely meggyengítette a PiS szinte teljes uralmát ebben a társadalmi rétegben az, hogy nyilvánvalóvá lett a jobboldal kormányzási inkompetenciája. Ennek sok jele volt a Covid legnehezebb időszakában, de azóta is. Az emberek azt észlelik, hogy szétesik az oktatási rendszer, recseg-ropog az egészségügy. Az orvosi rendelők várólistái megduplázódtak a PiS évei alatt, ahogy a bírósági eljárások ideje is jóval hosszabb, mint korábban volt. Ez mindenütt érzékelhető.
A vidéki Lengyelországban jóval erősebb a katolikus egyház befolyása is. Az önöké az egyik legvallásosabb ország Európában.
Ez igaz, de Lengyelország ma a leggyorsabban szekularizálódó ország is kontinensen. Úgy látom, a katolikus egyház a PiS egyik belső intézménye, ami visszahat. Az egyházat érintő botrányok, így a pedofil-ügyek sokasága vagy az egyház zavaros pénzügyei, felháborítják az embereket a falvakban is. A városokban a gyerekek tömegesen iratkoznak ki az iskolai hittanórákról. Csökken a klérus tekintélye, befolyása, és biztos, hogy a PiS-nek adott egyházi politikai háttér a mostani választáson már közel sem olyan fontos, mint volt nyolc éve.
Az elmúlt hetekben Varsó változtatott Ukrajnával szolidáris politikáján. Miért léptek így?
Egyrészt, mert Kaczynski felismerte, hogy a Konföderáció szavazatokat vesz el tőle azzal, hogy rájátszanak régóta létező ukránellenes érzelmekre, feldolgozatlan történelmi kérdésekre. Eközben jelentkezett a gabonaválság – bekerült a lengyel piacra az átszállított ukrán gabona, lenyomta az árakat, s ezzel termelői elégedetlenséget gerjesztett. Gazdatüntetések is voltak. Ehhez járult a társadalomban fellépő nyugtalanság amiatt, hogy az ukrán menekültek megterhelik az amúgy is nehezen működő oktatási, egészségügyi és szociális rendszereket. Az elhúzódó háború miatti fáradtság is bekövetkezett, ami érzékelhető más országokban is, például az USA-ban vagy Szlovákiában, ahol szintén erős volt a megtámadott országgal való szolidaritás. Most úgy látom, nem szűnt meg az együttérzés, de kevésbé látványos, s a fáradtság nálunk is hat a társadalomra. Arra is emlékeztetek, hogy a lengyel-ukrán viszony meglehetősen hideg volt mielőtt Putyin megtámadta Ukrajnát. A PiS-kormány azonban képes volt gyorsan változtatni, s ezzel nagyot javított a nemzetközi megítélésén. Korábban szinte elszigeteltek voltak.
A választási kampányban nem lehet megkerülni az EU-hoz fűződő viszonyt. Ez a PiS-korszakban szinte ellenséges lett.
Valóban így van. Kaczynski a hatalom megtartásáért kész feláldozni akár Lengyelország függetlenségét is. Amióta ők kormányoznak, azt sulykolják: az uniós tagság egyetlen értelme a pénz, amit Brüsszelből kapunk. Az utóbbi években ez csak felerősödött. Varsó azonban nem jut hozzá a Covid utáni helyreállítási alapokból járó pénzhez. A PiS szétverte és a politikának rendelte alá az igazságszolgáltatás korábbi rendszerét, az EU pedig a bíróságok függetlenségének helyreállításától tette függővé az átutalásokat. „Ha nem jön a pénz, minek legyünk az EU-ban?!” – így szól a propagandájuk, amihez még jön a németellenes szöveg, miszerint mindez azért van, mert Németország uralja az EU-t, egy német nő az EB elnöke, s a németek maguk alá akarják gyűrni Lengyelországot. Ma még a lengyelek nyolcvan százaléka EU-párti, de a propaganda ezen változtathat, feltéve, ha nem érzik meg a saját bőrükön, mit jelent kívül rekedni. Most például a németek szigorítják a határellenőrzéseket a migráció miatt. S nem csak azok miatt, akik a zöld határon át, lengyel földön keresztül tartanak Nyugatra. Ők is jól tudják, hogy a lengyel konzulátusok elképesztő mennyiségű vízumot adtak ki munkavállalóknak Ázsia és Afrika különböző országaiban korrupt módon. Ezek az emberek pedig szinte mind továbbmentek. A vízumbotrány nem lengyel belügy. A kormánypárt eközben migrációellenes népszavazást rendez a parlamenti választással egyidőben, amivel bejelentkezhet az álszentség világrekordja címre.
Ezek után optimista a választást illetően?
Nem tehetek mást. Ilyen a természetem.
Slawomir Sierakowski
A 44 éves szociológus végzettségű újságíró, politikai elemző a Varsói Egyetemen szerzett diplomát, de tanult a Yale, a Princeton és a Harvard egyetemen is. Egyik alapító szerkesztője a Krytyka Polityczna újbaloldali folyóiratnak. Több lengyel újság, hetilap és tv-műsor közreműködője, irodalomkritikus. Rendszeres szerzője a New York Times-nak. Tavaly sikeres társadalmi gyűjtést indított az ukrán hadsereg javára Lengyelországban. Az eredmény kitette egy török gyártmányú Bayraktar harci drón árát.
