„Budapest köztársaság és az is marad” – Újra több ezren tüntettek a magyarországi oktatásért

Október 23-ára ismét tüntetést szervezett az Egységes Diákfront az oktatás tarthatatlan állapota miatt. „A szeptember 15-én tartott tízezres demokrácianapi tüntetésünk után október 23-an újra utcára vonulnunk az Országos Közös Akarat szervezeteivel, a Tanítanék Mozgalommal és a fővárosi önkormányzattal kiegészülve” – írta a Népszavának is elküldött közleményében a szervezet.

A cél továbbra is ugyanaz, egy jobb oktatási rendszerért demonstrálnak. „Amíg nem érünk el 50 százalékos béremelést, nem vívunk ki egy új alaptantervet, a sztrájk nem lesz alapjog és a bosszútörvényt nem vonják vissza, addig nem adhatjuk fel” - közölték.

A rendezvény fő eseménye az Oktogonnál lesz, a gyülekező a Hősök terén tartották. Az összegyűlt tüntetők létszáma több ezerre tehető, cikkünk írásakor már el is indultak egy Csepel teherautó után. A menet a célállomásig három megállót érint: a Kölcsey Ferenc Gimnáziumot, a budapesti orosz nagykövetséget és a Terror Háza Múzeumot.

A demonstrálók jellemzően a „Demokráciát!”, a „Nincs tanár, nincs jövő” és az „Elegünk van!” rigmust skandálják. A demonstráción nem látni túl sok rendőrt és pártzászlókat sem igazán.

A Kölcsey Ferenc Gimnázium előtt először egy távozó tanár mondott rövid beszédet, aki arról szólt, hogy Pintér Sándor oktatásért és egészségügyért is felelős belügyminiszter a saját bevallása szerint sem ért az oktatáshoz. Szerinte az Orbán-kormánynak illene elgondolkodnia azon, hogy mit csinálnak rosszul. Ezt egy hasonlattal támasztotta alá, miszerint ha a diákok huzamosabb ideje rendetlenkednek az órán, akkor lehet, a tanár sem csinál valamit jól. Pintér Sándor nevét hangos fújolás kísérte.

A menet ezután tovább indult. A tömeg közben zenét hallgat, de elég lagymatag dalokra esett a szervezők választása. Ha a zenén múlik, ma biztosan nem fognak égni a kordonok a budai Várban.

Apropó, kordonok, a Bajza utcai útkereszteződésnél a mostanában Orbán Viktor miniszterelnökségének szimbólumává váló jókora kordonsor várta a demonstrálókat, rendőrök is egyre többen lettek, feltehetően a Lendvay utcai Fidesz-székház és a budapesti orosz nagykövetség közelsége miatt.

„Vesszen a kormány!” - harsogják a diákok a Kodály körönd felé tartva. A Terror Házánál végül nem állt meg a menet, hanem egyenesen az Oktogonhoz ment. Itt első lépésben Örkény István 1956-os, Fohász Budapestért című írásával emlékeztek meg a szabadságharcról, majd fellépett Kollár-Klemencz László kamarazenekara a színpadon. Előbb az Angyalokra gondolok című dalt játszották el, majd a Van egy ország című dalt Erdős Virág verse alapján. A forradalmi hangulat ettől sem öltött határozottabb alakot.

Ezt követően Fodor Tamás és Bárnai Péter színészek adták elő Jordán Tamás tüntetésre írt jelenetét, majd Edvy Remo pedig elmondott egy slam poetryt. Őt Oláh József szociális munkás, a Méltóságot a Romáknak Mozgalom alapítója követte. Ő egyebek közt arról beszélt, hogy nem lehet hallani azokról a romákról, akik szintén életüket áldozták Magyarországért 1956-ban. Elmondta továbbá azt is, nem szabadság az, hogy 200 ezer ember él nyomortelepeken, miközben a bolygó másik oldaláról külföldi vendégmunkásokat hoznak Magyarországra.

A következőkben Máté Barbara, a Civil Bázis tagja mondta el, hogy egy szolidáris, demokratikus Magyarországban hisznek, a feladás pedig nem opció. Ez utóbbit többször is elismételte, a tömeg pedig vele skandálta. Vágó Csaba, a Civil Bázis másik tagja arról beszélt, hogy ahogy 1956-ban, úgy most is a többség áll szemben az oroszbarát hatalmi elittel, akik foglyul ejtették a hazát és megsértették, szembeállították a társadalom szinte minden rétegét, budapestit és vidékit, fiatalt és nyugdíjast.

