A romani nyelv világnapján, november 5-én a Néprajzi Múzeum Erdős Kamill romológus munkássága alapján megalkotott az Istennel talállak testvérem - Cigány történetek című kiállításán rendhagyó tárlatvezetést tartott. Az eseményen a cigány kultúra rejtelmeibe Nagy Gusztáv, költő és műfordító, Rostás Csaba, romani nyelvtanár és Erős Gusztáv, antropológus és nyelvtanár vezette be a hallgatóságot.
Nagy Gusztáv először a kiállítás első darabját, a cigány törzsek és nemzetségei szövevényes ábráját próbálta világosabbá tenni a közönség számára. Elmondása szerint Magyarországon jelenleg a legtöbben romungro vagy „rumungo” csoportba tartozó cigányok élnek, akik az évszázadok során már elvesztették a nyelvüket, így magyar az anyanyelvük. A második legnagyobb csoport az oláh cigányoké, akik Románia felől érkeztek az országba, ahogy később a beás cigányok is. A különféle roma csoportok alá tartoznak a törzsek és a nemzettségek. Nagy Gusztáv leginkább a Békés megyei cigányokról mesélt, akiket Erős Kamill is kutatott. Erdős Kamill „szőke cigánynak” azaz félcigánynak kiadva magát beépült a békési roma közösségekbe, és az ott látottak alapján írta meg a roma törzsek népszokásait.
Nagy Gusztáv arról is beszélt, hogy a Békés megyei törzsek elnevezése általában az adott közösség foglalkozására vezethető vissza; a lovári csoport neve például a lové cigány szóból származhat, mivel ez a törzs leginkább kereskedéssel foglalkozott, míg a „dögösök” régen az elhunyt állatok bőrének előkészítésével foglalkoztak és ez alapján kapták a nevüket is. Minden törzs más népszokásokat gyakorolt, más nyelvjárásban beszélt, és idegeneket nem engedtek maguk közé. Emiatt megesett, hogy több roma törzs egy falu különböző pontjain lakott, mégsem barátkoztak egymással a közösségek tagjai. Ahogy akkoriban mondták: „az olaj sem keveredik a vízzel”.
Rostás Csaba szerint az összes törzs úgy működött, mint egy miniatűr társadalom, mindegyiknek megvoltak a maguk törvényei és szabályai. Ha akár családon, vagy a törzsön belül történtek atrocitások, akkor a cigányok semmiképpen sem fordultak külső bíróságokhoz, hanem a törzs idős bölcsei, a „vének tanácsa” hozott ítéletet felettük. A tanács döntését a törzs összes tagjának el kellett fogadnia, és az alapján kellett cselekednie.
Rostás a cigány táncok két válfaját is ismertette, a páros táncokat és az eszközös táncokat. Az eszközös táncokban a cigányok táncoltak fejszével és késsel is, de igazából bármivel, ami éppen a kezükbe akadt. Rostás Csaba azt is kiemelte, hogy bár sokan úgy képzelik el a cigány táncokat, hogy a nőknek lábemelgetés közben kivillan combjuk, vagy hasuk, de a valóságban ez tabunak számított a nők számára tánc közben és a hétköznapokban is.
A tárlatvezetést követően beszélgetés következett a cigány nyelv jelenéről és jövőjéről. Rostás Csaba nyelvoktatói tapasztalatai alapján úgy látja, azért nem beszéli a legtöbb magyar roma a nyelvet, mert nincsen egy olyan hazai infrastruktúra, ami lehetőséget adna annak oktatására. Ezt azzal magyarázta, hogy nincsen sem romani nyelvtanár képzés Magyarországon, sem anyagi tőke arra, hogy országszerte lehessen romani nyelvórákat tartani. Emellett a beszélgetésben résztvevők szerint a nemzetiségi önkormányzat nem teszi meg a megfelelő lépéseket a nyelv fenntartására. Lakatos Péter szerint a romák közömbössége is jelentős probléma, mivel sok roma fiatalnak nincs igazán motivációja arra, hogy megtanulja az ősei nyelvét.
Korlátozások
A Néprajzi Múzeumban jelenleg a kiállítások a Damjanich utca felőli bejáraton keresztül közelíthetők meg. A két bejáratot átkötő részen egy baleset folyamán betört az egyik üveg, így a folyosót átmenetileg lezárták.
