2023. október 15. fontos dátum lesz a lengyel történelemben. Ahogy 1989. június 4-én elbúcsúztunk a kommunizmustól, úgy most véget vetettünk annak a folyamatnak, amelyet a magyarok is jól ismernek, az egypártrendszerű, tekintélyuralmi honfoglalásnak. A választások előtt a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párt erősebbnek érezve magát, annyira magabiztossá vált, annyira bízott a saját győzelmében, hogy a kampányában mindenkit lenézett, aki nem „hozzá” tartozott, aki nem a „saját" embere volt, azaz más politikai tábort képviselt. Így került majdnem minden héten más érdekcsoporttal konfliktusba (agrárium, oktatás, egészségügy, stb), nem figyelve arra és nem látva, hogy a látóhatáron már feltűnt a politikai ellenzék támogatója, a társadalmi ellenfél.
A kampányban az egész pályás letámadás politikáját keverték a „több pénzt az embereknek” gyakorlattal. Ám ekkor már mindenki tudta, hogy ennek az osztogatásnak nem lesz életszínvonal-emelő hatása. Ellenkezőleg, csak növekszik a költségvetés hiánya és az adósság. Mindenki tudta, kivéve a PiS vezetőjét, Jarosław Kaczyńskit. Kaczyński és a PiS tábora az osztogatás mellett a polarizációt javasolta a kampányban. Karaktergyilkos eszközökkel és fekete kártyával játszott az ellenzék vezetőjével, Donald Tuskkal szemben, akit libernyáknak, német ügynöknek, a Gonosz megtestesítőjének ábrázoltak. Nagyon jól tudták, hogy a volt miniszterelnök, aki az Európai Tanács és Európai Néppárt elnökeként is dolgozott, tapasztalt, igazi vezető, aki mögé felsorakozik a többi ellenzéki párt is.
A lengyel szavazók többsége nem vette, nem hitte el ezt a negatív üzenetet, mert már tudták: rosszabbul élnek, mint nyolc éve. Bíztak Tuskban. Eljött a változás időpontja.
Az eredményeket már ismerjük. Sok új üzenetet kaptunk belőlük. Az első és legfontosabb: igaz, hogy a PiS még egyszer, harmadszor is nyert, ahogy Jarosław Kaczyński közvetlenül a választások után azonnal kimondta, mert a legtöbb mandátumot (194) kapta. De a nyertes párt egyben a legnagyobb vesztes is, mert nincsen koalíciós partnere. A PiS koalícióképtelen. Nem kereste az élő kapcsolatokat, a gazdaságilag piaci, de politikailag szélsőséges jobboldali Konföderációval (19 mandátum) sem. Igaz, ha meg is találta volna őket, a kormányzáshoz ez akkor sem lenne elég, mert együtt sincs többségük a parlamentben (211 mandátum). A demokratikus ellenzéknek pedig, azaz a három szövetséges tömörülésnek – a liberálisoknak, az új baloldalnak és úgynevezett Harmadik Útnak – összesen 248 mandátumuk van. Egyértelmű az üzenet: a Kaczyński-rendszer megbukott.
Ugyan nem létezett hivatalos ellenzéki összefogás, nem szerepeltek egy közös listán, de mégis szépen együttműködtek és egyeztettek a szejm megválasztásában. Ugyanakkor megalapítottak és aláírtak egy közös listát a szenátus választáson, aminek eredményeképpen az eddigi 51 helyüket 66-ra növelték. Amikor a közvélemény-kutatások szeptemberben azt mutatták, hogy a Harmadik Út nem lépi át a 8 százalékos küszöböt, s így mint pártszövetség nem jut be a parlamentbe, Donald Tusk személyesen agitált a hatalmas varsói békemeneten október elején, hogy szavazzanak rájuk. Sikerült, mert harmadik erőként beléptek az új parlamentbe.
Ki nyert?
A legnagyobb nyertes: a demokrácia. Ennek lényeges eleme a választási részvétel. Hatalmas meglepetésre, a legnagyobb részételi arányt láthattuk az egész lengyel demokrácia korszakában, a hihetetlen 74,38 százalékot (1989 júniusában is csak 62,7 százalékos volt ez az arány). Ez azt jelenti, hogy felébredt az egész társadalom, hogy elege lett a hatalmi arroganciából, a korrupcióból, a hazugságokból. Kereste, keresi a tiszta levegőt és a szabadságot.
A lengyel szavazók sok más nyertest is felmutattak. A választást két nagy társadalmi csoport döntötte el: a Kaczyński-egyeduralom igazi társadalmi ellenfelei, a nők, különösen a fiatal nők (először történt, hogy több hölgy szavazott, mint a férfi), és az új, fiatal nemzedék (az is először történt, hogy több volt a 29 év alatti szavazó, mint a 60 feletti). A nők feldühödtek az egyházra és az állami intézményi beavatkozásra az életükbe: a szigorú abortuszellenes törvényekre. Fiatalok pedig Európára, a nyugati értékrendszerre, a szabadságra, de főleg a jövőre szavaztak, mert elegük lett az úgynevezett történelmi politikából, amellyel az iskolában vagy a médiában tömték őket. Azt már korábban is tudtuk, hogy a nagyvárosi, képzettebb szavazók az ellenzékre, a kisvárosi és falusi szavazók a PiS-re szavaznak.
