Ami az egyik embernek szemét, az a másiknak kincs lehet. Alighanem mindannyiunkkal előfordult már, hogy megvettünk valamit, aztán kipróbáltuk, használtuk egy ideig, majd vagy ráuntunk, vagy már nem volt rá szükségünk. Kidobni sajnáljuk, hiszen semmi baja. Elajándékozni kínos, eladni macerás. Így ezek a holmik csak porosodnak a polcokon, szekrényekben, pincében. Mi pedig annak ellenére, hogy otthon hemzsegnek a nem használt tárgyak, újabbakat és újabbakat vásárolunk. Felhalmozunk, pazarolunk. Mostantól azonban a veszprémieknek lehetőségük van arra, hogy megszakítsák ezt a folyamatot, és tudatosan tegyenek azért, hogy a sokat emlegetett körforgásos gazdaságba beszálljanak a maguk hétköznapi eszközeivel.
Nemrégiben megjelent a városban egyelőre tesztjelleggel az első magyarországi Swop-Box, vagy ahogy itt elnevezték, Csere-Pont. A működési elve rém egyszerű: hozd el, amit már nem használsz, hagyd itt, és ha találsz olyasmit, amit mások itt hagytak, és neked van rá szükséged, vidd magaddal. Az ötletet egy dániai workshopon látta a Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. (VKSZ) vezetője, Temesvári Balázs, akinek nagyon megtetszett az újrahasznosításnak ez a lehetősége, és úgy érezte, itt az ideje, hogy hazánkban is megvalósuljon az első csereberepont.
A pilotprojektté avanzsált konténer a város csomagolásmentes boltjával szemközt kapott helyet. Laczkó Boglárka hat éve él Veszprémben, és negyedik éve üzemelteti a Feltöltő Pontot. Korábban Miskolcon élt, ott is részt vett mindenféle zöld projektekben. – Mivel hozzám már tudatos vásárlók járnak, és hosszú a nyitvatartási időnk, így gyakorlatilag folyamatosan felügyelet alatt áll a csereberepont. Az én vásárlóközönségem már amúgy is ismeri ezt a módszert, hiszen eddig is minden évben legalább négy alkalommal tartottunk csereberét – nyilatkozta lapunknak Laczkó Boglárka.
A Csere-Pontra természetesen nem lehet akármit elhozni, elsősorban háztartási eszközöket, könyveket, játékokat várnak. Ami nemkívánatos, az az élelmiszer, mivel romlandó, a gyógyszer, a veszélyes anyagok, a bútor, mivel túl nagy, továbbá a ruhanemű. Ez utóbbit Laczkó Boglárka azzal indokolta, hogy tapasztalata szerint az emberek a kinyúlt, szakadt, hordhatatlan, divatjamúlt ruháktól próbálnak így szabadulni, márpedig a Csere-Pont nem egy hulladéklerakó. Így természetesen csak hibátlan, jó állapotú, valóban használható tárgyakat illik idehozni. A csorba bögréktől, molyette plüssöktől, törött vázáktól továbbra is a lomtalanítás keretében kell megszabadulni, illetve a hulladékudvarban lehet ezeket leadni.
Az egyetlen félelmük a Csere-Ponttal kapcsolatban pont az, hogy az emberek nehogy szemétlerakónak tekintsék. A bolttulajdonos szerint viszont azzal semmi probléma nincs, ha valaki innen ingyen elvisz valamit, majd azt értékesíti. A lényeg az, hogy ami csak lehet, a körforgásban maradjon, ne váljon idő előtt hulladékká. Laczkó Boglárka elmesélte, hogy bár még csak szűk két hete működik a Csere-Pont, de már szépen nő a forgalom, elsősorban konyhai dolgokat hoznak az emberek, edényeket, evőeszközöket, emellett könyveket, gyerekjátékokat, lámpákat, de megfordult már itt karácsonyfatalp. Általában már aznap új gazdára találnak a kihelyezett holmik, eddig egy doboz vállfa árválkodott ott leghosszabb ideig, öt napig, mire valaki megszánta és örökbe fogadta.