A teremtést a Paradicsomból áthelyezi egy szupermarketbe Székely Kriszta rendező, az Embrtag címet viselő előadásban. Ezzel meg is adja az alaphangját a produkciónak a Katona József Színházban. Persze Madáchnak Az ember tragédiájából indultak ki, Nádasdy Ádám szövegét is felhasználva. Csakhogy Madách színei gyakorlatilag, mint tematikus egységek jelennek meg, több esetben új jelenetek születnek. (Dramaturg-szövegkönyv: Szabó Székely Ármin).
Az eleje az előadásnak egy néma mozgásszínház. (Koreográfia: Vadas Zsófia Tamara). A szereplők egy bevásárlóközpont élelmiszerrészlegén sétálnak, mondanám, hogy táncolnak. Persze nem látunk szabályos táncmozdulatokat, inkább ismétlődő mozgásokat. Az egész végtelenül monoton. A fogyasztás, az életben maradás keserű himnusza. Izsák Lili színpadi tere tele van hatalmas hűtővel, benne rengeteg tejes doboz és két halom alma, ezzel el is jutottunk a teremtésig.
Székely Kriszta és alkotótársai három részre tagolják a Tragédiát: Teremtés market, Középkor, végül Disztópia. Mindegyiknek megvan a maga Ádámja. Évából viszont kettő van. Talán a legbátrabb és legizgalmasabb a középső rész, erős egyház- és kapitalizmuskritikával, sok iróniával. Ezeket a jelenetek is gyakorlatilag a mában játszódnak, nekem a kedvencem, amikor a tudós beszélget a mesterséges intelligenciával. De utána is rendkívül szórakoztatóan drámai a János és Borbála párkapcsolatát boncoló epizód. (A zenéket Csizmás András és Fodor Tamás jegyzi).
Lengyel Benjámin, Elek Ferenc és Bezerédi Zoltán Ádám különböző életszakaszait képezik le. A fiatalságtól, a középkorú stáción át eljutunk az időskor kiábrándultságáig. Mindhárman remek figurát teremtenek. Látványos a köntösük. (A jelmezeket is Izsák Lili tervezte.)
Az Évák: Mentes Júlia és Rezes Judit. Mindketten nagyszerűen játszanak. Mentes Júlia Éva tisztaságát, naiv hitét mutatja, míg Rezes Judit a Nő számítóbb, taktikusabb és az életet kiélvezni kívánó oldalát.
Az előadás nagy találmánya, hogy Lucifert Pálmai Anna játssza. Szinte azonnal átlényegül az okos, körmönfont Sátánná. Egyszerre szép és démonikus. Valóban „ a tagadás ősi szelleme”. Elhisszük neki, hogy ő szervezi ezt a végtelennek tűnő akadályversenyt, tele csapdával és árulással. Szinte fürdik ebben a helyzetben, elfoglalja ezt a jobb sorsra érdemes földi világot és élvezi a részgyőzelmeit. Az Urat a színésznő édesanyja, Szirtes Ági formálja meg. Ez a szituáció külön többletet ad az előadásnak. Persze sokszor játszottak már együtt, két profi színészről van szó. De ez a reláció – Úr és Lucifer – nagyon sok plusz lehetőséget ad számukra. A lázadás, a rivalizálás, ugyanakkor az összetartozás ellentmondását érzékeltetik magától érthetően.
Béres Bence, Gloviczki Bernát, Jakab Balázs, Kanyó Kata, Pásztor Dániel és Rajkai Zoltán egyáltalán nem statiszták az előadásban. Valamennyien önálló figurákat, karakteres színeket mutatnak. Jó nézni az összjátékukat és azt is, hogy a most végzett egyetemisták is könnyedén be tudtak állni ebbe a csapatba úgy, hogy közben nem vesztették el a saját egyéniségüket. Öröm látni Bodnár Erikát, aki egy tolókocsiban közlekedik a színpadon, néha valaki betolja őt. A megszólalásaiban benne van a folytonosság, a fájdalom, a bölcsesség és az, hogy egy színésznek amíg csak lehet, játszania kell. Hasonló alázat olvasható ki Ujlaki Dénes jelenlétéből, akkor is, amikor csak egyszerűen átsétál a színen.
Változó a ritmusa, az elevensége, a kreatív szelleme az előadásnak. Mégis összességében felkavaró hatású. A végén az Úr elmondja a klasszikus mondatot, Szirtes Ági arcán minden leolvasható, mit gondol arról, hogy küzdjünk és bízzunk. Lucifer pedig cinkosan ott felejt egy almát egy asztalon. Kezdődhet minden elölről!
Infó: Embtrag – Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Katona József Színház. Madách Imre és Nádasdy Ádám szövege alapján rendezte Székely Kriszta