Itt van egy szimbólum, egy mindenütt látható kép, ami sokáig velünk marad. Az urnákat lezárták október 15-én este 9 kor. De a legnagyobb városokban az emberek tovább ott álltak, majdnem éjfélig. Egy választókörzetben, a wroclawi Jagodno kerületben pedig háromnegyed háromig. Nagyon hideg volt, majdnem fagyott, de az emberek segítették egymást, hoztak üdítőt, friss és meleg teát vagy kávét. Sőt, egy közeli olasz étteremben munkában maradtak hajnalig, és friss pizzát szolgáltak ingyen, mindenkinek. Hihetetlen. Így működik a nem atomizált civil társadalom.
És miért mentek ilyen későn szavazni? Mert az első részeredmények, amelyet az országos választási bizottság 15-én délben bemutatott, így szóltak: PiS 40 százalék, liberális Polgári Koalíció (KO) csak 20. Nagy volt a tét, de nagy az akarat is. És akkor megindultak a nagyvárosok és a fiatalok...
Mi várható?
Andrzej Duda elnök, aki immár nyolc éve szerepel a politikai pályán, eddig inkább pártkatonaként szerepelt (PiS), és most a választások után is így viselkedik. Az alkotmányos rendszer alapján neki most döntő szerepe van. Összehívja az új parlamentet és harminc napja van rá, hogy első körben felkérje kormányalakításra a győztes párt elnökét. Csak később, második lépésként, amikor ez a miniszterelnök-jelölt megbukik, akkor jön a szejm, a parlamenti alsóháza, és választhatja meg saját, többséggel rendelkező jelöltjét.
Közvetlenül a választások után a köztársasági elnök nem reagált az eredményekre, nem szólt semmit, ami jellemző rá. A harmadik napon pedig találkozott az eddigi miniszterelnökkel, Mateusz Morawieckivel, és utána közzétette üzenetét, hogy az alkotmány alapján, a legnagyobb nyertes pártnak adja a felhatalmazást a kormányalakításra, azaz a PiS elsőként kereshet többséget. Ám az eredmény világos: ennek a pártnak nincs és nem is lesz többsége. Az egész játszma csak arról szól, ahogy mondják és írják a lengyel médiában, hogy a PiS embereinek legyen idejük a csomagolásra. Ez ugyanis valódi rendszerváltás, sok helyen kell eltávolítani a rendszer embereit.
Hosszú lesz a lista, és nem csak a politikai mezőben, de a médiában, vagy a legnagyobb állami cégeknél is, kezdve az Orlennél. Erre szavaztak az emberek, meg akarják tisztítani a politikai légkört, elpusztítani a korrupciót, lecserélni az egész döntéshozói garnitúrát a politikában, a gazdaságban, az úgynevezett nemzeti médiumokban stb.
De például a köztársasági elnök, Andrzej Duda marad, és a 2025 nyárig vele együtt kell működni.
Az alkotmány alapján nehéz lesz lecserélni az Alkotmánybíróság, vagy a Lengyel Nemzeti Bank elnökét és sok más embert. Tisztogatás lesz, de, hogy milyen mértékű, azt még nem lehet tudni.
Egy biztos: Duda elnök nem siet és egyértelműen nem lesz gyors az új kabinet megalakulása. Lehet, hogy csak december elején vagy karácsonyra állhat fel az új kormány. De új kormány lesz, az biztos, mert ahhoz túl nagy az ellenzék választási többsége, hogy Kaczyński képes legyen a hosszabbításra játszani.
Nem lesz könnyű
Timothy Garton Ash, a híres angol történész, aki valamikor egy fontos könyvet írt a Nagy Lengyel Szolidaritásról, most is Varsóban volt, és a választások utáni második napon megjelent a TVN – a legnagyobb ellenzéki – televízióban (amely az amerikai Discovery és Warner Bros. kezében van) és lengyel nyelven közölte: végre újra találkozott mosolygós emberekkel, a lengyel udvariassággal. És hogy a lengyel választás egy igazi demokratikus hullám része. A választási üzenet főleg a lengyeleknek fontos, de ugyanakkor az egész térségnek, Európának és a Nyugatnak is. Az ellenzéki lengyel szavazó ezt az erős üzenetet küldte: nem vagyunk végtelenül megosztottak, összetartva nyerni tudunk. De az ország kettészakadt és továbbra is tele van a polarizációval.
Igaz, nyertünk, de a PiS erős ellenzékivé vált tábora a szellemi szennyeződést mindenhol terjesztette és terjeszti, ez itt van közöttünk. A bizonytalanság és az állandó félelem fennmarad sok területen. Az egész intézményrendszer alá van ásva az illiberális korszak után. Újra kell építeni a nyugodt és mérsékelt erőt, annak tudatában, hogy a PiS csak arra fog várni, mikor tesz rossz lépést az új kormány, keresi majd a hibákat, és soha nem lehet tudni, milyen irányból jön a támadása.
A politikai élet az országban még sokáig nem tér vissza a normális állapotba, ez biztos, mert a romok ott vannak mindenhol.
Az ellenzék egyértelműen nyert, de a negatív kampányhangulat még velünk maradt. Tovább tart a szakadás a nyertesek és vesztesek között, csak most fordított a szerep. A nagy változás abban rejlik, hogy a korábbi reménytelenséget és félelemkeltést fel lehet cserélni a reményre és a várakozásra. Újra a jövő felé nézünk, nem hátra. A Nyugatot választottuk, nem a Keletet. Ahogy 1989-ben, újra a demokráciát és a szabadságot választottuk a zárt, tekintélyuralmi rendszert helyett.
Csatornába!
Bogdan J. Góralczyk (1954) diplomata, politológus, Kína-szakértő, a Varsói Egyetem tanára. Több országban volt nagykövet, néhány évig Magyarországon is dolgozott.
