Talán nem meglepő, hogy az a néhány pedagógus, aki vette a bátorságot, és a központilag meghatározottnál béralku keretében magasabb fizetést kért munkája elismeréseként, visszautasító választ kapott munkaadóktól, a tankerületi központok vezetőitől. Pedig a kormány által egekbe dicsőített új pedagógustörvény (milyen jó lesz ez a tanároknak!), a státusztörvény előírásaira hivatkoztak: a bérek megállapításánál több szempontot is figyelembe kell venni, a fizetés összege nem fix, az a különböző érdemek alapján bruttó 410 ezer forinttól akár egymillió forint fölé is emelkedhet.
Kiderült, mindez csak ámítás. Hiába van egy tanárnak több évtizedes szakmai tapasztalata, több diplomája, kitüntetései, hiába vállal többletmunkákat, hiába tanít egyszerre több tantárgyat, hiába dolgozik másodállásban még egy-két másik iskolában is, ezeket anyagilag most nem lehet elismerni. Miért nem? A tankerületi vezetők szerint azért, mert még nem készült el az új tanári teljesítményértékelő rendszer. Úgyhogy minderre majd térjünk vissza 2025-ben.
Mintha a tankerületi vezetők elfelejtették volna, hogy az értékelés csak egy szempont a sok közül. Na jó, nyilván nem felejtették el, de valamire mégis csak hivatkozni kellett. Mert bár a törvény azt is tartalmazza, hogy a tanárbérek megállapításánál a tankerületi központok anyagi helyzetét is figyelembe kell venni, milyen ciki lett volna, ha ezzel kellett volna indokolniuk az elutasítást. Ha be kellett volna ismerniük, hogy nincs egy árva petákjuk sem a törvényi minimumnál magasabb bérek kifizetésére.
Persze, ez csak részben a tankerületi központok hibája. Javarészt abból gazdálkodhatnak, amit a központi költségvetésben odaítéltek nekik. Az pedig évek óta maximum arra elég, hogy ne álljon le a lélegeztetőgép, amin az oktatási rendszert tartják.