Nehéz új háziorvost találni Magyarországon, valaki nemrég 85 évesen indította el a praxisát

– Arra számítottam, hogy morgós öregember, de egyáltalán nem az. Jókedélyű, figyelmes, kedves.

Így beszél a 16 éves Csenge, aki megfázásos panaszokkal kereste fel a kémesi rendelőben a falu új körorvosát, Nagy Zoltánt.

Varga-Szencz Szabina a párjával igyekszik a kémesi rendelőbe, amikor megszólítom:

– Éppen negyven éve találkoztam a doktor úrral – mondja az asszony.

– Negyven éve? – bámulok az asszonyra elképedve.

– Igen, mert anyám nála szült meg engem.

– Szóval, őt látta meg először, és azóta se találkoztak?

– Így van – nevet.

– Most miért jön hozzá?

– Mellrákom van...

Nyomasztó csend ereszkedik ránk. Szabadkozom, hogy mosolyogtam az előbb, Szabina legyint, hogy ugyan már, ő is nevetett, mit ér nevetés nélkül az élet?

Még féltucat, az új háziorvosnál megforduló helybélit kérdeztem meg arról, hogy meglepődtek-e az új háziorvoson a kora miatt, és mind azt felelték, hogy igen, de nem érdemes ezzel foglalkozni, mert a doktor úr remek állapotban van testileg és szellemileg. – Érthető, hogy így van – tréfálkozik egy középkorú férfi.

A 450 lelkes Kémes polgármestere, Szolykóné Pfeifer Gabriella is azt erősíti, hogy Nagy Zoltán fiatalos, gyors gondolkodású, az októbertől náluk praktizáló orvosról eddig mindenkitől csak jót hallott. Az asszony 2010 óta irányítja faluját, eleinte kormánypártiként választották meg, utoljára viszont függetlenként indult, ám továbbra is tagja a Fidesznek. Nem provokálom olyasfajta kormánykritikusnak tetsző mondatokkal, hogy akkor most van-e orvoshiány Magyarországon, de a fel nem tett kérdésre enélkül is választ kapok tőle. Mint elmondja, a faluban 35 évig szolgáló háziorvos 2022 januárjában nyugdíjba ment, és eladásra meghirdette praxisát. De nem jött senki. Helyettesítőként Nagy Zoltán felesége járt ide, aki Siklóson háziorvos. Aztán 2023 nyarán jelentkezett az állásra Nagy Zoltán, aki jóhírű nőgyógyász a járásban, ezért megörültek pályázatának. Ahogy a környékbeli aprófalvakban is, hisz idejárnak orvoshoz Cúnból, Dávapiskiből, Szaporcáról és Tésenfáról.

Amúgy Nagy Zoltán messze van attól, hogy ő legyen a legidősebb háziorvos hazánkban, a korlistát az első kerületben rendelő Körmendi István vezeti a maga 100 évével. De úgy tűnik Nagy doktor mégiscsak rekorder: ismereteink szerint eddig nem fordult elő, hogy valaki 85 évesen kezdje el a körorvosi pályát.

Nagy Zoltánról tudni kell, hogy 1964-től fél évszázadon át a siklósi kórházban dolgozott szülész-nőgyógyászként. 1973-ban letette az aneszteziológia szakvizsgát is, majd 1976-tól 2002-ig a kórház igazgatója volt. A nőgyógyász 2005 óta felesége egészségügyi vállalkozásában rendel. Mint fentebb írtuk, 2022 januárjától a felesége látta el átmenetileg a kémesi körzetet, és az asszony biztatta arra férjét, hogy vállalja el ő az állást. Az ehhez szükséges jogi és adminisztrációs ismereteket tíz nap alatt bevágta és könnyedén levizsgázott. A háziorvosi vizsgára kapott öt év haladékot. Mindezt tőle tudom meg, s amikor ideér, mindjárt megkérdezem, hogy leteszi-e majd a szakvizsgát.

– Nem csinálom meg – rázza fejét. – Öt évre szerződtem, utána abbahagyom.

– Miért vágott bele? – gördítem tovább a szót.

– A nőgyógyászi munka megterhelőbb, mint a háziorvosi. A nőgyógyászatot még ugyan csinálom másodállásban, de valószínűleg abbahagyom. Viszont

A koránál 15-20 évvel fiatalabbnak látszó férfi a sporttal magyarázza jó kondícióját. Iskolásként atletizált, s bár sosem volt versenysportoló, a mozgás fontos volt számára: mindmáig úszik és korcsolyázik. A tenisszel viszont leállt, mivel partnere a közelmúltban meghalt.

– Nem tudom, teniszezek-e még? – teszi fel a kérdést elkomorulva. – Harminc éven át vele játszottam. Hiányzik.

