Hogy egy-egy ünnep mennyit változhat a mindenkori kormányzati narratíva szerint, azt október 23. esete igazolja leginkább. Míg miniszterelnökünk 2010-ben még Nagy Imre szerepét méltatta, ez a motívum azóta teljesen eltűnt a beszédeiből. A párt történelemfelfogásába egyre kevésbé illeszthető be az 56-os forradalom, nehéz megmagyarázni, hogyan szolgálhatjuk ki azt az Oroszországot, amely egyre inkább a sztálini hagyományok felélesztésére törekszik.
A zavaros történelemszemléletbe tartozik az is, hogy a brüsszelezés már elmaradhatatlan eleme miniszterelnökünk 56-os beszédeinek. Sokáig párhuzamot vont a Szovjetunió és az EU között, de most már a Nyugatot erkölcsi fertőként ábrázolja. Sokszor mintha Kirill orosz ortodox pátriárka szavai köszönnének vissza. De azért van remény, mutatott rá vasárnap Orbán Viktor, jövőre EP-választás lesz, utána majd megreformálhatjuk az EU-t úgy, ahogy mi akarjuk.
De kivel és mennyi realitása van ennek? Azt a kormányfő legnagyobb hívei sem állíthatják, hogy a magyar diplomácia uniós politikája sikersztori lenne, amit a befagyasztott uniós források és az ország teljes elszigetelődése is igazol. A brüsszelezés népszerű azok körében, akiket sikerült meggyőzni arról, hogy az EU bűnös szervezet, de a hangzatos kijelentések csak egy elhibázott politikát fednek el.
Működésképtelen uniós politikánk csak néhány elemét idézzük fel. Jól emlékezhetünk arra, amint a kormányfő 2019-ben nem sokkal az Európai Parlamenti választás előtt fogadta Heinz-Christian Strachét, az Osztrák Szabadságpárt akkori elnökét, aki röviddel később belebukott az Ibiza-botrányba. Orbán Viktor ekkor hitet tett a szélsőjobb és a mérsékelt jobboldal együttműködése mellett az EP választás után. Ebből semmi sem lett, s olyan EP és olyan Európai Bizottság jött létre, amely minden korábbinál fontosabbnak tartotta a jogállamiság megtartását. Még szintén 2019-ben büszkén mondogatták a kormány illetékesei, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnöki megválasztása nekünk (is) köszönhető volt, nemrégiben külügyminiszterünk viszont már azt mondta, „rosszul járt vele az EU”, ami az akkori magyar döntés kudarcának nyilvános beismerése.
S a magyar kudarcok sorozata a jövő évi EP választás után is folytatódik, hiszen az EU-s politikánk, a „reformok” reménye ismét egy légvárra épül: az EP összetétele nem változik meg jelentősen a mostanihoz képest. Elmozdulások persze lesznek, de ha az Európai Néppárt (EPP) a voksolás után összefogna a két szélsőjobb formációval – amire nincs esély, mert egyes tagpártok között jelentősek a különbségek – akkor sem lennének többségben. A mostani EPP-szociáldemokrata-liberális tömb viszont felmérések szerint megszerezné a mandátumok nagyobbik részét, de még az sem zárható ki, hogy valamiként kiegészülnek a Zöldekkel. Az uniós reformtörekvések mindemellett épp abba az irányba haladnak, hogy minél kevesebb beleszólásuk legyen az ügyekbe az olyan kormányoknak, mint a magyar, s eltöröljék a vétók lehetőségét.
De sebaj, megyünk tovább a fiaskó felé vezető kikövezett úton. Ez tényleg senkit sem aggaszt a kormánypárton belül?