Egymást érik a filmforgatókönyvek színpadi változatainak a premierjei. Látszólag könnyű feladat egy sikerfilmet színpadra vinni, aztán hamar kiderül, egyáltalán nem az. Sokszor bebizonyosodik: az a dialógus, ami a filmvásznon működik, a színpadon nem hat úgy, ahogy kellene. Az 1989-es Holt költők társaságát, bevallom, legalább négyszer-ötször láttam moziban. Nagyon szerettem a történetet, azt, hogy van értelme lázadni, még akkor is, ha rendkívüli kockázatokkal és áldozatokkal jár. A film színpadi változatát maga a mozgókép írója, Tom Schulman jegyzi. Az Átriumban műsorra tűzött előadás alcíme pedig stílusosan: „carpe diem két részben”. Ragadd meg a napot, élj a mának – ezek a carpe diem legismertebb fordításai. Jól emlékszem arra a filmből, amikor John Keating (Robin Williams) tanítványai ezt világgá kiáltják. Jó nem a világgá, hiszen inkább zárt körben, vagy titkos összejöveteleken hangzik el.
A Holt költők társasága azt szimbolizálja, hogy érdemes felrúgni a konvenciókat, megéri a szabadságért küzdeni, még akkor is, ha van, aki feladja, vagy kilátástalannak érzi ezt a harcot. Ám az érzet beépül a zsigereinkbe, és ez ellen hosszútávon nincs ellenszer. Persze érdemes józannak maradni, hiszen minden tragédiának megvannak a felelősei, nem érdemes felmentést keresni. A Vidovszky György által rendezett előadás ezt a hibát nem is követi el, nem csinál hőst a tanárból (magyar szöveg: Ugrai István). Tihanyi Ildi díszlettervező fémketrecei, amikkel szorgosan alakítják a teret a színészek, épp a történet romantikáját ellenpontozzák. Találóak Kálmán Eszter jelmezei, mint ahogy Monori András zenéje is.
Az iskola igazgatója (Végh Péter) és az „újító” módszerekkel elrukkoló tanár (Bányai Kelemen Barna) vitája itt valódi vérre menő összeütközéssé válik. Egyikük sem kíméli a másikat, mindketten fajsúlyosan képviselik saját érveiket. Baksa Imre az apa szerepében későn eszmél, nagyon későn, akkor is inkább támad. A fiúcsapat – köszönhető ez Vidovszky Györgynek, aki sokszor dolgozott már fiatalokkal – nagyon izgalmasan vibráló közösséget mutat. A Neil Perryt és Todd Andersont játszó Katona Péter Dániel és Kovács Máté bizonyítottak már az Átrium korábbi előadásaiban. (Katona Péter Dániel Báthory Gábort játssza a nemrég indult Tündérkert című televíziós sorozatban.) Most is kitűnőek, csakúgy, mint a többiek: Kenéz Ágoston, Bárdi Gergő, Márfi Márk és Hajdu Tamás Miklós. Mindenki felvillantja a figurája erősségét és esendőségét. Bíró Panna Dominika az egyetlen hölgy a színészek között, ő is játszott már az Átriumban a Hannibál tanár úrban. Most is kellő fényt hoz a színpadra. A történet csúcspontja Neil Perry halála, az előadásban ezt megkapóan költőien jelzik.
Lehet arról vitatkozni, hogy a rendszerváltást követően több évtizeddel ki mennyire érzi magát egyedül, az annak idején szintén fiatalnak és lázadónak számító ma ötvenesek és hatvanasok közül, és hogy mennyit léptünk – nem előre, hanem – vissza. Az Átrium előadása többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ, miközben egy érvényes olvasattal áll elő.
Infó: Tom Schulman: Holt költők társasága. A Kultúrbrigád és az Átrium közös produkciója, Átrium. Rendező: Vidovszky György
