civil beszéd;

Kormányzati magyartalanítás

Civil beszéd

Azt már régen látjuk, hogy a magát nemzetinek hirdető kormány a magyarok jelentős csoportjai ellen háborút folytat. Napról napra apasztja az általa képviselt nemzet létszámát, kit politikai, kit szociális alapon rekeszt ki. Lassan külön népszámlálás kellene arról, hány embert ismer el, hányat kezel a rezsim magyarként.

Ezekben a percekben éppen Iványi Gáboréknak kell készülniük arra, hogy a hajléktalan kórházból a lábatlan embereket kerekesszéken tolják ki az utcára, ki tudja, hová, ahol van villany és fűtés. Pénteken kapták meg az MVM levelét arról, ha nem rendezik teljes tartozásukat, napokon belül minden intézményüket: óvodákat, iskolákat, idősotthonokat, hajléktalanok szállásait lekapcsolják az ellátásról. Az állami cég teszi a dolgát, a gépezetnek nem kell tudnia arról (tényleg nem tud?), hogy épp az állam tette Iványiékat fizetésképtelenné. A politikai bosszúhadjárat áldozata az eddig ellátott 20 000 ember. 20 000 magyar.

A sort folytathatnánk az ellátásuk nagyjától jogellenesen megfosztott (magyar) rokkantakkal, a (magyar) házastársukat, szüleiket otthon ápolókkal, a bűnözőnek bélyegzett (magyar) hajléktalanokkal, a tönkretett (magyar) színházakkal, a megalázott (magyar) pedagógusokkal. Már a Nobel-díjas magyar fizikus egykori általános iskolájában sincs fizikatanár. Se magyar, se más.

Ezek eddig itthoni példák. De a magyartalanítás mostanában elég látványosan éri el a külhoni magyarokat is. Szomszédainkban sok nacionalista kormány szeretett volna a történelem során saját országában magyartalanítani. Most egy másik nacionalista kormány, a miénk ér el e téren sikereket. Áldásos közreműködésük révén a szlovák, román közélet magyartalanodik, csökkentve, olykor megszüntetve az ottani érdekképviseletek érdemi befolyását. A képlet világos: a NER számára csak a határon túli magyarok Fidesznek kedvező magyarországi szerepvállalása az igazán fontos, és nem a szülőföldön betölthető szerepük. Nem az, hogy legyen szavuk otthoni életkörülményeik alakításában. Direkt jó, ha ebben is csak a magyar kormány pénztárcájától függenek.

A kormány két fő célja; egyrészt továbbra is a belföldön besöpörhető határon túli szavazatok megőrzése, másrészt és elsősorban az itthonihoz hasonlóan, tekintélyelvű, demokráciacsorbító erők hatalomra segítése,

 amelyek a magyar kormányfő partnerei lehetnek az Európai Unió vitáiban. Nem baj, hogy apró szépséghibaként magyarellenesek. A fő, hogy Európa-ellenesek is, így oldhatják Orbán magányát és elszigeteltségét. Láttuk ezt a szerb Vučić támogatásában, és most elszörnyedve látjuk Fico szekerének tolásában is. Annak a Ficóénak, aki korábban világossá tette: „Szlovákiát nem a kisebbségek számára, hanem elsősorban az államalapító szlovákok számára építettük.” Szerinte a kisebbségek, így a magyarok „csak követelőznek és a kezüket nyújtogatják az állam felé, de iránta nem mutatnak semmilyen hazafias elkötelezettséget”. De, mint Vásárhelyi Mária írta, ő nevezte beteges hazudozónak a származása miatt összevert Malina Hedviget is, és akadályozta ügyének tisztességes vizsgálatát.

Nehéz elképzelni, hogy a kormány ne számolt volna vele: ha kienged a börtönből 1400 embercsempészt, és azok eddigi tevékenységüket folytatva, a magyar hatóságok által nem akadályozva most éppen a szlovák határra szállítják tömegestül, teherautókkal a menekülteket, az a migránsellenességben utazó Fico malmára hajtja a vizet. Történetesen az ügyvezető magyar miniszterelnök ellenében. Nem baj. Bukjanak a magyar miniszterelnök mögött állók, győzzön a magyarellenes Fico. Fő, hogy Orbánnak támasza legyen az EU bomlasztásában, amely egyedül jelent garanciát a határok, magyarok számára létfontosságú átjárhatóságára.

A rezsim, amely a nemzetállamok kizárólagosságát hirdeti, lovat ad a hasonszőrű vezetőknek, hogy a szomszéd országokat ők is úgymond nemzetállammá, egynemzetű állammá alakítsák. Biztos, hogy az a jó az ott élő magyaroknak, ha Románia és a többiek is hivatalosan nemzetállamnak nyilvánítják magukat?

Arról nem a magyar kormány tehet, hogy a határon túli magyarság létszáma csökken (a legújabb népszámlálás szerint Romániában pl. 225 ezerrel, 14,4 százalékkal), ez – ha nem is örülünk neki – természetes folyamat: a kivándorlás és az asszimiláció eredménye. Abban viszont már van politikai felelőssége, hogy noha a szlovákiai lakosság 10 százaléka magyar, magyar párt ismét nem került be a parlamentbe. És a romániai magyar választók körében is folyamatosan az EU ellen kampányoló Fidesz miatt veszélyben lehet az RMDSZ bejutása is az Európai Parlamentbe. Azon persze lehet vitatkozni, ki mennyire szerencsés formációnak tartja a nemzeti pártok működését a kisebbségek számára, de a két országban történelmileg ezek az alakulatok jöttek létre. A különböző szervezeteket egymásnak is ugrasztotta a Fidesz rendesen.

Most ők vannak bajban. Velük a határon túli magyarság érdekképviselete.

A magyartalanítási hadművelet itthon és a szomszédban sikeresen zajlik. Ne féltsük a kormányt. Majd annál magasabbra csavarja magyarkodó szólamainak hangerejét. Csak a közönség fogyatkozik.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.