Néhány mondat erejéig Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület vezetője is a mikrofonhoz lépett, s elmondta a tömegnek, hogy ők a pesti srácok örökösei.

A Csaknekedkislány zenekar József Attila Levegőt című költeményének átíratát adta elő, majd színpadra lépett a Tanítanék Mozgalom három tagja, két korábbi, valamint egy felmondási idejét töltő tanár – Berta Bea, Törley Katalin és Pilz Olivér –, akik ismertették az oktatási rendszer lerohasztásának legfrissebb eseményeit.

„Kinek a bűne a rossz oktatási rendszer?” - teszik fel a költői kérdést, majd felidézik az ország egyéb problémáit, amelynek eredményét többek között a drámaian alacsony a gyermekvállalási kedv jellemzi, valamint, hogy egyre többen hagyják el Magyarországot. „A kormány bűnös” - hangoztatták, többször megismételve.

Ez után ismét Kollár-Klemencz László kamarazenekara zenélt, majd L. A. Suzi lépett fel a színpadon. Közben a közönség soraiból néhányan elkezdtek szállingózni.

Ezután színpadra lépett Karácsony Gergely főpolgármester is. Ő elmondta, hogy köztársaságban élni annyit tesz, hogy igyekszünk jól bánni egymással. 1956-ban igaz volt, hogy „aki magyar, velünk tart”, baloldaliak és jobboldaliak, munkások és értelmiségiek, idősek és fiatalok küzdöttek együtt a hazáért. Az '56-osok tudták, hogy csak egy bátor nemzet lehet szabad, és csak az összetartozás ad a nemzetnek bátorságot. Magas az erkölcsi mérce, de reméli, hogy nem túlságosan magas - állapította meg.

Ma sajnos úgy tűnik, nem tudtunk elég méltóvá válni a szabadságra. A harmadik Magyar Köztársaság reményteli kísérlet volt, de elbukott, mert nem voltunk elég bátrak - vélekedett a főpolgármester. El tudtuk viselni, hogy magyarok milliói éljenek mélyszegénységbe, s hogy beférkőzzön közénk a gyűlölet.

- hangzott az ellenzéki politikus megállapítása.

A köztársaság azonban ott van a tanárok, a diákok mozgalmában, a szakszervezetekben, az állam helyett tevékenykedő civil szervezetekben, a környezetszennyező beruházások ellen tiltakozó helyi közösségekben és a polgárjogi mozgalmakban, akik nem fogadják el a helyzetet – mondta Karácsony Gergely, hozzátéve, a köztársaság ott van a szabad önkormányzatokban is.

– jelentette ki, majd úgy pontosított, hogy ez nem azt jelenti, hogy a főváros hátat fordít az ország többi részének. Budapest „köztársasága” erős és ez ad hitet minden magyarnak, hogy lehet még Magyarország köztársaság - hangoztatta.

A főpolgármester ezt követően az ellenzéknek is odaszúrt egy kicsit, amiért azon versengenek, hogy ki a nagyobb kicsi, és nem azon, hogy közösen mit lehet tenni. „Éljen a szabadság, éljen a haza, éljen a köztársaság, éljen Budapest” - zárta beszédét.

A beszéd végeztével ismét a Csaknekedkislány és az L.A. Suzi vette át a színpadot.

Utolsó felszólalóként az Egységes Diákfront képviselői, Kiss Gergő, Machač-Tóth Mia és Perlaki-Borsos Noel, valamint az ADOM Diákmozgalom részéről Merucza Tibor Alex lépett elő. Ők elmondták, hogy az iskolában gondolkodás helyett magolni tanítják őket, ami illeszkedik a diktatórikus rendszer profiljába. A változáshoz viszont egységes társadalmi szolidaritás kell. – Várjuk meg, míg lerohad a narancs, vagy lefacsarjuk, ha egyszer már megérett rá? - hangzott a költői kérdés. Arra viszont büszkék, hogy „a diktátort ismét elűzték Budapestről”, utalva arra, hogy Orbán Viktor idén sem a fővárosban tartotta meg ünnepi beszédét. Közben a tömeggel együtt zúgott a „Mocskos Fidesz!”.

A beszédek után elhangzott a „Mi vagyunk a Grund” és a Himnusz, majd a demonstráció hivatalosan véget ért.