Átfogó, hosszú távú, mind az új otthonra vágyók, mind az azokat felépítő építőipar számára kiszámítható jövőképet felvázoló lakásprogram helyett megint csak a jelenlegi támogatásokat faragja, majd próbálja meg pluszként eladni az Orbán-kormány. A több hónapos hallgatás után hirtelenjében bejelentett, több ponton még zavaros csok pluszt ugyanis inkább csok mínusznak illenék nevezni, hiszen az új feltételek az eddigi jogosultak kétharmadát kapásból kizárják a programból.
A kormány januártól különbséget tesz a jövőjüket falun és városban elképzelő családok között, megvonva utóbbiaktól a gyermeklétszámtól függően akár 10 millió forintot jelentő vissza nem térítendő támogatást – vagyis, magát a csokot. Helyette pedig egy, a babaváró kölcsönre hajazó, 3 százalékos kamatozású hitelkonstrukciót kínál, amelynek egy részét egy-egy gyermek megszületése esetén le lehet nullázni. Vagyis, ha valaki új otthont szeretne, akkor állami segédlettel évtizedekre el kell adósodnia.
Feltéve persze, hogy a kívánatos körbe tartozik. A valóban kedvezőnek számító, és az eddiginél jóval nagyobb összegű, államilag támogatott hitelt ugyanis nem vehetik igénybe a városokban élettársi kapcsolatban élők, a gyermeküket egyedül nevelő édesanyák, sem azok, akik ad abszurdum, 41 fölött hoznák világra például harmadik gyermeküket. Aki pedig nem szül új gyermeket, végképp keresztet vethet a csok-hitelre.
A megnyirbált program is több persze, mint a semmi – gondolhatják most sokan. A kormány nem is véletlenül lebegtette hónapokig, mi jön majd a városi csok megszűntetése után: így most mindenki örül, hogy maradt valami. A kamattámogatott hitel adhat is némi lökést a padlót fogott lakás- és hitelpiacnak. Az építőipar már kevésbé lehet boldog, hiszen, mivel a konstrukció már nem tesz különbséget használt és újépítésű lakás vásárlása között, az évtizedekre eladósodni kényszerülő házaspárok jó eséllyel az olcsóbb használt ingatlanokat veszik majd. Ha viszont nincs kereslet a még mindig csak nagyon drágán megépíthető új lakásokra, akkor az épìtőipar egyszerűen nem épít majd - tovább rontva az így is durván elöregedett lakóingatlan-állomány állapotát.
A hitelkonstrukció átütő sikere is erősen kérdéses, hiszen az eddigi csok-programban az igénylők harmada mert csupán előre bevállalni gyermeket, inkább a már gyermekes családok használták ki a támogatást. A kormány nyilván ezért is változtatott a szabályokon. Hiszen a cél nem az, hogy minden családnak tető legyen a feje felett, hanem az, hogy sokasodjon a magyar. Ha előbbi lenne a cél, akkor talán a szakma által régóta szorgalmazott bérlakásprogramban gondolkoztak volna, ami mind a lakhatást keresők, mind az építőipar számára tervezhető jövőt kínálna.
Csák János innovációs miniszter szerint azonban „új óra indul”, és aki akarta, eddig már igénybe vette a városi csokot, „azok a gyerekek már megvannak”. Aki pedig a jelenlegi családtámogatásokat sem tudta kihasználni a rekord ingatlanárak mellett, az - druszájának szavaival élve - nyilván annyit is ér.
