Meghalnak, megfagynak, éheznek, nincs tanítás. Nem, nem valamelyik háborús övezetben élők sorsáról van most szó, hanem magyar emberek jövőjéről. Azokról a hajléktalanokról, idősekről, gyerekekről, bántalmazott anyákról, akik a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség oltalmából nehezen ugyan, de ma még túlélik a mindennapokat.
Ennek bármelyik nap vége lehet, pedig 20 ezer emberről beszélünk. Hajléktalanokról, akikről más nem gondoskodik. Tanyavilágban élő gyerekekről, akiket a MET busza szállít az 50 kilométerre lévő iskolába, ahol szeretettel nevelik, tanítják ezeket a halmozottan hátrányos diákokat azért, hogy boldog gyerekkoruk, majd szakmájuk legyen. És ne feledkezzünk meg az itt dolgozó szociális munkásokról, pedagógusokról, akik eddig sem az Adrián nyaraltak, most pedig harmadik hónapja fizetés nélkül dolgoznak. Mert az egyháznak már semmire sincs pénze.
Hosszú út vezetett idáig. Orbán Viktor és kormánya 2010 óta módszeresen üldözi az őt kritizáló Iványi Gábort és egyházát. 2011-ben elvette a MET-től az egyházi státuszt, amit azóta sem adott vissza teljesen. Annak ellenére nem, hogy az Alkotmánybíróság és a strasbourgi bíróság is jogsértőnek tartotta. A státusszal kiegészítő normatíva járna, Iványi számítása szerint az állam legalább 12 milliárd forinttal tartozik nekik. De nem kapják meg a pénzt. Így persze köztartozásokat halmoztak fel, amit viszont behajtanak rajtuk, sőt, az adófizetők által felajánlott egy százalékokból összejött 71 millió forintot is elvették tőlük. Nincs rá szebb szó, kivéreztették őket, mert a hatalom úgy tartja, övé az ország, a hatalom és a dicsőség.
Mindez a hívő kereszténységéig hosszú utat megtevő, Istent mindig maga mellett érző miniszterelnök irányításával történik.
Ahogy az is, hogy Iványiék templomaira jelzálog került, bármikor elárverezhetik őket. És ez ellen a tekintetét az égre emelő Novák Katalin sem tesz semmit. Sőt, a Mazsihiszen kívül a történelmi egyházak is szemlesütve támogatják ezt a keresztényüldözést. Csak remélhetjük, hogy ez nem tart mindörökké. Ámen.