Nagy Elek jobban örülne, ha nemzeti konszenzus állna a kormányközeli milliárdosok felemelkedése mögött. A BÁV és a Főtaxi tulajdonosa ugyanakkor azt gondolja, hosszú távon a nemzet érdekeit szolgálja, ha megalapozódik egy komoly, az ország határain belül maradó vagyon – ez derül ki abból az interjúból, amelyet az index.hu készített a leggazdagabb magyarok listáján 24. helyen álló üzletemberrel.
Nem teljesen világos, mit is ért Nagy Elek nemzeti konszenzuson, legfeljebb csak kitalálom: naponta éltetni kellene az újgazdag réteget. Mert különben meglehetősen keveset tudunk arról, hogy milyen innovatív gondolatok röpítették a milliárdosok közé akár őt magát vagy akikről az interjúban beszél, Mészáros Lőrincet és Szíjj Lászlót. (Ez utóbbiról néhány sejtelmes mondatot hallhattunk Pesty Lászlótól és az érintettnek ettől semmi baja nem esett, feltehetően a milliárdjai sem csappantak meg, de azért a Pesty-féle inszinuáció valamelyest eligazít bennünket.) Annyit azonban látunk: a néven nevezettek szinte a semmiből nőttek a társadalom fölé, de nem ám úgy, mint Rubik Ernő, azaz korszakos ötlettel előállva. Nem, róluk többnyire azt lehet tudni, hogy, ahogy szokták volt mondani, jókor voltak jó helyen. Csak azt nem, hogy hol is van az a jó hely, és mit jelent a jókor.
Mészáros Lőrincről sokat olvashattunk már, többek között azt is, hogy végtelen tudás jellemzi őt, ha végignézünk a portfólióján. Szijj mondjuk nem ennyire mély tudású személyiség, de nyilván neki sem volt göröngyös a gazdagság felé vezető útja. Vagy ahogy Pesty támadására reagált: netán szégyellenie kellene, hogy megnyeri a közbeszerzéseket?
Nem, nem kell szégyellenie. Mint ahogy Mészáros Lőrincnek sem. Hogy miért nem? A magyarázat fentebb olvasható: jókor, jó helyen.
Olyan jó helyen, hogy az állami pénzcsapok éppen akkor, és éppen ott nyíltak meg előttük, amikor arra nekik szükségük volt. De mert a vagyonuk évről évre nő, nyugodtan leszögezhetjük: folyamatosan ott vannak, ahol csurog, folyik vagy inkább ömlik a pénz. És tudják, mi az érdekes? Hogy amikor azt feltételeztük, a csap már kiszáradt, abból már csak üres levegő jön, ők akkor is tudnak pénzt fakasztani.
Mindhárom úriember – Mészáros, Szijj és Nagy Elek – a tavalyi, legtöbbünknek ínségesnek tűnő esztendőben is jelentősen gyarapodott (Mészáros 480-ról 660 milliárdra, Szijj 193-ról 280-ra milliárdra, míg a nyilatkozó Nagy Elek alaposan lemaradva, 65.7-ről 70.5 milliárdra.)
Amúgy tessék csak példaként tekinteni magára Nagy Elekre! Bár nála sem tudjuk, mi is mutatta meg a kiemelkedő tehetséget, de ő nem irigykedve tekint a felette járókra: 24. leggazdagabb magyarként kellő tisztelettel és büszkeséggel tekint az első és hatodik helyezettre. Higgyék el: bennem sincs semmi féltékenység. Talán csak az illő konszenzus hiányzik belőlem, mint – nyilván – a legtöbb magyarból. Abban hiszünk kevéssé, hogy ezek a milliárdosok valóban a saját tudásuk legjavát adva emelkedtek fel a ranglétrán. Inkább azon tűnődünk egyfolytában, hogy kik adták nekik a legjavát. Még pontosabban: kinek a legjavát?