A háború Izrael és a palesztin Hamasz szervezet erői között egyesek szerint még messze van a befejezéstől, ám mások erről épp az ellenkezőjét gondolják. Előbbiek szerint arra kell felkészülni, hogy térben és időben még a jelenleginél is nagyobb méreteket ölthet a konfliktus. Ugyanezt látjuk az eddigi történésekből is: mind a két oldalról nagyon nagyok az emberi és anyagi veszteségek, s Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök a Gazából érkezett támadást követően azonnal bejelentette, hogy Izrael háborúban áll.
Ennek első napjai nyomán már mindkét oldalról ezres nagyságrendű polgári áldozatról beszélnek. Jelentékeny, már az első napokban kétszáz fő körüli az IDF (az izraeli hadsereg angol neve, az Israel Defense Forces rövidítése) vesztesége is, és csak sejtésünk lehet arról, hogy a Hamasz hány fegyverese halt meg a Gázai-övezetben. Néhány nappal az október 7-i terrortámadás után egy izraeli tábornok azt mondta, hogy a szervezet 1500 embere maradt holtan izraeli földön, de erről aztán nem esett több szó.
Meddig tarthat a jelenlegi hadiállapot? Azt lehet mondani, hogy a helyzet komolyságát Joe Bidennek, az Egyesült Államok elnökének múlt heti beszéde után értettük meg. Ebben tisztán és erőteljesen megfogalmazta, hogy a hadüzenet nélküli támadás sikere a Gonosz erőinek felülkerekedését jelentené, és a harc most egyben a hazugságok ellen, az igazságért folyik. Bidenben megvolt a jó politikusra jellemző határozottság és elvszerűség: rögtön kimondta, hogy nem kívánja eszközeinek valamilyen puhítására rávenni Netanjahut. Ugyanezt az álláspontot képviselte szerdán tett izraeli villámlátogatásán is - miközben, szigorúan a színfalak mögött, az amerikaiak a civilek életének megóvására intették Izraelt.
Bidenről el lehet mondani, hogy mielőtt Barack Obama oldalán 2008-ban alelnöknek választották, az országon kívül nem sokan ismerték a nevét – persze az Amerikával foglalkozó diplomatákat leszámítva –, de évtizedek óta komoly szerepet játszott a Demokrata Párt, és amikor hatalmon voltak, az Egyesült Államok külpolitikájában. Elnökként igazi külpolitikai szakértőnek számít – kicsit úgy, mint az idősebb George Bush, aki pekingi nagykövet és a CIA igazgatója is volt, mielőtt alelnök, majd elnök lett.
Az ilyesmi az amerikai történelemben nem túl gyakori, érdemes hát megbecsülni, hogy Biden ismeri és érti a globális folyamatokat, illetve a regionális konfliktusokat. Könnyen lehet, hogy mostani gyors és bátor döntésével olyan, a világpolitikát pozitív értelemben meghatározó amerikai személyiségek sorába lépett, mint George Washington, Franklin D. Roosevelt vagy John F. Kennedy. Ez az összehasonlítás talán arra is emlékeztet, amikor a második világháborúra felkészületlen francia erők - politikusaik felkészületlenségének következtében - tarthatatlan helyzetbe kerültek, és nem tudtak ellenállni a hitleri hadosztályoknak. Akkor a brit politika fénykorát megtestesítő Winston Churchill szerepe volt meghatározó. Most Biden volt az, aki kimondta: a Gonosszal nem lehet alkudni, le kell győzni.