- Gáza jövőjét is meg kell tervezni

A Hamász október 7-i Izrael elleni terrortámadása után sokan azzal számoltak, hogy Izrael szinte azonnal szárazföldi támadást indít Gázában az övezetet uraló iszlamista terrorszervezet ellen. Nem sokkal a Hamász 1400 izraeli halálát okozó támadása után Benjamin Netanjahu miniszterelnök széles körű mozgósítást rendelt el, s közölte, „hogy olyan mértékben és intenzitással fognak visszavágni, amilyet az ellenség eddig még nem tapasztalt". Az Izraeli Védelmi Erők azóta légicsapások százait hajtotta végre az övezetben, hogy előkészítse a kilátásba helyezett offenzívát, s jelezte: "készen áll" bevonulni Gázába, a hadművelet mégsem indult meg. A késlekedésnek pedig nem csupán az az oka, hogy a Hamász 220 izraeli túszt tart fogva, hogy rendkívül nehéz, városi harcokra kell számítani, s hogy washingtoni források szerint még nem alakult ki, hogy Netanjahu és Beni Gantz vészhelyzeti szükségkabinetje milyen megvalósítható cél tud kitűzni a hadsereg számára.

Joav Galant védelmi miniszter a múlt héten a Kneszet illetékes bizottságában ismertette a háború céljait, kiemelve, hogy a Hamász katonai és kormányzati képességeinek megsemmisítése és az ellenállás fészkeinek felszámolása után Izrael végleg megszüntetné a Gázai övezetért viselt minden felelősségét és egy új biztonsági környezetet hozna létre Izrael polgárai számára.

Miközben Antony Blinken amerikai külügyminiszter a héten válságtárgyalásokat folytatott Izraellel és a térség más kormányaival a gázai humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében, ő és más tisztviselők azt is vizsgálják, hogy mi lesz a következő lépés Gázában, ha már nem a Hamász irányít. Derek Chollet, a külügyminiszter tanácsadója az NBC Newsnak elmondta, Blinken felvetette a Gázai övezet kormányzásának kérdését a Mahmúd Abbásznak, a Ciszjordánia egyes részeit ellenőrző Palesztin Hatóság elnökének is.

Egyesek szerint a Fatah vezette, és a Nyugat által elfogadott Hatóság, amely támogatja a régóta mellőzött kétállami megoldást, átvehetné a hatalmat, de egy magas rangú Fatah-tisztviselő a CBS Newsnak azt mondta, ez nem történhet meg választások nélkül. "Nem fogunk izraeli tankokra szállni, hogy uraljuk Gázát" - mondta Szabri Szidam, a Fatah mozgalom központi bizottságának főtitkárhelyettese a CBS Newsnak. "Abban a reményben mennénk Gázába, hogy a gázai emberek választások útján akarják visszahozni a PH-ot, hogy a semmiből újra felépíthessék az életüket." Szidam szerint azonban túl korai ennyire előre szaladni az időben, tekintettel a Gázában kibontakozó humanitárius katasztrófára.

Aaron David Miller, a Carnegie Endowment for International Peace vezető munkatársa, az amerikai külügyminisztérium volt vezető tisztviselője szerint  a Gáza jövőjére vonatkozó terv elemei között kellene legyen vélhetően egy átmeneti időszak ENSZ- vagy nemzetközi felügyelet alatt, fontos szerep a Palesztin Hatóságnak, a Hamász fegyverarzenáljának eltávolítása harmadik fél felügyelete alatt, Egyiptom erőteljes támogatása, választások rendezése, Gáza újjáépítésének jelentős nemzetközi finanszírozás, különösen Szaúd-Arábia és más öböl menti országok részéről, és egy új békefolyamat, amelynek célja a kétállami megoldás kialakítása lenne - mondta Miller az NBC Newsnak.

Fareed Zakaria, a CNN veterán újságírója a talán legilletékesebb embert, Ehúd Barakot kérdezte e dilemmáról múlt vasárnapi podcast műsorában. Barak - aki a hadseregből való 1995-ös visszavonulásakor Izrael legelismertebb katonája volt, s pályáját külügyminiszterként, kormányfőként, majd védelmi miniszterként folytatta - egyetértett azzal, hogy meg kell semmisíteni a Hamász minden katonai képességét és a lehetőségét, hogy uralkodjon a Gázai övezet felett. Ugyanakkor, hogy nem lehet mindenestül eltüntetni a Hamászt, ahogy az ideológiáját sem.

Az akár hónapokig is eltartó hadműveletek egyik meghatározó körülményének nevezte, hogy kinek adhatják majd át az övezet ellenőrzésének feladatát, hiszen nem akarnak évekig benn maradni. Barak felidézte, hogy 15 éve 2008-ban, amikor védelmi miniszterként egyeztetett a Hamásszal, egyiptomi közvetítéssel, egy alkalommal felvetette Hoszni Mubarak egyiptomi elnöknek, miért nem szabadulnak meg végleg a Hamásztól, és adják át a területet valaki másnak? Egyiptom, Marokkóval, az Emírségekkel és másokkal egy arab erőkkel bevonulhatnának, és egy 3-6 hónapos átmeneti időszak után visszavinnék az eredetileg legitim módon kormányzó Palesztin Hatóságot, amelyre az 1993-as oslói megállapodások alapján rábízták a területet, csakhogy a Hamász (2007-ben) egy fegyveres puccsal eltávolította őket a hatalomból. Mubarak azonban hevesen tiltakozott, Mahmúd Abbász palesztin vezető (jelenlegi elnök) pedig azt mondta neki, "nem tehetem meg, hogy az izraeli szuronyok hegyén menjünk vissza a Gázai övezetbe " - mesélte Barak.

"De ez 15 éve volt, s miután 15 éve békében élünk Egyiptommal és Jordániával, és megkötöttük az Ábrahám megállapodásokat (2020-ban az Egyesült Államokkal, az Egyesült Arab Emírségekkel és Bahreinnel) talán újra lehetséges lenne" - mondta. Nem beszélve arról, hogy már közel volt a megállapodás Szaúd-Arábiával is, s a Hamász gyaníthatóan éppen ezt akarta megtorpedózni, mert azt úgy értelmeztek, hogy megkerülik a palesztin kérdésben. "Katari, szaúdi finanszírozással, az Arab Liga támogatásával és az ENSZ BT határozataival megtámogatva, (arab erők) átvehetnék az egész térséget – nyugalomban tarthatnák néhány hónapon át a távozásunk után – és visszahozhatnák a Palesztin Hatóságot, hogy átvegye az irányítást" -mondta.

A kétállami megoldás lehetőségét soha nem vesztette szem elől, "nem csupán azért, hogy igazságot szolgáltassanak a palesztinoknak, de azért is, mert Izraelnek ez a saját érdeke is lenne". Izraelen nagy viták vannak erről, mert  a Netanjahu-féle kormány egy államot akar, és éppen a Hamász létének fenntartására játszott, hogy amíg ők vannak, senki sem érvelhessen azzal, hogy tárgyalásokba kellene bocsátkozni a palesztinokkal.

Barak szerint "ez a kérdés most nem időszerű, mert most össze kell fognunk, és a Hamászt legyőzni a harctéren". Néhány év múlva azonban el fog jönni az ideje a megállapodásnak. "Nagyítóval sem lehet majd különbséget tenni az egykori (Camp David-i) és az új megállapodás között, és senki sem fogja majd érteni, miért kellett ezért annyi embernek meghalnia mindkét oldalon."