Magyar Képzőművészeti Egyetem;

Az ideális képzőművészeti egyetem témája kapcsán sok hallgató fejthette ki véleményét

- Megálmodják az oktatást

Vajon milyen lenne egy ideális képzőművészeti egyetem? – tették fel a kérdést az Álmainkban valóra válnak az álmaink című kiállítás résztvevői, öt magyar művészeti egyetem hallgatói és oktatói. 

„Tele van növényekkel, kertekkel, ahol lehet pihenni, fel lehet töltődni. Az egyetem tetejére ki lehet ülni kávézni és van kilátás. Nekem személy szerint tetszik az (MKE) épület fekete volta az Andrássy úton. Belülre viszont több szobrot, festményt, festett üvegablakot raknék. Esetleg kívül is lennének muskátlik az ablakokban” – olvasható egy hallgató véleménye az Álmainkban valóra válnak álmaink című kiállításon, melyhez közös gondolkodásra álltak össze öt hazai képzőművészeti egyetem oktatói, hallgatói és elméleti szakemberei, hogy kitalálják, milyen is lenne az ideális képzőművészeti egyetem. A csoportos tárlaton egy szociológiai felmérést is olvashatunk, melyet száznegyvenöt hallgató töltött ki. A kérdések a legkülönfélébb témákra fókuszáltak, például hogy milyen legyen a felvételi eljárás módszere, az értékelési módok típusai, illetve hogy az ideális egyetemnek milyen legyen a közösségi tere, mekkora a kiállítótere, hol helyezkedjen el a kollégiuma, és mi legyen a legfontosabb egy oktatóban.

– Én is a Képzőművészetire jártam, és a saját bőrömön, éreztem a diploma utáni elhelyezkedésemmel és jövőmmel kapcsolatos kételyeket. A jelen kiállítás tervezésekor így magától értetődő volt, hogy a képzőművészeti felsőoktatás utópiájával szeretnék foglalkozni – mondta lapunknak Don Tamás, a kiállítás kurátora. A téma már jóval korábban foglalkoztatta, mivel a szakdolgozatában is azt vizsgálta, hogy a pályakezdő, kortárs képzőművészeknek milyen lehetőségeik vannak az érvényesülésre intézményi szinten. A kutatás eredményéből rendezte meg 2018-ban a Küszöb Fesztivált, melyen tizenhárom, nonprofit budapesti galériába jelentkezhettek pályakezdő művészek, hogy egyéni kiállítást rendezhessenek, illetve féléven át havonta egyszer részt vettek egy pszichoterápián, melynek kapcsán új műveket hoztak létre, és mutatták be egy közös tárlaton. Ezután két társával rendezte meg a debreceni MODEM-ben az Ezek a legszebb éveink című tárlatot, melyen a 2013 és 2018 között végzett művészek kaptak fókuszt.

A tárlaton nem klasszikus értelemben vett műtárgyakat láthatunk

– A jelen kiállítás tervezésénél olyan képzőművészeti egyetemeken tanító oktatókat akartam felkérni, akik praktizálnak is mint képzőművész vagy elméleti szakember. Arra kértem őket, hogy alkossanak műveket, de ők végül úgy döntöttek, hogy nem klasszikus értelemben vett műtárgyakat hoznak létre, hanem a hallgatóikkal készítenek helyspecifikus térinstallációkat – mondta Don Tamás. Az egyik kiállítótérbe például ajtó helyett egy lépcsőn át az ablakon keresztül is besétálhatunk, mely jelzi a látogatónak, hogy ezen a tárlaton nem a megszokott nézőpontból, hanem más perspektívából kell viszonyulni az oktatás témájához. A Barcsay-terem másik kevésbé szembetűnő alkotása, hogy annak sarkait „lekerekítették”, méghozzá a szó szoros értelmében: a négy ponton hajlítható falemezeket helyeztek el, így jelképezve, hogy nem árt felülvizsgálni a bevett struktúrákat, és hogy az oktatásban nem kell „sarkosan” gondolkodni. Persze, utóbbira is láthatunk példát: az egyik teremben például egyetemi küldetésnyilatkozatokat olvashatunk egymásra montírozva, mely felfogható a bürokratikus intézmények kritikájaként is.

A kiállítás a poroszos oktatás helyett a közös gondolkodásra invitál

Emellett a Barcsay-teremben elhelyeztek harminc, köralakban egymás felé fordított széket, melyeket a projektben részt vevő öt egyetemről hoztak. – Az installáció egy demokratikus alakzat, melyben minden résztvevő mindenkit lát, az oktatók és hallgatók egyenlően tudnak szóhoz jutni, és megosztani a véleményüket a többiekkel – mondta Don Tamás, hozzátéve, a következő két hónapban a kurátorok beszélgetéseket is fognak szervezni az ideális egyetem témája kapcsán.

– Ez a kiállítás nem akar állításokat megfogalmazni, hanem kérdéseket tesz fel és közös gondolkodásra ösztönöz – mondta a szakember, hozzátéve, ők minél több hangot szeretnének megszólaltatni, ezért a tárlat négy installációja mellé hangszórókat helyeztek el, melyekből hallhatjuk, hogy a hallgatók miket gondoltak egy-egy kérdés kapcsán. Ha azonban egy látogató késztetést érez, hogy megossza velünk a véleményét, a teremőrtől elkérhet egy diktafont, és elmondhatja, hogy mitől lenne jobb a jövő képzőművészeti egyeteme.

Infó: Álmainkban valóra válnak az álmaink. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Barcsay-terem. Budapest, VI. kerület, Andrássy út 69-71. Megtekinthető december 17-ig. Kurátor: Don Tamás

Csapatmunka a javából

A közös gondolkodásra a Budapesti Metropolitan Egyetem, a Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, a Magyar Képzőművészeti Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem oktató művészei és elméleti szakemberei kaptak felkérést. Mellettük egy open call pályázat keretében olyan hallgatók is jelentkezhettek, akik jelenleg a magyar felsőfokú képzőművész-képzésben vesznek részt. 

Szeleczki Rozália első egészestés filmje, a Cicaverzum különleges figyelmet érdemel.