S még valaki hiányzik… Nagy Zoltánnak két házasságából négy gyermeke született, közülük három orvos lett. Egyik fia kezdő orvosként öngyilkos lett.

– Két évig nem tértem magamhoz… de ma is szenvedek ettől… kár volt szóba hoznom – sóhajt, és kissé elfordulva megtörli szemét.

Témát váltok:

– Ha öt év múlva abbahagyja, mihez fog?

– Felújítom a szüleim badacsonytomaji házát. Ott nőttem fel, visszavágyok.

– Ha visszamegy, unatkozni fog a rendelés nélkül.

– Jó, hát lehet, hogy mégiscsak elmegyek vizsgázni kilencven évesen, és folytatom. Csak el ne vegyék a jogosítványomat.

– Miért vennék el?

– Mert terjed a nézet, hogy az öregek ne vezessenek! Butaság, nem korfüggő, hogy valaki mire képes. Ma is szemüveg nélkül vezetek.

– Azt hallottam, hogy gyorshajtásért megbüntették.

– Igaz. Az első napomon Kémes szélén 67-tel bemért egy rendőrautó. 30 ezerbe került.

– Miért hajt annyira?

– Nem vezetek öregesen, mindig eléggé nyomom a gázt. Főleg, ha dolgom van. Jöttem rendelni.

Sok az üres körzet

Nem példátlan, hogy korosabb háziorvos visz egy körzetet. A GKI Gazdaságkutató Intézet nyár végi elemzéséből kiderül, hogy a mintegy 5807 praktizáló háziorvos több mint fele elmúlt 60 éves, és mindössze alig másfél százalékuk volt 35 évesnél fiatalabb. Öt-hat éven belül várhatóan a megmaradt háziorvosok elsöprő többsége lesz már a nyugdíjkorhatár felett. A háziorvosok száma az ezredforduló óta 13 százalékkal, a házi gyermekorvosoké 15 százalékkal csökkent. Ez a folyamat 2010 után gyorsult fel, az azóta eltelt időszakban a felnőtt alapellátók 9 százalékkal, a gyermekorvosok 13 százalékkal lettek kevesebben. Ezt a folyamatot gyorsíthatja az új ügyeleti rendszer, mely további terhet ró a háziorvosokra. Néhány napja a Tolna Vármegyei Hírportálnak György Mária 76 éves bonyhádi háziorvos beszélt arról, hogy válaszút elé állították: vagy beáll ügyelni az Országos Mentőszolgálat által irányított új rendszerben, vagy nem praktizálhat. Eddig a doktornő is azon háziorvosok többségéhez tartozott, akik azért nem ügyeltek, mert az önkormányzatok ezt a feladatot külön cégekkel végeztették a településéken.

A rendszerváltás óta próbálkoznak az egymást váltó politikai kurzusok, de eddig egyiknek sem sikerült annyira vonzóvá tenni a hazai gyógyítás körülményeit, hogy a rendszer valamennyi szegmensében legyen elegendő orvos a lakosság ellátására. Ám, hogy ehhez hol, mennyi orvosra lenne szükség és valójában mennyi van, nem egyszerű kérdés. Majd másfél évtizede, Szócska Miklós államtitkársága óta tart a vita, hogy tulajdonképpen hány orvos van a rendszerben és máig sem sikerült őket megszámolni. Legutóbb a szolgálati törvény bevezetésétől remélték, hogy az majd rendet vág. Ám úgy tűnik, a jogszabály erre a célra nem vált be. Legutóbb az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) konferenciáján csodálkozott rá Takács Péter szakállamtitkár, hogy a költségvetési felügyelők és a pénzügyminisztériumi ellenőrök közös vizsgálatával talált olyan gyógyítót, aki egy hónapban 1528 órát dolgozott. Egy helyen főállásúként, három másik intézményben pedig (papíron) készenléti ügyeletben volt gyakorlatilag napi 0-24 órában. Havonta több mint tízmillió forintot bérszámfejtettek neki a munkájáért.

Az orvosszámot az is torzítja, hogy ha egy-egy szakorvost több kórházban is számba vehetnek, ha ott szükség van a munkájára ahhoz, hogy meglegyen egy ottani osztály vagy rendelés működtetésének minimális feltétele. Különösen határterületeteken jellemző, hogy az intézményvezetők körbefoglalkoztatják a kurrens szakmák orvosait.

Annak, hogy az orvosok a meglévő ellátóhelyeken nincsenek elegen, bizonysága az is, amit lapunknak adott interjújában Svéd Tamás, az orvosi kamara titkára mondott:a pénz és szakember hiányból adódó hiátusokat átvezényléssel, kirendelésekkel próbálják áthidalni, s ahol ez nem sikerül, ott hétvégenként utaztatják a betegeket az intézmények között.